November vége

Sajog a szívem, hogy a ma reggeli alkotásaimat nem tudom megmutatni… Elkészültek ugyanis „kis öregjeimnek” /egy 88-95 éves házaspárnak és egy 94 éves szomszédnéni-barátnőnek/ az adventi koszorúk. Magamnak pedig a megmaradt fenyőágat dekoráltam kicsit fel, illetve kiraktam kedvenc karácsony-váró/idéző díszeimet.
Szeretem azt a szekrényt kinyitni, amihez tavaly december óta nem nagyon nyúltam, a dobozokban mindig találok valami meglepetést, aminek ott-létéről megfeledkeztem egy év alatt. Most ilyenek voltak a vastag gyertyák. És milyen jó, hogy rájuk bukkantam ! Az történt ugyanis, hogy az eredeti /kicsit vékonyabb/ gyertyákat egy purhab /? nem biztos, hogy ez a neve, olyan puha, morzsolható izé, amivel a házakat is szigetelik/ szóval abba akartam beleapplikálni, és mivel a kivágott lyukakban kicsit mozogtak a gyertyák, gondoltam körbe-technokolozom. Na, aki nem tudná, most mondom, a technokol ezt a műhab izét teljesen feloldja L És ezek után találtam a stabilan álló, vastagabb, tavaly fel nem használt gyertyákat. Hát bizony megörültem nekik./Ez ↓ nem az enyém.../
 

 Amúgy meg hajnalban megjártam már a piacot, legnagyobb örömömre elfogadható áron van már a kínai kel. Ebből szoktam ilyentájt készíteni legislegislegkedvesebb salátámat, amibe minden elképzelhető /itthon lévő/ zöldséget beleaprítok, /most: sárgarépa, uborka, karalábé, zöldpaprika, pici hagyma, csepp fokhagyma, + sajtkocák és egy kis csíráztatott zab/ és az egészet nem majonézzel keverem /azt nem szeretem/, hanem egyszerűen a tejfölbe beleszitálok egy kevés vegetát és ezzel öntöm nyakon a zöldségeket. Egyébként a végtelenségig lehet variálni a belevaló dolgokat, a dió se rossz bele, vagy alma, de csináltam már főtt árpagyönggyel is. Hatalmas adag lesz belőle, ám képes vagyok napokig nagy örömmel ezt enni. Fotó sajna erről se lesz, a képzelőerőtökre van bízva az eredmény. No meg az ízlelő-bimbóitokra. /Ez se az én konyhaasztalom.../