Érdemes
néha a régiségek, ide-oda elmentett anyagok
között is kutakodni. Egyrészt, mert az ember kidobálhatja azokat, amiket
ma már nem tart olyan érdekesnek, mint felfedezésekor, másrészt persze azért,
hogy az igazi kedvencek újra előkerülhessenek. Pár napja nem csak a Dibidabi-ra
találtam rá, hanem erre a kedves kis versre is. Elgondolni is szomorú, hogy
milyen gyorsan megy az idő, hány év múlt
el azóta, hogy én ezt olvastam a "gyerekeknek"...
Harold Monroe: Hangok a
láp fölött
Nimfa, nimfa, miből van a gyöngyöd?
Zöld üvegből, manó, miért nézed úgy?
Add ide.
Nem.
Add nekem. Add ide.
Nem.
Akkor hajnalig bömbölök,
jajgatok érte a nád között.
Mért tetszik úgy, oly hirtelen?
Szebb, mint a víz, a hold, a hínár,
Szebb, mint a szél puha éneke:
Szebb az ember szép lányainál
Ezüstgyűrűd zöld gyöngyüvege.
A holdból loptam én, éj idején.
Add már, no, meghalok érte.
Nem.
Akkor hát bőgök a láp fenekén:
Zöld üveggyöngyödet szeretem.
Add nekem. Add ide.
Nem.
(Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése