Dicsekedni szeretnék

Tehát, így néz ki az előszoba most:
Kamra-szekrény: tele és kész a függönye

Fogas és cipősszekrény:

Az új konyha-ajtó /a kutya-macska kijáró-lyukkal/ :

A kövek, és minden egyes darab lemosva:

Kétségtelen, a szigetelt fal nem nagyon látszik, de nekem azzal volt a kevesebb munkám. A többit kellett rendesen "megdolgozva" a helyére varázsolni :-)

Szegény kenguruk...

Az ausztrál kormány legfőbb környezetvédelmi tanácsadó szerve azt javasolja, hogy a lakosság térjen át a szarvasmarháról a kengurufogyasztásra. A szakemberek úgy vélik, ez részben megoldást nyújthat a kérődzőktől származó üvegházhatású gáz, vagyis a metánkibocsátás csökkenésére. Közismert tény, hogy a szarvasmarha-tenyésztés az egyik legfőbb üvegházgáz-forrás. 
A kérődző állatok bélrendszerében keletkező metán mintegy 23-szor erősebb üvegházhatású gáz mint a szén-dioxid. Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága szerint az üvegházhatás közel ötödéért a metán felelős. Az emberi tevékenység során keletkező metán fele a mezőgazdaságból származik - a két legfőbb metánforrás a szarvasmarha-tenyésztés és a rizstermesztés.
 A kérdés „csak” az, hogyan csökkenthető a metángáz-kibocsátás, ha figyelembe vesszük, hogy a húsfogyasztás világszerte nő, és nem valószínű, hogy a jövőben jelentős fordulat következne be ezen a téren. Az ausztrál kormány sajátos megoldást javasol: a húsfogyasztáson belül növelni kell a kenguru arányát, az erszényesek ugyanis kevesebb metánt termelnek. 
Ez nem csak a szarvasmarha-állomány csökkenését idézné elő, de azzal a pozitív mellékhatással is járna, hogy számos mezőgazdasági területen, ahol a gazdálkodók számára problémát jelent az erszényesek túlszaporodása, valamelyest vissza lehetne szorítani a kenguruk számát.
  

  Bár az ötletet nemrég még igencsak megmosolyogták, a napokban az ausztrál kormány legfelsőbb környezetvédelmi tanácsadó szerve is támogatásáról biztosította. Több üvegházgáz-csökkentési javaslat mellett, a mintegy 600 oldalas tanulmány egyik szerzője Ross Garnaut, az Ausztrál Nemzeti Egyetem professzora azt javasolja, hogy a gazdákat is be kellene vonni az emisszió-kereskedelembe. 
Mivel emiatt valószínűleg emelkedne a szarvasmarha ára, ez akár pozitívan is hathat az ausztrálok húsfogyasztási szokásaira. „Ez egyfajta visszatérés lenne a gyökerekhez, hiszen több ezer évvel ezelőtt a kenguru jelentette a legfőbb húsforrást a kontinens lakóinak. Ma viszont a szarvasmarha tölti be ezt a szerepet, amely pedig a mezőgazdaság metánkibocsátásának mintegy 67 százalékáért felelős” – hangsúlyozza a szakértő.  
Habár a kenguru az ország szimbóluma, és húsfogyasztási célra történő befogása állandó vita tárgyát képezi, ma is évente több ezer kengurut lőnek le azzal a céllal, hogy szabályozzák a vadon élő állomány méretét. Az így elejtettek állatok húsát eddig elsősorban állati eledelnek dolgozták fel. Az utóbbi időkben viszont egyre többen álltak át a kengurufogyasztásra. 
Szakemberek szerint ez utóbbi mellett szól, hogy zsírszegény, fehérjében gazdag húsról van szó, és mivel nem tenyésztésből származik, mentes mindenféle mesterséges tápanyagtól. A napokban tett kormányzati bejelentést egyelőre nagy lelkesedéssel fogadták az ausztrálok. /Nat. Geogr./
  Nagyon remélem, nem kell megérnem azt, amiről ebben a cikkben szó esik. Én valahogy maradnék a megszokott évi max. ½ kg-nyi marhahúsnál, /ennyi az én fogyasztásom, pörkölt formájában/ viszont tehéntej nélkül valószínűleg meghalnék. Ugyanis abból heti min. 6 litert iszom, a sajtról, túróról, tejfölről már nem is szólva. Szóval, nagyon szeretném, ha nálunk nem akarnák gyorsan követni az ausztrál példát.




  ☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼

 Ismered ezt ? http://csodasallatok.googlepages.com/ Ha nem, nézz bele !!

Ha ez nem kacsa…..akkor halszósz

A pár éve felmerült kételyek után most a különleges ókori gasztronómiai termék, a rohasztott halmaradványokból készített fűszerlé, az úgynevezett garum segítségével sikerült pontosan datálni Pompeji pusztulásának időpontját - számoltak be róla az olasz kutatók.

A közel 2000 évvel ezelőtti vulkánkitörés több méternyi forró hamuval és lávával borította be Pompeji és a közeli Herculaneum városát. A halszószt rejtő amforákat Aulus Umbricius Scaurus, a város leghíresebb garum-készítőjének egykori házában találták meg. Mint kiderült, az utolsó tétel garumot kizárólag aranysávos durbincsból készítették, amely a Földközi-tenger legközönségesebb halfajai közé tartozik, s amelyből nagy bőség van a térségben nyáron - különösen júliusban és augusztus elején.
A garum, a sós tengeri vízben fermentált halból készült mártás, az ókori rómaiak "ketchupja" volt, amelyet gyakorlatilag minden étellel fogyasztottak, feltehetően így takarékoskodva a drága sóval. Készítése viszonylag egyszerű volt. Az olyan garumkészítők, mint Aulus Umbricius Scaurus, feltehetően az edény aljára szárított fűszernövényeket - koriandert, ánizskaprot, zellert, mentát és oregánót helyeztek, majd ezt követték a halbelsőségek, amelyeket két ujjnyi sóréteg takart. Ismét fűszernövények, hal és só következett, s így rétegelték a hozzávalókat, míg az edény színültig meg nem telt. 
Az edényt a napra állították, s csaknem három héten keresztül minden nap összekeverték a tartalmát. Végeredményként pedig egy "illatos" mártást nyertek. A halszósz összetételének megállapítása mellett a kutatók arra is rájöttek, hogy az utolsó adag garumot nyár lévén viszonylag rövid ideig, alig egy hónapig érleltek. Erre az amforák mélyén talált maradványok is rávilágítottak, amelyek szerint a kitörés napján a halak közel egy hónapja lehetettek ott, így a város pusztulása augusztus végén, szeptember elején következhetett be.  
A maradványok vizsgálata ezáltal megerősítette, hogy az ifjabb Plinius igazat írt, amikor azt állította, hogy a város 79. augusztus 24-én pusztult el – állítja Annamaria Ciarallo, a Pompeji Alkalmazott Kutatási Laboratórium munkatársa. A kitörés napjának pontos dátumában pár évvel ezelőtt kezdtek gyanakodni a régészek, amikor a hamu mélyén felfedeztek egy olyan érmét, amelyet Titus császárságának 15. évfordulójára, 79. szeptember 7-re vertek. Ez azonban Teresa Giove, a Nápolyi Régészeti Múzeum munkatársa szerint nem sokat bizonyít, mert a pénzdarab felirata nehezen olvasható.  
Az augusztus 24-i dátum így megmarad, és ezt támasztják alá a pollenvizsgálatok: Ciarallo szerint az ókori Pompeji maradványain 350 késő nyári pollenfajtát tudtak megkülönböztetni, és ezek sokkal hitelesebbé teszik a kitörés időpontját, mint Plinius szövegkritikai vizsgálata, vagy akár a halszósz-elemzés. /mult-kor.hu/
 

"...rövid távú minden remény..." /Serfőző Simon/

Ritkán idézek napjaink költőitől, most találtam egy verset, ami tetszik. Íme:

Serfőző Simon: A mának él

 2008.08.31. 10:21

Mintha nem sok időnk
lenne már, kapkodás
minden munkánk.
Elsietettek tetteink,
hevenyészettek.
Megvetemednek sorra,
púpot vetnek.
Elnagyolt dolgaink
csak ideig-óráig
megtegyék: rövid távú
minden remény!
Pocsékolhat a hanyagság:
mit számít!
Az érdektelenség úgyis
csak vállat rándít.
Kárognak tévelyegve
a célok. Önzések
kaparnak maguknak,
mint a tyúkok.
Bizodalma nincs,
a mának él a jövő is.
Ideiglenes létre
tértünk át. Berendezkedett
átmeneti, ideiglenes
sorsra az ország:
távlattalan időkre.
fölszámolja holnapját,
mintha lemondott
volna magáról:

nem nyit kilátást.

