Belvárosi képek

Még egy picit maradjunk Pécs belvárosánál…Már csak azért ajánlom, mert van még pár képem, amit megmutatnék – s ahogy nekem újság volt, talán másnak is az lesz…

Messze nem olyan szép/romantikus, mint akár a Hattyúház, akár a másik 3 Király utcai belső udvar, de azért van ennek is valami bája, valami kedves hangulata, még akkor is, ha ráadásul a képek szemerkélő esőben készültek…

Először a  Jókai tér  11  udvarát mutatnám meg,  az „igazi” pécsiek (meg akik kis ideig éltek itt) máig úgy ismerik, hogy a „volt Tejbisztró” épülete. Amikor a napokban arra jártam, nyitva volt a kapuja – gondoltam, hacsak ki nem zavarnak, akkor most van itt az alakom, hogy bekukkantsak.
Ezt láttam:

Itt egy virtuális sétára van lehetőség a téren: http://virtualpecs.hu/index.php?panoid=144
Aztán a Jókai utcán mentem le a nagyposta felé, itt meg ezt a mókás „galamb-fészekrakás-elleni-védelmet” láttam:

A postán pedig megnéztem a postatörténeti kiállítást (ingyenes) – ahol a fényviszonyok és az üveg tárlók miatt lehetetlen volt rendes fotókat készíteni. Amivel megpróbálkoztam (bár nem túl nagy sikerrel) az a csodálatos lépcső, ami eredetiben sokkal, sokkal szebb, különösebb, mint a képeken. Legszívesebben – ha mertem volna – lefeküdtem volna a földre, szép szimmetrikusan a közére és akkor lehetett volna tökéletes képeket készíteni. Na de egy gyáva nyúl vagyok…  :- )

Búcsú

Ma délben lesz a temetése.

Lajosházi Éva Seres Péterné 1958- 2010                               
 
 

Kedves Hawah/Jászlány Isten veled !

Miért vannak méhek Pécs címerében ?

A napokban a Széchenyi téren járva, készítettem pár fotót a Megyeháza Zsolnay díszeiről, és még előtte a Színház téren is találtam egy eldugott házon egy Pécs-címeres kapudíszt. E kettő miatt elkezdtem keresni, hogy pontosan miért is van Pécs címerében a méhkas ? Ez a motívum ugyanis a Megyeháza kerámiadíszein is ismétlődik.

Hát kérem, tessék, itt a pécsi címer története, de NINCS benne a magyarázat, miért is vannak ott a méhek ? Ha valaki tudná, írja már meg kérem nekem !


Az 1780. évben Mária Terézi által adományozott, szabad királyi városi státuszt biztosító szabadalomlevél közepén lévő címer, két változatban – címerpajzs és a nagycímer – használható.


A címerpajzs: „…a pajzs kék színű, melynek zöld alsó részéből három hegycsúcs emelkedik ki. Ezek egymástól elkülönülnek. A középső, mely a város felé fekszik, a Mecseknek nevezett hegyet ábrázolja és egyszerű arany koronával van ékesítve. Ennek tövénél a nevére való utalással látható ugyanaz a szabad és királyi város, melyet fal vesz körül, négy sarkánál ugyanannyi tárt kapu, csúcsos tornyocskákkal, piros tetőzettel. Feltűnő az ötödik, a középen lévő székesegyház tornyának arannyal és szabályos rendben elhelyezett ablakainak rajzával díszített építménye. Jobb oldalról az Aranyhegy nevezetű, bal oldalról a másik hegy, a Tettye látszik, melynek tövéből ugyanazon nevű folyócska csörgedezik, zöld réten át.


A bal oldali csúcsos tornyocska vidékéről aranyozott szalag vezet, mely hidat jelez. A felső részen egyik oldalról arany színű hatágú csillag, a másik oldalon ezüst színű felkelő hold tündököl. A pajzs homlokrészén felül van elhelyezve, nemesebb színnel festve, a mi különleges kegyelmünkből a legfenségesebb császárnak, a mi legdrágább fiunknak és a mi saját kezdőbetűink I(osephus) II.M(aria) T(heresia) olvashatók.”


