Könyvek, könyvek, könyvek

Elfeledtem megírni, hogy a napokban befejeztem a leghíresebb magyar regény /???!!!/ elolvasását, nevezetesen A vörös Pimpernel-t. Orczy Emma bárónő regénye olvasmányos, kicsit régimódi krimi, de azért annál sokkal többre nem tartanám. Egyszer azért persze érdemes elolvasni. 
Akit a szerző élete is érdekel, itt olvashat róla: http://www.netnap.hu/kezdolap/4942  

Amit viszont ma a gipszlevételre meg a kontroll-röntgenre várva kezdtem el, még nem tudom, milyen lesz, de találtam benne néhány mondatot, s ha az összes többi szöveg semmit se fog érni, ezekért már érdemes volt a könyvet kézbe vennem. Szeretem az ilyen sorokat, meglódítják a fantáziámat…  

Tehát a könyv: Feliks Netz: Dysharmonia Caelestis A bizonyos részletek pedig: /Egy régiségkereskedésben vásárolt tölgyfa asztalról van szó/ „…..Vagy egy év múlva vettem észre, hogy a jobb első asztalláb kicsikét ferdén áll. Egy centire, nem többre.  
Nem olyan nagy baj, ha egy kicsit hibás az, amit szeretünk. A kis hiba alázattal párosul, csak akkorával, mint amekkora a hiba, de az elég…”  
A másik: „….Ó milyen kicsi a választék a rohadt almák között…”…….
De hisz ez Shakespeare !....” Ezt sem ismertem, és örülök, hogy rábukkantam. Nos, mára ennyi jutott, millió dolgom van és sose érek a végére, ha folyton a gép előtt ülök :-)  
Szurikáta jelmondatával egyetértve: „Olvassatok sokat!” – Érdemes.