                                                                  SERFŐZŐ SIMON (1942)

Serfőző Simon (1942) a tanyák, falvak világában nőtt fel, s ez a gyerek- és kamaszkori élményanyag ihletének állandó forrása. Első két kötetéből (Hozzátok jöttem, 1966; Nincsen nyugalom, 1970) kisgyermek- és kamaszéveinek meghatározó színhelyei, történései, eseményei rajzolódnak elénk. Múltba süllyedő tanyavilág, odafűző emlékek sora, a városba kerüléssel együtt járó nyugtalanság, különféle életkörök vonzásának és taszításának feszültségei: ezek a valóságmozzanatok és motívumok alkotják e két kötet verseinek legfontosabb rétegeit. 

Töprengő, többnyire elégikus hangvételben kapunk hiteles képet egy, a lírai személyiség által már maga mögött hagyott történelmileg is letűnő életformáról. Az egykor tapasztalatilag megismert tárgyi világ leltárszerű versbefoglalását gyermeki áhítat és rácsodálkozás ösztönzi. Ez a jól körülhatárolható, nem ritkán az önismétlés veszélyét is magában hordozó élményvilág tágabb határok között mutatkozik meg harmadik verseskönyvében, a Ma és mindennapban (1975). 
Természetesen a költői magatartást most is mindenekelőtt a származtató világ iránti hűség jellemzi, de jóval erősebb közéleti hangsúlyokkal. S ami fontosabb: ez a kötet a nyelvi megformálást tekintve igényesebben megmunkált az előző kettőnél. 
Serfőző Simon a hagyományosan kötött versformákat nem műveli, de könnyedén követi az élmény megkívánta természetes beszéd folyását. Eszközeit a természeti világból kölcsönzi, hangja sohasem harsogó, a változtatás igényét is olyankor érezzük igazán hitelesnek, ha visszafogott hangnemben, kirívó díszek nélkül, a vers szövetébe rejtve adja elő.

Reggeli gyorshír

Megvan az első egerünk... Azt ne kérdezd, hogy miért landolt a dobálós játék záróakkordjaként a kutya itató-táljában. Véletlenek is vannak...

 

 

 

 

"Isten teremtményei közül csak egy van, amelyet nem lehet igába hajtani. Ez a macska. Ha a macskát keresztezni lehetne az emberrel, az az ember előnyére válna, viszont a macskát lerontaná."
(Mark Twain)

Vadszőlő /Baka István/

Mindenfelé piroslik a vadszőlő levél, ezért került ide a vers:

 

Baka István: Vadszőlő /Arszenyij Tarkovszkij emlékének/ 

Mint házfalat a vadszőlő, befut
És összetart az emlékezetem;
Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég -
Akkor nyitom, ha becsukom szemem.

Ha kifelé bezárul minden út,
Itt legbelül lesz tágasabb a tér:
Puszták, hegyek, melyekre úgy borul
A menny, mint kozmikus lapulevél.

Felkél a Nap s lenyugszik, városok
Sötét utcáin árnyak kóborolnak:
Mind ismerős, és náluk, aki él,
Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.

Ki megszólított egykor, már örök
Megszólitás és ifjuság marad,
Míg össze nem roppannak falaim
Vadszőlő-terhű életem alatt.

 

Vasárnap

Hát nem én lennék, ha kibírtam volna munka nélkül a mai napot – mindenféle elhatározás dacára. Csak csak nekikezdtem, és jelentem a nagy szoba kész !

És egész jó tempóban tudtam haladni, jutott idő Lilivel a sétára délelőtt is, délután is, ebéd után le tudtam pihenni és végre kipucoltam a levelesládámat is. Most irány a fürdő: belemerülök a finom, illatos meleg vízbe és azt fogom gondolni, hogy valami wellness-hotelben vagyok. Tán egy pohárka pezsgő kellene még a fürdőkád szélére… És remélem a jövő héten normális kerékvágásba kerülök, tán a blogomra is jobban lesz idő – ámbár azért van még feljegyezve néhány elintézendő dolog…. Na de mi lenne, ha nem lenne ? Felkelni se volna érdemes…

 

 

 

Krumpli, hagyma és a többi....

Az úgy volt….
Szóval az úgy volt/van, hogy megöregedtem. Ez ugyan természetes folyamat, de hogy közben le is lassulok és mindenféle nyavalyák is gyötörni kezdenek, miknek következtében egy napba feleannyi dolog elvégzése se fér bele, mint rég… hát nem először tapasztalom. És úgy látszik, még mindig valahol az agyam minden sejtjével nem vettem ezt tudomásul, mert néha bevállalok annyit, mint amennyit 10 évvel ezelőtt nevetve bírtam. Aztán csodálkozom, ha a szó szoros értelmében hulla fáradtan rogyok össze este, ám mindenféle fáradtság dacára nem tudok elaludni, s ha mégis, akkor meg hajnali ½ 3-kor felébredek. Amitől aztán a következő nap is kellőképp vacak lesz. És ez mehet így 3-4 napon által is. Most azonban megálljt parancsoltam magamnak.
 

A délelőtti, mondhatom maratoni /5 órás/ hóeleji bevásárló körút után szerencsésen kaptam egy ebédmeghívást húgomtól, aztán hazajöttem, a cuccok egy részét gyorsan kipakoltam, kihúztam a telefont és lefeküdtem kicsit, mert már nem éreztem a lábaimat. /6-kor a piacon kezdtem, aztán barátnővel METRO-TESCO-PENNY és téli madármag-vásárlás/ Ébredés után elvittem sétálni Lilit, most gyorsan megírom ezt a „kötelező házi-feladatot” – aztán jöhet a megvásárolt cuccok elpakolása. Közte pl. 20 kg. krumpli / á: 47.- Ft/kg és ugyancsak ennyiért / 10 kg hagyma, ezek egyenkénti szétválogatása a pincében. Közben bedugom a sütőbe kicsit, a piacon reggel jó áron /1000 Ft/kg/ szerzett 2 kg. diót, majd következik a kutya-macska husi feltrancsírozása, aztán a megvásárolt mindenfélék helyre-rakása. El fog ezt tartani 8-ig. 
Viszont, a lelkem nyugodt. A téli krumpli/hagyma olcsó volt, és jó minőségűnek néz ki. És akkor ez azt jelenti, hogy ebben a hónapban csak a tejért és a friss zöldségért kell a piacra mennem, - minden más itthon van. /Bocs, a tojásért 2 hetente megyek egy ismerőshöz – mert házit fogyasztok./ Na szóval jó érzés ez. Én megszoktam és szeretem az efféle biztonságot. /Hogy kiröhögne egy 30 éves, ha ezt olvasná – de szerencsére ez a veszély nem fenyeget…/ Holnap vasárnap, és úgy döntöttem, nem kezdek bele a takarításba, majd hétfőn, hiszen az előszobai dolgok a helyükön vannak, most már „csak” a takarítás vár rám. Meg kéne varrnom az előszoba szekrény függönyét is, de az is jövő heti feladat marad.

Na szóval „csak” ezek történtek, áh, de nem is igaz, hiszen közben /péntek délelőtt/ végleges állapotba került a konyhaajtó /30.000.-/, elromlott a mosógép, szerelő megjavította /3700.-/ és elromlott a kocsim, azt is megcsinálták /7000.-/ és mint extra kiadás, megint jelentkezett az álvemhesség szegény kiskutyámnál, a gyógyszere 7000.- ……. De azért szép az élet !!! /És hogy ne csak ilyen prózai dolgok kerüljenek a blogba, mindjárt kaptok egy verset is, habár krumpli-hagyma témájú nagyhirtelen nem jut az eszembe :-) /