A nagycímer a címerpajzson kívül az alábbiakat is tartalmazza: „Az egész pajzsot egyszerű arany korona fedi, kétoldalt oszlopok szerepét betöltő alakok állnak egymással szemben. Innét a hűség, arany mellvértben, kék tógában, hátul lebegő, skarlátszerű uszályban öltözötten. Lábainál homályos foltokkal tarkázott fehér kutya hever, melynek nyakát piros örv veszi körül. Amonnét az ipar, hosszú fehér ruhába öltözötten, mely felett a másik, a rövidebb mínium színű. Zöldes uszály a bal vállán átvetve. Baljában ásót tart, lábainál aranyozott méhkas helyezkedik el, felül négy méhecske röpköd. Két oldalról egymással szemben az alakok a pajzsot tartják.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9cs#C.C3.ADmere
http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-pecs.shtml  

Mutatok még néhány képet, a Széchenyi téren szabadtéri fotókiállítás volt, japán alkotók képeit láthattuk „Bonsailand” címen, illetve, ahogy a Király utcából jöttem kifelé, találtam még két szép, kovácsoltvas alkotást is, az egyik a színház K-i oldal-kapuját, a másik a volt takarékpénztár (ma valami kaszinó vagy mi) ablakát díszíti.

Pellérdi eper (Már a kofák is hazudnak…)

Még ezt a sztorit is megírom ma, mert hátha holnapra elpárolog a mérgem… :- )
Esik, nem esik, szerda van, muszáj piacra menni. S nem csak a tejemért mentem, teljesen ki voltam fogyva zöldségekből, kellet egy kis ezmegaz.
Jó piac volt ma, gyönyörű salátát kaptam 100-ért, retket és zöldhagymát ugyancsak 100-ért,
volt kicsit hibás karfiol 160-ért, és bűnöztem egyet, vettem egy doboz házi töpörtyűs zsírt (fél kg.) 250-ért…(Jó az a zöldhagymához, retekhez…le van ejtve a koleszterin…különben is pompás volt a labor-eredményem…)

Kép: http://piszurka.freeblog.hu/files/eper.jpeg

A múlt héten is nézegettem az epret, hogy dzsemnek-való-áron van-e – ám eddig nem volt szerencsém, ugyanis 600-900 Ft-ért nem vettem befőzni valót.
Már  múltkor is feltűnt, de ma is, rengeteg szép/ép eper volt a piacon. Szinte mindenhol az van rá kiírva: „Pellérdi eper”…
Ma aztán elmentem gombáért is a gombás haveromhoz, és mondom neki:
- Te, mi van Pellérden, mindenki eprésznek állt ?
Jót nevetett…
- Pellérden ? Nincs ott 5 tő eper összesen. Amit itt annak hirdetnek, az mind olasz. Onnan hozzák, de mivel tudják, hogy a vásárlók a hazait előnyben részesítik, hát lelkifurdalás nélkül lehazudják a csillagos eget is.
Ez szép ugyan, de se szaga, se íze. Nehogy ilyent vegyél !

Még hogy pellérdi eper….

Anyátokat….

P.s. A külső soron végül találtam egy "mamát" két kosár nem túl szép, nem túl nagy, kissé sáros eperrel. 400-at kért érte. Hát abból lett a dzsem.
Remélem ez nem olasz...vagy ha igen, a mama Oszkárt érdemel...

Ez nem vicc !

Bár május közepén egyszer már szóba került a Hattyú ház, de akkor nem írtam részletesen róla, és az alábbi sztorit sem írtam meg – hiszen akkor még a „jövő zenéje” volt csak. A napokban ismételten arrafelé sétáltam és megint betértem a Hattyú házba, most már célirányosan, a múltkor ott felfedezett szobor miatt….
Aki nem ismerné, íme a ház története:
„Valamikor török épület állt a telken. Az egyemeletes épületet az 1800-as évek elején építették, ez lett a "Fehér Hattyú" Vendégfogadó.
Az ún. Hattyú Vigadó a múlt század első felének híres táncháza volt. A 19. században eklektikus stílusban átalakították. Szép boltíves kapuja van. 1809-ben hadikórházként üzemeltették. A Hattyú Vigadó nagytermében 1846. október 26-án délelőtt Liszt Ferenc tartott hangversenyt, melynek bevételét jótékony célra ajánlotta fel. Itt zengett fel először a Magyar Dal, a Pécsi Dalárda 1862-ben tartott hangversenyén. A bejárat felett "Hattyú udvar" felirat, homlokzati részén fekete színnel a "Hattyú" szót olvashatjuk. Faragott fa ajtón jutunk be az udvarába, ahol a rózsaliget közepén női alakot mintázó ülő szobor volt látható.” http://varoslako.pecs.hu/varosnezoben/0829/162699/20080717_pecs_epitmenyek_16.htm  

