Jelmez-babák

Nagyon kifárasztottam magam tegnap… A fotóimmal éjfélig vacakoltam, s nem lettem minddel kész. Úgy dőltem az ágyba, mint a felázott kérgű fák mostanában az erdőkben – s a különbség köztünk „csak” annyi volt, hogy én felébredtem reggel. (Kaptam fotókat a közelünkben lévő Hármashegyről - kettőt beteszek ezek közül ide – elkeserítő és ijesztő…)

További képek itt:  http://picasaweb.google.hu/gyeniscs/HarmashegyViharUtan#5477847861944483266  

Szóval úgy aludtam át az éjszakát, hogy tán meg sem fordultam, s ma reggel eltökéltem, sehová sem megyek, míg a képek feldolgozásával nem végzek.

Nagyjából így is történt, átszaladtam ugyan egy volt kolléganő itthon-létét ellenőrizni, mert az öregek csak már ilyenek, ha egy harmadik társukról ketten pár napig nem kapnak hírt, elkezdenek aggódni – ám szerencsére a szomszédtól megtudtam, csak egy kisebb családi látogatásra utazott el barátnőnk, s ma már hazaérkezik.
A képeimet elintéztem, felraktam, ahová tartoznak, gyorsan összedobtam az ebédem – ma igazán könnyű volt, a tegnapi levest megmelegíteni, meg kiszedni egy adag húsos-rakott karfiolt a mélyhűtőből, majd felmelegíteni – aztán gondoltam vagy olvasok, vagy nekiállok a már hetek óta készenlétben figyelő kisebb varrnivalóimnak – ám ezekből semmi sem lett. Érdekes, hogy a varrás meg a vasalás helyett, roppant könnyen találok mindig valami fontosabb tennivalót ! :- )
Elmentem beszélgetni, kicsit számítógép-trükköket mutogatni (meg talán titokban, lélekben felfrissülni) a tündérkertbe… Jaj de jó volt ott megint….
Mire hazaértem már elmúlt a délután. Én nem is értem, néha egy nap olyan semmiperc alatt elszalad, hogy szinte semmit se csinálsz és már este van…
Úgy döntöttem, ma a jelmezbaba-kiállítást mutatom meg. Ez most a Parti galériában (Pécs, Mária u.1.) látható.
A kiállító, Szita Gabriella babakészítő művész, évek óta készít saját tervezésű, egyedi babákat. Alkotásai különleges, színházi karakterük okán kapcsolódnak a POSZT-hoz. Már számos versenyen ért el első helyezést. Most a nézők egy miniatűr tárlaton ismerhetik meg ezeket a különleges, groteszk, babákban testet öltött jelmezterveket. (ilove)
Nekem tetszettek, kifejezetten sajnáltam, hogy nem volt több belőlük, csak annyi, amennyit itt alább láthattok.
Egyébként június 20-ig még megtekinthető a Galériában „Változások – Tavasz” címmel Földi Péter képeinek kiállítása is. (Erről egy régebbi postban már beszámoltam.)

Füzes Gergelynek is volt két képe most itt, ezek:

Street-Art

Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy nap többet tud intézni, mint én ma - akkor az nem biztos, hogy igazat mond. Ha visszagondolok, hogy reggeltől késő délutánig mi mindennel végeztem, merre jártam, hogy 237 fotót készítettem közben, a várost keresztül-kasul buszozva - szinte magam sem hiszem el...Egyszóval nehéz nap volt. Nem is tudok egyelőre még a saját képeimből bemutatni semmit, de a Sors szerencsére kedvezett nekem, @x küldött képeket, s hogy miért épp ezekről a "műalkotásokról", arról az alábbi cikkben olvashattok:

Megszépültek azok a rossz állapotban lévő beton térelválasztó elemek, amelyek az utcai szemetes konténereket takarják el Pécs lakónegyedében, Uránvárosban. A budapesti street art művészekből álló 1000 % csoport tagjai színes mintákkal, kis grafikákkal dobták fel a sivár látványt. Némelyik betontömb mostantól a szivárványt, a kék eget vagy a zöld gyepet idézi, van olyan is, amire egy könyvet festettek és olyan is akad, amelyik egy régimódi kisvendéglő kockás abroszának mintáját öltötte magára. A lényeg, hogy az eddig lepusztult, elhanyagolt térelválasztó elemekkel jó hangulatot, egy kis szépséget csempésszenek a környéken élők mindennapjaiba - mondta a Független Hírügynökségnek Orosz Richárd, az 1000% csoport egyik tagja.

A pécsi várostisztító, városszépítő akciónak már vannak előzményei. Az 1000 % csoport korábban postaládákat is kicsinosított már, a tavaly őszi budapesti PLACCC Fesztiválon pedig rozsdás, telecetlizett pinceajtókat szépítettek meg Józsefvárosban. A kezdeményezés eredménye önmagáért beszél, mert a kortárs alkotásokkal ellátott köztéri felületeket szeretik a környékbeli emberek, és a graffitisek azóta sem firkálták össze őket.
Az uránvárosi akció a szerdán kezdődő PLACCC Pécs Fesztivál egyik programjának, az úgynevezett Lakás-kaland-túrának a része. Előadóművészek és építészek mutatják be az ambivalensnek tartott városrészt a saját nézőpontjukból, ráadásul helyi magánemberek lakásaiban. A tégla- és panelházakból álló környéken élők vasárnapig kölcsönadják az otthonaikat a művészeknek. A nézőknek nincs más dolguk, mint követni a találkozóhelyen kapott útleírást, és egy nagyjából 80 perces sétatúra alatt megkeresni a kijelölt lakásokat, ahol más-más jelenetekkel, installációkkal és előadásokkal várják őket a művészek. A lakásokat összekötő sétaútvonalon lehet megnézni az 1000% csoport köztéri festményeit is a megszépült beton térelválasztó elemeken.
A PLACCC Pécs Fesztiválon emellett vasárnapig láthatók a belvárosban a Déli Szél művészi kollektíva meglepő utcai installációi, valamint május 28-29-én a holland Compagnie Dakar társulat egy színházi thrillert mutat be egy pécsi család házában és kertjében, amit a tulajdonosok szintén kölcsönadnak a művészeknek. ( http://www.rtlklub.hu/cikk/320983 )

És akkor íme néhány kép:

Tündérkert

Bolond ember az, aki elárulja, hová rejtette a kincseit. De milyen ember az, aki a barátainak sem mutatja meg ezeket ?
E két mondat között őrlődöm itt már dél óta. De csak csak erősebb a második énem, a megosztó, a másoknak örömet adni akaró, a figyelemfelkeltő.

Az úgy volt kéremszépen, hogy már jó régóta készültem én a gyükési Nagyezerjófű Botanikus Kertet megnézni , de valahogy sosem akart a dolog igazán összejönni. Ma reggel fél 10 felé gondoltam, ez már emberes idő, megpróbálok telefonálni, mert ide csak előzetes, telefonon történt egyeztetés után lehet bejutni. Ez ugyanis egy magán arborétum, ami április közepétől decemberig látogatható.(Lásd: http://kapolnapok.gyukes.hu/ )
Lusta voltam fellihegni a meredek hegyoldalba, kocsival mentem, leálltam az árnyékban, majd a kapu előtt állva, megcsendítettem az érkezésemet jelző kisharangot. Egy női hang invitált: Nyitva van, tessék bejönni !
Az első, aki üdvözölt egy kiskutya volt, akivel másodpercek alatt barátságot kötöttem, majd megtörtént a ház és a kert tulajdonosának is a bemutatkozás. Elmondtam, mi járatban vagyok, megnézni és fotózni szeretném a kertet és benne Kiss Andor szobrászművész szobrait. Miután az engedélyt megkaptam, felfedező útra indultam.

Valójában már a kapun belépve megrezdült valami a lelkemben/szívemben, de ahogy elindultam a hatalmas terméskövekből kirakott úton, egyre inkább úgy éreztem eltávolodom e földi világtól, s valamiféle paradicsomkert felé haladok. Minden, de minden olyan volt, mintha már jártam volna itt, vagy mintha én csináltam volna, vagy mintha álom lenne. Nem tudom megmagyarázni – csak az a szó jó rá, hogy álomszép volt. Nem olyan rég is valami hasonlóról írtam, pedig nem túl gyakoriak az életemben az  olyan pillanatok, amikor úgy érzem „kilépek” önmagamból, s amerre járok az egy mesebeli világ. De most úgy látszik ilyen időszakot élek...Nem, akárhogy forgatom a fejemben a dolgot jelzőt keresve, nincs jobb szavam rá, mint: álomvilág…