Madaras

Meglehet, tegnap volt az utolsó igazán szép, meleg őszi délután…Megint a Gyükésben voltunk Lilivel, s bár tegnap szerda volt, a gyerekei nem jöttek velünk, mert az egyik szüretelt, a másik meg nem ért rá. / Igen, iiiigen, a Lili gyerekeiről van szó. Pontosabban a két pécsi gyerekéről. 8 évesek, egy fiú (Fidi) és egy lány (Borcsi) vizsla, akikkel 8 éve minden szerdán és szombaton együtt sétálunk. Igen… Összetartó család a miénk…/
Szóval gyerekek nélkül voltunk. S amiért ez a beírás most születik, annak az az oka, hogy dokumentálni szeretném: én életemben ennyi fecskét még nem láttam ! A múltkori hirtelen hideg miatt nem tudtak útnak indulni. Elég késő van, „rendes” körülmények között ilyenkor már nem szoktak itt lenni. A rét fölött annyi fecske cikázott legyeket, bogarakat kapdosva, hogy az valami fantasztikus ! Kétségtelen, voltak repülő izék is rengetegen – na de én egészen megdöbbentem a látványtól ! Remélem jól bevacsoráztak, és lesz erejük hamarosan a hosszú út megtételéhez.

 

/Mellesleg azért annyit itt és most még hadd írjak meg, hogy amikor vagy 20 ével ezelőtt Kairóban a Níluson egyik este, volt valami hastáncos vacsora, én kint álltam a hajó fedélzetén, néztem a fecskéket és arra gondoltam, hogy milyen fantasztikus is ez, pár dekás picike madár és mire képes ! Ezer km-eket repül, itt is él, ott is él. Én magyar madárnak tartom – nem tudom jogosan-e ? Ám mivel a gondolkodás egy furcsa folyamat, itthon meg szinte minden alkalommal Egyiptom jut eszembe, ha  nagyobb fecske-csapatot látok. Mint ma is…/
  

  

A másik élmény az „csak” egy db. madár volt, ám mivel rendkívül ritka, nagyon élveztem, hogy az első pár percben ő nem vett észre minket. A búbos bankáról van szó. Nekem mindig mosolyognom kell, amikor a le-föl hajtható tollbóbitát meglátom a fején. Hogy mi mindenre képes a természet… Aztán felhők gyülekeztek fölénk, s miután a heverésből való feltápászkodás közben a ma frissen felhúzott farmeremet jól össze-zöld-füveztem, bosszúsan jöttem haza. Itthon viszont az a hír várt, hogy ma jön az asztalos és beépíti az előszoba/konyha ajtót. Na, akkor már csak kevés hiányzik ahhoz, hogy minden kész legyen: nevezetesen egy u.n. szépítő meszelés, amit a fiúk a jövő héten megcsinálnak. /A cuccok zöme egyébként már a helyén is van./ Aztán jöhet a karácsonyig tartó takarítás :-) . . . A búbos bankáról találtam egy klassz kis leírást, mellékelem, hogy jókedvre derüljetek:  
28. A BÚBOS BANKA. Egyéb neve: banka, büdös banka, sáros banka, babuta, babuba, bugybóka, babuk, babuka, babucska, babutyka, budoga, dutka, daduk, dudoga, dod, szurtos dudu, büdös dod, baták, ganajmadár, jututu banka, szalakakóta stb. (Upupa epops L.) Leirás. Rigónál nagyobb és igazi szőke madár, melynek azonban nagyon és ékesen tarka a köntöse. Nyaka, a hát eleje és a mell halavány rozsdaszín, ilyen a feje is és ezért szőke. Dolmánya fényes fekete, fehér ékességekkel tarkálva; farka azonképpen fekete, rajta félholdszerű, a farcsík felé behajló fehér keresztszalaggal. Fejét egy felállítható és lekonyítható koronaszerű - vagy talán inkább pofoncsapott kalapszerű, magas tollbokréta ékesíti, tollai hirtelenszőkék, hegyük fekete, a leghosszabbaké fehér és fekete. Csőre hosszú, könnyedén hajló, vékony, turkálásra nagyon alkalmatos. Fészekalja négy-hét szürke, zöldes olajszínű, vagy agyagos, de egyszínű tojás, melyet faodvakba s az ott található korhadó részekre rakosgat te. Valamennyi madár közt a banka leginkább az, a mely fészkét rutítja, a melynek fiai piszokból és szennyből kelnek; ezért az anyamadár éppen úgy, mint fia is nagyon rossz szagú. Ezért az a «büdös» jelzője. 

   

Élete módja. Ez a nagyon népszerű madár - a miről már tengersok népies neve is tanuskodik - vándor és hazaérkezve leginkább az erdő széleit, bokrosait és a legelő közelségeit lakja. A legelőkön fáradhatatlan kutatója az ott elterülő, hullott lepényeknek, a melyekből a nyüzsgő bogárságot s annak álczáit kitapogatja, kiszedegeti és begyébe csusztatja; de működik nedves, puha talajon is, a melyből kiszedegeti a hernyót, a csimazt, a pajodot, a lótetűt és ivadékát; de elkapkodja a röpülő legyet, az ugró szöcskét is. Hangos madár, mely ágraszállva vígan hallatja pu-pu-pu-pu-pu gyorsan pergő hangját, melytől neveinek nagyobb részét mint: babuk, budoga, huputa stb. vette. Egyike leghasznosabb és legékesebb madarainknak, mely védelmet érdemel. Nálunk szerencsére még nem ritka. 
Itt találtam ezt a jó kis leírást: http://mek.oszk.hu/00500/00550/html/madar-39.htm

Jó kis zene

Joe Cocker /Angol énekes, szerző, 1944. május 20. Sheffield./ Mint annyi énekesnek, az 1944. május 20-án Sheffieldben született Joe Cocker-nek is Ray Charles volt a példaképe. Charles hatására a fiatal Cocker is próbálgatta hangszálait: 15 évesen egy helyi együttesben énekelt. Ám pártfogók hiányában alkalmi munkákból kellett megélnie: volt szerelő, lakatos és végül benzinkutas. A munka mellett nem hagyott fel az énekléssel. Első felvételét 1963-ban jelentette meg - egy Lennon - McCartney-szám feldolgozását, az I'll Cry Instead-et. 

A rockzenéből ekkor még mindig nem tudott megélni, így ismét a benzinkutasok cseppet sem irigylésre méltó életét élte. Pár csendes év után 1968-ban ismét egy csodálatos Lennon - McCartney - dalt énekelt /With A Little Help From My Friends/ de nem is remélhette, hogy csupán ez a "kis baráti segítség" elég lesz ahhoz, hogy végérvényesen a nagyok közé kerüljön. 1969 augusztusában őt is meghívták Woodstockba. Cocker a kevés angol fellépők egyike volt. Ekkor már a Grease Band nevű zenekar kísérte a különös hangú és öltözködésű énekest. A siker csakhamar mellé szegődött. Ezen felbuzdulva a 70-es években majdnem folyamatosan dolgozott. Nagylemezek készültek el, amelyeket a különböző kiadóknál jelentettek meg. 1970-ben Leon Russellel és új kísérőkkel dolgozott: Mad Dogs & The Englishmen. 

A hasonló című lemez bemutatóturnéja jelentős eszmei sikert hozott számára, számos helyen fellépett. Cocker azonban ekkor még nem volt eléggé otthon a rockbizniszben, így hét bőrt is lenyúztak róla és még így is alig kapott valamit. A sok munka, a megerőltető koncertek felőrölték szervezetét, és védekezésképpen a legrosszabbhoz, az alkoholhoz és a kábítószerhez menekült. Emiatt kénytelen volt több mint másfél évre visszavonulni. 1972-ben tovább folytatódtak a koncertek, Cocker ezúttal Ausztráliába is eljutott. De ezen a turnén kellemetlen dolog történt vele: botrányos viselkedés, erőszak és kábitószer-fogyasztás címén őrizetbe vették. Ezután jött elő életmódjának visszaütője, az első idegösszeomlás, amit alkohollal kezelt. 

A hang minőségét erősen rontó életvitel fokozatosan érződött Cocker hangján. Ezt mutatta "művészneve" is: Mr. Smirglihang. 1974 után évekre eltűnt a rockzenei életből. A visszatérést - a szokáshoz híven - új sláger jelentette: a Half Moon. Ezután több lemeze is megjelent, majd több éves szünet következett, a pihenés és újrafeltöltődés időszaka. Albumait a nyolcvanas években is sokan keresték. Ekkoriban többnyire kétévente jelentek meg lemezei. A turnék tovább folytatódtak, de újabb kiugró sikert nem aratott. Megmaradt az átlagosan jó színvonalon. Zenéje a kilencvenes években sem ment át gyökeres változásokon. Néha egy jó videoklippje hetekig is megy a TV-ben, sőt több filmzenéhez is felhasználják dalait. Joe Cocker továbbra is aktív lemezkiadó és koncertszereplő. 1992 tavaszán hazánkba is eljutott, amikor Budapesten lépett fel. /literatura.hu/