2014. december 21., vasárnap

Nem értem a művészeket….(Avagy: gazdátlan szobrok a kertben.)



Én a 60 évvel ezelőtti, kicsinyke, hímzés-gyakorló rongyocskámat sem dobtam (még) ki – hogy lehet az, hogy valaki egy hatalmas  nagy követ püföl hetekig, hónapokig – aztán csak úgy ott hagyja, mint…(nem írom a csúnya hasonlatot) ???

A napokban – elmentem a Damjanich utcába, ahol régebben a PTE Művészeti Kar lakott, mielőtt átköltöztek volna a Zsolnay negyedbe. Azt akartam ellenőrizni, hogy az évekkel ezelőtt ott felállított szobrász diplomamunkák  megvannak-e még ?
Részben kellemes meglepetés ért, mert megvannak !

Részben viszont elgondolkodtam, hogy van ott egy halom össze-vissza dobált faragott kő – némelyik sokkal szebb a Weöres szobornál – és senkinek nem kellenek, nincsenek rendben felállítva - habár a hatalmas parkban akár erre is lenne lehetőség (igaz a fűnyíróval kerülgetni kéne őket).

Mert  azt még elfogadom, hogy valószínű az anyagot (=követ) nem maguk a végzősök vásárolták – tehát így nem is lehet teljes egészében az ő tulajdonuk a szobor, s ezért nem vihetik haza  - bár a kőből, alkotás mégis csak az ő segítségükkel lett, tehát „némi” közük csak csak van a dologhoz…. De úgy látszik, senkinek sem fontosak – ami (legalábbis számomra) szomorú. Miféle emberek azok, akik nem tudják  értékeiket megbecsülni ?

Nem akarom a kakaót kavarni – nem is fogom én ezt a kérdést így direkt feltenni senkinek. Ám épp mostanában történt az az érdekes eset, melyből kiderült, hogy van, akinek a 45 évvel ezelőtt készített szobra, vagy szobrának az ügye is a szívén fekszik, pedig az alkotásoktól sok ezer km választja el.... Azt mondta egy kedves barátom, hogy ez is az egyik különbség a keleti és a nyugati emberek között. Akiről ugyanis a fentebbi történet szólt, Tokióban él, nem Pécsett.

Nos akkor csak nőjön továbbra is fű az alkotásokon, lepje az avar – ha senkit se zavar….
….csak engem.

Hoztam pár képet az elhagyottakról: 






Ezeket meg „csak úgy” véletlenül találtam, az épület északi falán: 




  

 














4 megjegyzés:

  1. Sgrafikko-szerüséggel most találkoztam először. Nem ismertem ezt a technikát.
    nagyon érdekesnek találom, de szerintem nem időtálló. A kövek így befejezetlenül is szépek, kár értük. A mai gíccs-özön helyett amit ránk ontanak új avatások alkalmából, igen jól növelnék a közterületek esztétikai megjelenését. Ebben nincs politika, így tehát nem kell senkinek.

    VálaszTörlés
  2. Minden műalkotás vagy szellemi termék, amit az ember egyetemi polgárként készít, az az egyetem tulajdona. Sajnos.

    VálaszTörlés
  3. Kyba: örülök, hogy egyetértesz velem....
    Névtelen: sejtettem, hogy így van - de nem tartom igazságosnak ! (Nem mintha bármit is változtatna a tényen, vagy bárkit is érdekelne a véleményem, de VAN véleményem.)

    VálaszTörlés
  4. Bizonyára csak melléütés (az egyik hozzászólásban)- helyesen sgraffito.Bár laikus vagyok és beltéren sokkal többet láttam már,- úgy gondolom, hogy napjainkban vannak már "időjárást álló" vakolatok is. Régebben pl. említettem az uránvárosi posta falán lévőt,amit letakartak. (beltéri) (stb.) [ Bár Aranyosf. a volt Nádorba nem akar bemenni... úgy emlékszem,hogy néha ott, néha a Zsolnayban (?) - a végzősök kiállítják az alkotásaikat. Én is úgy gondolom,hogy az "egyetem tulajdona," - a többi viszont egy más történet lehet(ne).

    VálaszTörlés