A száz és százféle kicsi és nagyobb virág közül hol egy szobrász (Kiss Andor) alkotta kőszobor, hol az Isten és természet alkotta laposra, lyukasra, szögtelesre, cakkosra mintázott csodálatos kövek bukkantak elő. Aki olvassa a blogot, tudja, hogy milyen kő-mániás vagyok… Hát elképzelhetitek… Itt aztán voltak kövek. És nem ám olyanok, mint a legutóbb, a kiállításon. Ezek „élő” kövek voltak, nem egy papírskatulyában szomorkodtak fényesre csiszolva, hanem eredeti, ősi, vad természetes környezetükben éltek/álltak, mohák, kis húsos-levelűek, füvek, százféle virág társaságában. Vagy egy garázstetőre varázsolt sekély tavacska moszatja nőtte be őket selymes-zölden, úgy néztek ki, mintha apró vízitündérek sütkéreznének ott alant, hajukban lilás-rózsaszín tavirózsával. Aranyhalak játszottak velük, a békák meg zenéltek nekik, türkizkék potrohú szitakötők tartottak táncbemutatót…
Mint amikor egy vödörből kiborul valami, olyan volt a bazsarózsa bokor, telistele virággal, egyikben rózsabogár bányászta potrohára ragadt arany-virágporosan a nektárt. Hatalmasra nőtt lila harangvirágok kacérkodtak pompás sárga nemtudommikkel, sötétzöld levelekkel keretezve játékukat, olyan színharmóniában, hogy leírni se tudom. Az egyik kis kerti út mellett kövekből kirakott „kaszkád”-ban bizonyára néha víz is folyik, most száraz volt, de így is csodaszép. A laposra kopott kövek között bujkált a napsugár, itt egy gyík kandikált ki, amott egy nagylevelű virág rejtett el valamiféle szorgosan igyekvő bogarat.

Az ösvényeken ide-oda kalandozva eljutottam a melegházba, felkapaszkodtam a felső kertbe, ahol szúrósan terpeszkedtek a különféle kaktuszok. Itt is, és a kert különböző helyein is váratlanul egy-egy, a környezetében pompásan illeszkedő szobor bukkant elő. Nem nagyok ezek a szobrok és épp ezért pompásan illenek ebbe az ugyancsak nem nagy kertbe. Magam sem értem, miképp tudtam másfél órát itt elkóborolni, ennyi idő alatt a fél Mecseket is be lehetne járni. Mégis, észre sem vettem az időt. Végül a ház/ak előtt ért véget a túrám, de még itt is volt csudálnivaló, hiszen ez alapjában egy ősrégi, átalakított présház, ilyen-olyan toldásokkal, mesebeli kis pavilonokkal, belső „melegházakkal” – vagy nem is tudnám megnevezni azt az üvegfal előtti hatalmas részt, ami a lakás része, de valamilyen formában mégiscsak a kerthez is tartozik. Ilyesfajta szimbiózist növény-ház-ember között én még életemben nem láttam.

Abbahagyom. Pontosabban leírni és bemutatni ezt a kertet úgy sem tudom. Beteszek pár képet ide. Az ellőtt 126-ból kb.30 lett tűrhető – nem akarok mentegetőzni, de aki ért a fotózáshoz láthatja, beégtek a képek. A tűző napsütés nem a legalkalmasabb fotózó-idő. A drótokat sincs erőm-kedvem-türelmem kigimpelni…Bocs…
A lényeg, hogy a lelkemben élő képek ezerszer szebbek…
Kedves pécsiek azt ajánlom, ne legyetek restek, telefonáljatok, egyeztessetek időpontot és menjetek, nézzétek meg ezt a tündérkertet!

Pofára-eséseim

Említettem nemrég, hogy az ilove-ból nézem ki a programokat. Ma reggel is megnéztem, hogy hova érdemes délelőtt ellátogatni, s elsők között szúrtam ki a Csopor(t) Horda-t – tudjátok, az Anna utcában, ahol múltkori ott-jártamkor simán ellophattam volna egy festményt , mert a kutya nem törődött azzal, hogy be/felmentem és megnéztem a kiállítást. Most új tárlat van ott, ez van hozzám a legközelebb, itt akartam kezdeni körutamat.
Na az ilove szerint ennek 9-16-ig nyitva kéne lenni. A Csopor(t) Hordának nincs saját honlapja, a Horvát Színház lapján nem szerepel a kiállítás… Ellenőrizni a nyitvatartási időt nem tudtam (volna) sehol.
Álltunk egy hozzám hasonló öregasszonnyal, ketten a kapuban, nyomtuk a csengőt – sehol senki. Belestem az újságbedobó lyukon - sötét és tök üres volt…Ergo, ez szombaton zárva van.
Első béka lenyelve….

A Jókai téren tettem egy kísérletet, hogy megtudjam, a @x által ajánlgatott emeleti, freskós részre miképp is lehetne bejutni, de több helyen, több személytől érdeklődve, nem jutottam információhoz. Illetve azt ajánlották, nézzek be a Cafe Zacc-ba, hátha ott tudnak valamit. Ehelyett „leszólítottam” egy fiatalembert, aki a közelben könyveket rakodott ki(vagy be) egy helyiségből(be), hogy tud-e valamit a freskós házról ?
Nos, „leszólításom” olyan eredményes lett, hogy majd fél óráig vitattuk Pécs jelenlegi kulturális helyzetét. Ő ajánlotta, menjek el a Hattyúházba, ott is van most egy kiállítás.
Kedvenc ilove-om szerint ez 10-től van nyitva. Nos, 3/4 12-kor zárt ajtókat találtam, és így kétszeresen is bosszús voltam már – hiszen két ajánlat állt szemben a ténylegesen kulcsra zárt ajtókkal.
Azt csak halkan említem meg, hogy ha valaki „csak úgy sétál az utcán”, egy szem-magasságban lévő, figyelem-felhívó hirdetőtáblát az itt tartott rendezvényekről, hát azt nem talál…. Van egy bazi nagy zászló, fent az első emeleti ablakban. Én általában nem az égre nézve járok – így feltehetőleg észre sem vettem volna, hacsak nagy dühömben meg nem állok átkozódva, kívülről a ház előtt….

(Megjegyzésem: Mint minden rendes öregasszonynak, nekem is megfordult a fejemben, hogy ezek a fiatalemberek tényleg csak meg akartak viccelni – hogy finoman mondjam. Tartok tőle, sosem fogom megtudni az igazságot…de mindegy is…aki olyan hülye, hogy vénségére azt hiszi, hogy egy fiatal még hajlandó „ember-számba” venni ősz hajú nénikéket – akkor az egy nagy marha és megérdemli a pofáraesést. Jó kis lecke volt, immár a második…)
Nos, nyeltem még egyet, és továbbindultam.

A Király utca, Széchenyi tér tömve tele – gondolom részben a POSZT miatt, az egyik kávézóban ott láttam ücsörögni Bodrogi Gyulát is.
Aztán, mivel a Terracina szobrot végre (újra) lefestették, gondoltam lefotózom, illetve megnézem az új Harcsás szökőkutat a Hal téren. Ez egyébként az első olyan új alkotás, amit a helyhez passzolónak, és minden tekintetben kedvesnek, szépnek találok. Íme két kép róla, hogy valami szép/jó is legyen a mai postban :

Árvíz

Mivel az éjjel egyik blogos-társamat árvízi szolgálatra elvitték Bőcsre – kerestem valami anyagot, amin az ottani helyzet jól látható…Hát rémes…

http://tv2.hu/tenyek/video/legifelvetel-edeleny-gesztely-es-bocs
(A videót sajnos nem lehet beilleszteni, csak ráklikkelve lehet megnézni, de az indavideon vannak bőven mások is.)

Komolyan mondom, kissé szégyenkezem a múltkori, Vince utcai (pár-órás) árvízi kirohanásom miatt, ennek a dokumentumfilmnek a megnézése után.
Persze nem mintha életem első árvízi képei lennének ezek, volt alkalmam 1970-ben a nagy drávai árvízen 3 hetes szolgálatot teljesíteni – s ez mindörökre feledhetetlen emlékem marad. A különbség a kettő között az, hogy mi, ott, akkor Drávasztárát meg tudtuk védeni az elöntéstől. Ami pedig itt látható, hát az szörnyű…Egyvégtében azon jár az eszem, miképp lehetne segíteni ? De mit is tehetek én már, vén fejjel? Homokzsákot nem tudok hordani…
Egyelőre semmi ötletem.

Kép: http://www.blikk.hu/blikk_galeria/Arviz_a_Bodvan

Spárgoli

Szeretném, ha a net-böngészekkel magyar nyelven, illetve Veletek kedves Olvasóim, először én tudatnám, mi is az a SPÁRGOLI ? (A Google-ban ugyanis magyarul az előbb még semmi nem volt róla…)


Tegnap láttam valamelyik német TV adón. A reklámokat elkapcsolván, egy főzős műsorban épp arról beszéltek, hogy itt a legújabb zöldségféle, a neve Spargoli. Ugyanis a spárgából és a brokkoliból keresztezve tenyésztették ki. Íze a kettő között van, felhasználási módja is valahogy úgy – a kinézete meg ilyen:

Kép: http://tippsundtricks.kostenloses-forum.be/richedit/upload/tippsundtricks-c92dd36d00.jpg

Gondolom hamarosan nálunk is kapható lesz - én biztos kipróbálom, mert mindkét "alapanyagát" szeretem.
(Na ja - kérdés persze, mennyi lesz az ára...)