Próbáltam valamit kideríteni a szoborról, a fodrászat „madamja” kb. úgy állt a dologhoz, mintha a jövő heti lottószámokat akartam volna kicsikarni belőle, szerencsére azonban kis kérdezősködés után, egy évtizedek óta itt élő kedves, idős hölgytől az alábbiakat tudtam meg:
A szobor címe „Várandós asszony” – és valamikor a hatvanas években került ide. Feje azonban évekkel ezelőtt letört (letörték?). Sokáig ott hevert a szobor mellett, mígnem egy régiség-gyűjtő cigányasszony kérte el az íróasztalára nehezéknek (! Ez nem vicc!) Odaadták neki…. Azóta fejetlen a szobor…
Szerintetek normális „esemény” egy kulturált városban hogy ilyesmi megtörténik, vagy ha mégis, akkor évekig ebek harmincadjára hagyják a megcsonkított szobrot ? Feje veszett, hadd vesszen a többi is ? Nem az enyém, nem érdekel ?
Valószínű rajtam kívül valóban senkit sem érdekel a dolog……
Én meg többet tenni, mint hogy írok róla – nem tudok…

P.s. Hálásan megköszönném, ha az, aki tud valami közelebbit a szoborról, megírná: aranyosfodorka@gmail.com címre

Elrejtett kincsek - boldogság-adó pillanatok

Az ember leél 65 évet egy városban és képes még ennyi idő után is felfedezéseket tenni. Igaz, igaz évtizedekig nem volt divat a város főutcájában a házak kapuit tárva-nyitva tartani. A napokban (még az „új vízözön” kezdete előtt) a Király utcában sétáltam, bepillantottam egy kapun (36.szám) és hirtelen egy mesében (vagy inkább versben?) éreztem magam. Lehet, hogy a képek nem is adják vissza az érzéseimet….
Langy-meleg délután volt - olyan fátyol-szerűen-szétfolyós, amikor nem tudni, zene, vagy apró bogarak zümmögése hallatszik a levegőben, vagy mégis inkább a csend rezeg ? Jöttek-mentek körülöttem emberek, de én mintha láthatatlanul kilebbentem volna közülük, csak azért, hogy pár percig ebben a kertben megpihenjek. Nem is tudom jól leírni az érzéseimet. Mindenesetre maradandóak lesznek (remélem) – olyanok közé sorolhatók, amilyenből kevés van az ember életében…

Az alábbi  vers persze nem igazán adja vissza az én ottani/akkori érzéseimet, de szép és ez is egy mesebeli kertről szól. Azért is került ide.

Babits Mihály: A régi kert

I.
Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.

Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,
és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.

Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,
csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden
ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác
sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.

II.
Talán örökké lehetne verselni rólad régi kert,
vén köhögős kutadról, mely szalma közt fázva telelt,
a tamariszkról, melynek bőre ráncos és durva mint a vén emberé
s mégis oly virágos gyengeszép ágakat nyujt az ég felé!

Gyerekkoromban a levelekbe szerettem harapni mint a csikó.
Tudtam: keserű ízű az orgona, illatos zamattal leveles a dió.
Sokszor álmodoztam diólevél-ágyrul, ott volna délután heverni jó!
Ott volna valami szépmellű kisleányt ölelni jó!

Este ha a kertre a hosszú ház árnyéka lassan ráfeküszik,
sűrű nyári este a forró légben fülledt illat úszik.
Tikkadtan a magas fának üzen akkor titkon a kis virág:
»Te messze látsz, bátya, mondd meg, jön-e már a holdvilág?«

III.
Ház, pince, istálló, félszer, körülötted régi kert.
Elül ami házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt
zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi, nádfödeles
(hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les!)

Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az udvaron
négy vályogoszlopon, benn mosókemence, mángorló, ócska lom.
A vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, rég üres, törött az ablaka:
nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha.

Foltos, szalmás a vályog. A gerendák közt fecskék keringnek. Pincetorok,
hűsöng, nagy hordók, misztikusan, jó pénz, jó mámorok, kadarkaborok.
Szemközt nagy bálvány fakapu néz ki az utcára, zöld rácsos, szép.
S künn a ház előtt évrül-évre eszi az utcát az akácos Séd.