(Bocsánat! Annyira jól érzem magam a csillagaim között....ők az igazi társaim, tehát róluk írok legtöbbet. Dacára, hogy tudom, nem azt látom, ami a "valóság" - nekem mégis mindhalálig az a kép lesz a szemem előtt, amit pl. ma hajnalban is láttam, vagy holnap hajnalban is látni fogok. Mostanában ugyanis naponta randizok Orion batárommal...)
Mielőtt tovább olvasol, tudatosítsd agysejtjeidben, hogy egy fényév körülbelül 9,46 billió kilométer.
Betelgeuse – egy hatalmas vörös szuperóriás körülbelül 700 fényévnyire, élete végéhez közeledik.
Mi várható? Itt olvashatsz róla:
Alnitak - körülbelül 1260 fényévnyire, az Orion-öv része.
Alnilam – az Öv középső csillaga, 2000 fényév távolságból ragyog.
Mintaka – körülbelül 1200 fényévnyire, a jobb csillag az Orion-övben.
Orion-köd (M42) – egy csillagóvoda mindössze 1344 fényévnyire, ahol csillagok és bolygók születnek.
A Napunknál ezerszer fényesebb csillagoktól a kozmikus felhőig, az Orion arra emlékeztet, hogy valójában milyen hatalmas és titokzatos az univerzum.
Amikor felnézel az Orionra, jusson eszedbe - több száz, vagy akár több ezer éves fényt bámulsz, ami a szemedbe ér. Igen, akkor villant fel az, ami ebben a pillanatban ért el a szemedig....Ugye, szinte hihetetlen....
Amikor a Betelgeuse végre felrobban, a robbanás olyan fényes lesz, hogy teliholddal vetekedhet, sőt fényes nappal is hetekig, esetleg hónapokig látható lesz. Képzeld el, hogy felnézel és meglátsz egy "második napot" az égen!
Ez az esemény nem árt a Földnek, de az emberiség történelmében először láthatunk szemtanúi egy közeli szupernóvának.
Figyeld tovább az eget... az univerzum egy egyszer adható műsorra készül.
Igen, egy porszem vagyunk a világmindenségben. Szinte hihetetlen, és még mennyi minden van, amiről fogalmunk sincs....
VálaszTörlésEngem ezek a távolságok döbbentenek meg, melyeket valójában fel se tudok fogni, csak azt érzem, hogy ez a "végtelen"....
Törlés