Egyáltalán nem vagyok rossz hangulatban, egyszerűen csak ezt a verset gondoltam mára ide:
Kamarás Klára: Majd egyszer
Egyszer majd minden seb beforr.
Előbb-utóbb. Valamikor.
A sebek sorsa ez. Beteg,
ki féltve őrzi bánatát,
és úgy emészti fel magát,
mint szú a tölgyet rágja át.
A sebek végül mind beforrnak,
Talán még ma, talán majd holnap.
Sebek nélkül könnyebb lehet
elviselni az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése