2020. május 9., szombat

Máriakéménd 2020 május 7

Kicsi megjegyzés, a két nappal előtti Holdas témához: betettem egy fotót a "világos" időszakból is, akit érdekel, esetleg tekerjen le még egyszer oda....


Meglehetősen régen jártam Máriakéménden – restelkedem is kissé,  az angyalok előtt mentegetőznöm kellett – de így alakult, nem jött össze eddig.
Na de ma!

Csodás idő volt, nem sokkal ebéd után autóba pattantam  és tűz! Jó fél óra múlva már Máriakéménden, vagyis a kegytemplomnál voltam. (Utólag jutott csak eszembe, hogy a faluba be se mentem – no, nem mintha hiányzott volna…)

Sose tudom megállni, hogy útközben ezért-azért ne szálljak ki az autóból mert mindig látok valami lefényképezni-valót. Most a kis halastó melletti lucernás  fölött egész csapat ölyv körözött. Hát a Hold fényképezése után a repdeső madarak fotózása is lehetetlenség az én gépemmel, de természetesen megpróbáltam. A kis barnás pöttyök az ég kék vásznán, na azok az egerészölyvek. (Ha nagyítva nézed a képet jobban látszanak.)



Hát nem gyönyörű ?
És ha hátranézek, ott meg a Hármashegy és a Zengő:


Nem lehet ezt megunni.........

Aki régóta olvas, tudja, hogy mit jelent nekem Máriakéménd. Mit jelentenek az angyalok és hogy ha ide elmegyek, van min meditálni. De itt még az is jó, ha csak egyszerűen „nézek ki a fejemből”.

Ez a Karasica valami hihetetlen békét, nyugalmat sugároz. (Tud egy völgy sugározni?  Talán igen. )  Valójában ez egy olyan hely, ahol én még rosszul sose éreztem magam. Van jó, szép, érdekes (néhány bosszantó)  emlékem, ami ide köt – és az ember szeret olyan környezetben lenni, ahová kellemes emlékek fűzik.

Semmit nem csináltam – és mégis elmúlt a délután. Sétáltam, ücsörögtem a parkban, ami csodálatosan rendben van tartva, még „igazából” fényképezni is elfelejtettem, csak este itthon láttam, hogy az ott-tartózkodás idejéhez képest milyen kevés fénykép készült. A templom környezete nagyon szép! A fű lenyírva, sok új kis facsemete növekszik. Itt mindig fúj egy kis szél, a Zengő-Hármashegy felé nyitott völgy kellemesen megmozgatja a levegőt (vagy néha kellemetlenül, mert tud itt viharos szél is lenni….).

A templom szorgos gondnokával körbesétáltunk, megnéztünk minden újdonságot, és beszélgettünk a várható  idei munkálatokról, pl. : a zarándokszállás belső felújításáról – értetlenkedve azon, hogy az EGÉSZ épületet, de tényleg mindent az utolsó szögig kicserélnek, felújítanak, le/be/kifestenek – csak EGY szobát nem. Ez az a szoba, ahol 2 véletlenül erre tévedt zarándok egy éjszaka szerény körülmények között megalhat. Egy ilyen hatalmas, két szintes épület TELJES felújítása során érthetetlen az efféle „kivétel”. Természetesen vannak rémálmaink arról, hogy mi miért történik  - vagy minek mi lehet az oka – de ezek a gondolatok momentán nem publikusak. Ne adja a kedves máriakéméndi Szűzmária, hogy félelmeink valóra váljanak….
(Ha mégis ez történne, majd megírom, hogy „na ERRE gondoltunk akkor”….)

Egyébként hamarosan megkezdődik bent a faluban a Szent Márton templom teljes külső festése (fal, ablakok, ajtók, korlát) is ADOMÁNYOKBÓL!!!!  Szép példa ez arra, hogy vannak még emberek, akik ilyen célra adományoznak és ebbe most belesegített még az Önkormányzat is. Sajnálatos módon a püspökségnek, vagy az egyháznak erre nincs pénze. (Vagy nem tudom, mire van pénze, de öreg templomok felújítására nincs, az biztos.) Igaz persze, miért is kellene felújítani ezeket? Hiszen teljesen kiment a divatból a templomba-járás, az öreg hívek kihalnak, haljanak meg a templomok is.

A délután azonban egy igen kellemes meglepetést is tartogatott. Messziről jött, IGAZI zarándok érkezett a templomhoz, akivel nagyon nagyon kedves, kellemes két órát töltöttünk együtt. Sok mindenről beszélgettünk, sok mindent nem értettünk, sok mindenben bizakodunk… Hátha, mégis történnek majd újabb csodák…

Jó volt ez a délután… Mutatok a fotókból néhányat:
És ugye természetes, hogy a "mi két angyalunkkal" kezdem:


A felújításra váró templom bejárata:





A templomkert - vagy akár már parknak is nevezhetem - néhány képe: 





A kívülről már szép zarándokszállás. Vajon mi lesz a sorsa?????




Végül lementünk friss vízért a Templom forráshoz, ahol én még eddig nem jártam...A fényképezőmet az autóban felejtettem, s lusta voltam a sok kis meredek lépcsőn visszamenni, így hát ezek Biki Endre fotói - köszönöm!




Nagyon jó délután volt. 
Tán többször kellene ide kimennem?





U.i. Emlékbe mégiscsak hoztam haza valamit, ezt:
(No nem sokáig sétálhatott....)



8 megjegyzés:

  1. Örülök hogy most igazán feltöltődhettél ezen a szép helyen ! Ennyire szeretnek a kullancsok?:-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsémre még nem kapaszkodott belém - így könnyű volt megválni tőle. De egyébként nem mondanám, hogy sok bajom volt a kullancsokkal - pedig erdőt-mezőt eleget jártam.

      Törlés
  2. Örülök, hogy találkozhattunk ezen a délutánon. Várlak máskor is szeretettel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tervezem a következőt - megígértem valakinek....

      Törlés
  3. Nagyon szuper, szerintem havonta egyszer mindenkinek kellene egy ilyen kiruccanás, nemcsak Máriakéméndre, vannak másutt is szép kegyhelyek az országban. (És sajnos vannak amolyan Turbék félék is...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony sajnos...csak azt nem tudom, kettőnkön kívül ki sajnálkozik még miattuk ?

      Törlés
  4. Nem hallottam még eddig Máriakéménről.
    Köszönöm, hogy írtál róla és a címkék segítségével vissza is néztem néhány korábbi bejegyzésedet erről a zarándokhelyről. Örömmel olvastam az angyalok megújulásáról, látva a régi fotókat. Gyönyörűek lettek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony bizony...az én életemben ez a hely nagyon jelentős szerepet kapott. Örömmel látnálak errefelé....

      Törlés