2020. május 10., vasárnap

Lámpásvölgy 1.



Az elmúlt 11 évben egyszer merészkedtem erre az útra, akkor is csak az elejére, olyannyira fájtak még az emlékeim, hogy nem mertem nekiindulni… Ugyanis ez az út a Lámpásvölgyből felvezet (többek között) Kantavárra és mi Lilivel rengetegszer jártunk erre. Lehet vagy 3-4 éve, amikor mégis nekiindultam, és már akkor is meglepődve láttam, hogy a Lámpásvölgyi  út vége – ami valójában bevezet az erdőbe - kapuval van lezárva, és ott a behajtani tilos tábla. (Vajon hogy lehet ezt elintézni ? Közutat magán úttá nyilváníttatni? Habár  EGY tippem van rá… és csak azért nem írom ide, mert….Esetleg akit érdekel, annak a mesét tovább mondom majd.)

Elöljáróban egy kis helyismereti segítség - bár ez valószínű csak a pécsieknek lehet  érdekes, de azért megmutatom a térképen is, hol jártam, miről van szó. A térképre kattintva nagyobb méretben látható. 



Gyanítom olvasóim közül senki se emlékszik azokra a régi „meséimre” – melyek egy négy gyerekes család évekig tartó segítésével foglalkoztak. (A bejegyzés aljára bemásolom azokat az anyagokat, melyeket megtaláltam ez ügyben…részben talán magamnak…)
No, hogy rövidre fogjam, már az út elején volt miről meditálnom. Részben a hajdanvolt események felidézése miatt, részben azért, mert még ma is annyira ingerel ez a jelenlegi helyzet (=közút „elrablása”).
De azért készültek képek és NEM a lovak tehetnek arról, hogy az van, ami…..
  



Csak úgy "mellesleg": én még ilyen szomorú lovakat életemben nem láttam....





És bizony áll még az a ház, ahol a fentebb említett 4 gyerekes család élt. Igaz, ma már istállónak se használja az új gazda, előbb utóbb összedől. De talán jobb is, temesse el azokat a régi emlékeket.



Az út végére felérve, a híd fölötti kis pihenőnél – ahol anno a linkekben írt gyerekeket megismertem -  ácsorogtam kicsit, majd tovább indulva a hajdani bánya „emlékköveit” fényképeztem le:


A híd  "emlékkönyvének" felirata: "Csak az ember olvas - Márai"

Régen itt szoktam parkolni, itt ismertem meg a gyerekeket....

Utak a hajdani bányák felé










Ha belegondolok, hogy évtizedekkel ezelőtt itt szénbányászkodás folyt – és micsoda körülmények lehettek – talán jobb is, hogy most már csak az emlékköveket látom.
Itt az „Északi táró”–nál szokott Lili inni, én meg a kövön ücsörögve – bámulva a semmit, az erdőt, hallgattam akkor is, most is a madarakat. Most volt egy nagyon vidám kakukk, szinte egész úton az ő hangját hallottam – bár lehet, hogy beszélgettek ketten… de tény, kakukkolással volt tele a fejem, mire felértem az utam végére. 

A többi kép és még kis mese majd holnap….


A régi lámpásvölgyi anyagok itt olvashatók:





9 megjegyzés:

  1. Ezeket a képeket nézve mindig arra gondolok, hogy te milyen bátor vagy! Én erdész feleség vagyok és mindig kietlen helyeken laktunk, sosem féltem. Most viszont félnék! Gyönyörű helyek, bármi is volt a múltjuk! És igen, van az a pénz, amin utakat lehet vásárolni, lezárni. Szomorú, mint a lovak is...:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont erre gondoltam, csavarogsz, nem félsz? A lezárás, sajnos sokszor tapasztaljuk. Mondjuk gyalog sok helyre bejutni.

      Törlés
    2. Egyelőre még nem félek, vagy ha igen akkor inkább attól, hogy rosszul lépek, kifordul a bokám, s ott maradok az erdőben és megesznek a farkasok...
      A lezárásügye engem halálosan felháborít - ne halljak egy szót soha többé a kapitalista uralomról, a hajdani gazdagokról - mert most legalább olyan rossz a helyzet, mint rég volt. A határvonal a gazdagok és a szegények között tovább nő - és nagyon remélem jön egy újabb forradalom, ami eltörli ezeknek az újkori volt-forradalmár-uraknak a hatalmát.

      Törlés
  2. Hát nem csak Máriakéménden divat utat lezárni, hanem a Mecsekben és lassan már mindenütt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínű, ha többen kezdenék ezt a témát boncolgatni és közzétenni, kiderülne, hogy sok ilyen van. Sajnos.

      Törlés
  3. Nem okoskodnék... ( Igaz, kezdetben arra gondoltam, hogy pl. ha erdőt is vehetsz, erdő is lehet magántulajdonban, akkor egy út miért ne lehetne ?) - Viszont jobban jártál volna, ha beírod a Googleba,- ( Wikipédia : magánút ) és ott megtalálod. ( Én feleslegesnek érzem, mindenben "összeesküvés elméletet" belelátni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Többször írtam már neked: ez az én blogom és azt írok bele, amit gondolok, amit akarok. NEM kell velem egyetérteni. Bár úgy tűnik, azért vannak, akik mégiscsak megértenek.

      Törlés
  4. Jártam párszor Pécsbányán a föld alatt... ( részben a napi munkám miatt is ) - sosem tudtam elképzelni,hogy ahol épp' álltam, mi lehetett a fejem felett ? -bár próbálták elmondani. Amúgy egy elég jó anyag ez : A pécsi aknák regényes-rejtélyes története. ( Googleba írva) Pl. Pécsbánya területén 20 akna működött, stb. Viszont- igaz - az kissé szakmai dolog, ( emlékkövekhez) - különbség az, hogy valami akna, táró, ...és egyebek. ( amik a köveken olvashatók)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt az ajánlatot (Pécsi aknák története) köszönöm, feltétlenül meg fogom nézni.

      Törlés