Hajnali Tv-zés

Már megint korán kapcsoltam be, és addig nyomogattam, míg kedvemre való/nak tűnő/ adást nem találtam. Csodás képek, de ahogy a szövegre kezdtem figyelni, azonnal tudtam, hogy itt leragadok. Az elsivatagosodás kapcsán a környezetünk tudatos tönkretétele volt a téma.

Rögtön eszembe jutott egy, a napokban olvasott blog, amiből ide másolok egy részt: „…..Egy megdöbbentő adat: A WHO adatai szerint egyetlen csésze kávé előállításához 140 liternyi vízre van szükség, egy kilogramm marhahúshoz pedig 16 ezer liter víz fogy el.
Aki egy hamburgert eszik, az képletesen 2400 liter vizet fogyaszt, ugyanis ennyi kell összesen a húspogácsa, a zsem­le és a saláta elő­állításához­. Az egyes ember ivóvízhez jutását tovább korlátozza, hogy az édesvíz-készletet fogyasztók száma világszerte ugrásszerűen nő.
A jelenlegi 6,6 milliárd földi lakosból 2,3 milliárd már most sem jut elegendő vízhez. Ötven év múlva pedig már 9 milliárdan fogyasztjuk az egyre apadó készleteket, amelyek ráadásul egyenetlenül oszlanak meg. 2030-ra már két Föld bolygó kéne, hogy korlátlan, habzsoló fogyasztásunkat kielégítse….” / http://zetabicikle.blogspot.com/ /
A /pl./ Spanyolország egyes részeit nagyon is fenyegető katasztrófára igen jó példa volt a filmnek az a része, amikor megszólaltattak egy ott élő falusi embert, aki a csonttá száradt folyómederben állva mesélte el, hogy ő 30 éve azért jött le a hegyekből, mert úgy gondolta, az ottani nehéz élet helyett itt könnyebbet talál. Apja rendszeresen járt ehhez a folyóhoz halászni.
Néhány valóban könnyebb év után a tragédia viszont épp itt következett be, az életet jelentő/segítő folyó egyszerűen eltűnt, erről a területről. A Spanyolországi vízhiány oka a túlzott méretű zöldségtermesztés és a mérhetetlen módon előretörő turizmus-fejlesztés – amivel pedig épp a bevételeiket szeretnék növelni.
De Európa legnagyobb sivataga tulajdonképpen Izland – habár bőséges mennyiségű vízzel rendelkezik – már az itt megtelepül vikingek kezdték a rablógazdálkodást, az erdők irtásával és a túlzott mértékű birka-legeltetéssel. Az erózió ezek után megtette, amit megtehetett. / http://www.phoenix.de/tv_programm/2008/11/16/0/1.1.htm /

Látjuk, halljuk a fenyegető jeleket és valahogy mégse tanulunk belőle. Én se. Kipróbáltam nyáron egy hónapig, hogy visszatérek nagymama „vájdlingos” mosogatási rendszeréhez. Aztán ivás előtt a csapból /régebben csak úgy kifolyatott „állott”/ vizet egy tálba felfogva, vödörbe gyűjtöttem és este a virágokat ezzel öntöztem meg. Ha hiszitek, ha nem, ezzel a két dologgal egy hónap alatt 3 m3-t tudtam spórolni. /= közel 2000.- Ft. megtakarítás!/
Magam se nagyon akartam hinni, ám a próbát megismételve ez tény, elhihetitek. Bevallom, lelkiismeret furdalással ugyan, de azóta visszatértem a folyóvizes mosogatáshoz – mert hát kétségtelen, ez kényelmesebb. De legalább lelkiismeret furdalásom van – amiből víz ugyan nem lesz, de talán rá tudom magam majd újra szedni, s talán hozzá is tudok szokni.
Ráadásul anélkül, hogy egy vállrándítással intézzem el, mert hát mi az én havi 3 m3-em ? De mit tudnék tenni annak érdekében, hogy más is képes legyen „csak” ennyit spórolni ? Mert akkor az már tisztességes mennyiséget tenne ki, és hát ugye még millió módja lenne a víz-takarékosságnak…Meg másik millió módja a környezetünk megvédésének.
Nem akarok én itt most belebonyolódni /újra/ a parlagfű témába, de most is csak azt mondhatom, azokban az utcákban, ahol én sétálok a Lilivel, ott nincs parlagfű, s nem azért, mert nem nő, hanem mert én kiszedtem. De hol a többi don Quijote ???