Kicsi megjegyzés, a két nappal előtti Holdas témához: betettem egy fotót a "világos" időszakból is, akit érdekel, esetleg tekerjen le még egyszer oda....
Meglehetősen régen jártam Máriakéménden – restelkedem is kissé, az angyalok előtt mentegetőznöm kellett – de így alakult, nem jött össze eddig.
Na
de ma!
Csodás
idő volt, nem sokkal ebéd után autóba pattantam
és tűz! Jó fél óra múlva már Máriakéménden, vagyis a kegytemplomnál
voltam. (Utólag jutott csak eszembe, hogy a faluba be se mentem – no, nem
mintha hiányzott volna…)
 |
| Hát nem gyönyörű ? |
Aki
régóta olvas, tudja, hogy mit jelent nekem Máriakéménd. Mit jelentenek az
angyalok és hogy ha ide elmegyek, van min meditálni. De itt még az is jó, ha
csak egyszerűen „nézek ki a fejemből”.
Ez
a Karasica valami hihetetlen békét, nyugalmat sugároz. (Tud egy völgy sugározni? Talán igen. ) Valójában ez egy olyan hely, ahol én még
rosszul sose éreztem magam. Van jó, szép, érdekes (néhány bosszantó) emlékem, ami ide köt – és az ember
szeret olyan környezetben lenni, ahová kellemes emlékek fűzik.
Semmit
nem csináltam – és mégis elmúlt a délután. Sétáltam, ücsörögtem a parkban, ami
csodálatosan rendben van tartva, még „igazából” fényképezni is elfelejtettem, csak
este itthon láttam, hogy az ott-tartózkodás idejéhez képest milyen kevés
fénykép készült. A templom környezete nagyon szép! A fű lenyírva, sok új kis
facsemete növekszik. Itt mindig fúj egy kis szél, a Zengő-Hármashegy felé
nyitott völgy kellemesen megmozgatja a levegőt (vagy néha kellemetlenül, mert
tud itt viharos szél is lenni….).
A
templom szorgos gondnokával körbesétáltunk, megnéztünk minden újdonságot, és
beszélgettünk a várható idei
munkálatokról, pl. : a zarándokszállás belső felújításáról – értetlenkedve
azon, hogy az EGÉSZ épületet, de tényleg mindent az utolsó szögig kicserélnek,
felújítanak, le/be/kifestenek – csak
EGY szobát nem. Ez az a szoba, ahol 2 véletlenül erre tévedt zarándok
egy éjszaka szerény körülmények között megalhat. Egy ilyen hatalmas, két
szintes épület TELJES felújítása során érthetetlen az efféle „kivétel”.
Természetesen vannak rémálmaink arról, hogy mi miért történik - vagy minek mi lehet az oka – de ezek a
gondolatok momentán nem publikusak. Ne adja a kedves máriakéméndi Szűzmária,
hogy félelmeink valóra váljanak….
(Ha
mégis ez történne, majd megírom, hogy „na ERRE gondoltunk akkor”….)
Egyébként
hamarosan megkezdődik bent a faluban a Szent Márton templom teljes külső festése
(fal, ablakok, ajtók, korlát) is ADOMÁNYOKBÓL!!!! Szép példa ez arra, hogy vannak még emberek,
akik ilyen célra adományoznak és ebbe most belesegített még az Önkormányzat is.
Sajnálatos módon a püspökségnek, vagy az egyháznak erre nincs pénze. (Vagy nem
tudom, mire van pénze, de öreg templomok felújítására nincs, az biztos.) Igaz
persze, miért is kellene felújítani ezeket? Hiszen teljesen kiment a divatból
a templomba-járás, az öreg hívek kihalnak, haljanak meg a templomok is.
A
délután azonban egy igen kellemes meglepetést is tartogatott. Messziről jött, IGAZI zarándok
érkezett a templomhoz, akivel nagyon nagyon kedves, kellemes két órát
töltöttünk együtt. Sok mindenről beszélgettünk, sok mindent nem értettünk, sok
mindenben bizakodunk… Hátha, mégis történnek majd újabb csodák…
Jó
volt ez a délután… Mutatok a fotókból néhányat:
És ugye természetes, hogy a "mi két angyalunkkal" kezdem:
A felújításra váró templom bejárata:
A templomkert - vagy akár már parknak is nevezhetem - néhány képe:
A kívülről már szép zarándokszállás. Vajon mi lesz a sorsa?????
Végül lementünk friss vízért a Templom forráshoz, ahol én még eddig nem jártam...A fényképezőmet az autóban felejtettem, s lusta voltam a sok kis meredek lépcsőn visszamenni, így hát ezek Biki Endre fotói - köszönöm!
Nagyon jó délután volt.
Tán többször kellene ide kimennem?
U.i. Emlékbe mégiscsak hoztam haza valamit, ezt:
(No nem sokáig sétálhatott....)
