 |
Napok, sőt hetek óta látom a Kiss E. utcában, hogy az egyik villanyoszlop alatt széttört diók hevernek. Többségük üresen, de némelyikben dió is van. El nem tudtam képzelni, hogy ki dobálja épp itt, vagy épp csak egy oszlop körül szét a diókat.
Aztán tegnap lebukott az illető. Lilivel sétálni indultunk, s látom ám, hogy arra a bizonyos villanyoszlopra egy varjú száll, csőrében valamivel. Lassan mentünk, így volt lehetőségem kifigyelni, hogy miután kicsit megpihent az oszlopon, egyszer csak elejtette amit a csőrében hozott.
Na mit gondoltok mi volt ? Hát persze, hogy egy dió. Kétségtelen, a továbbiakban – nevezetesen a dió kipiszkálásában és felfalásában - megakadályoztuk, de biztos, hogy hamarosan visszatért befejezni a munkát, mert ma amikor arra mentünk, már csak üres dióhéjak voltak megint a földön.
Ezt írja róla a wiki: A varjú szó többes száma varjak, nyelvjárási változatai: varnyú, vargyú, vartyú. A szó feltehetően finnugor eredetű hangutánzó szó. A varjú mordvin nyelven vartsi, finn nyelven varis. Mindezek eredete a madár hangjának vár-vár formában történő utánzása lehetett. A vargyú alakból származik az erdélyi Vargyas település neve. A magyarban a madár hangját a „kár”, „károg”, „káricsál” szavak jelölik. Más nyelvekben is a hasonló kor, kró, kre hangutánzó szavakból származik a madár neve, pl. latin cornix, angol crow, francia corneille, német Krähe és holland kraai. S aki meg nem ismerné a La Fontaine mesét, íme:
La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Fordította: Kosztolányi Dezső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése