Szemét ügyek

Tudom, igen, tudom nem is egyszer írtam, panaszkodtam ebben a témában...Mégse tudom megállni, hogy ne hozzam újra szóba...Hát nem bírok minden nap szép kis virágokat, aranyos cicákat ide betenni - ha közben nyomasztanak ilyen, s ehhez hasonló gondolatok...(Igaz, tarthatnám magamban - de akkor tán megfulladnék...)

Ugyanis már megint találtam (mondhatom, sajnos) egy cikket, amit kétszer is elolvastam, nem azért, mert annyira tetszett, hanem mert annyira megdöbbentettek a benne szereplő számok.
https://greendex.hu/kozel-sem-a-balaton-a-legszennyezettebb-hazai-vizunk/
És végiggondoltam egyszerű, igénytelen kis életemet, hétköznapjaimat és egyértelműen kiderült, hogy én is bűnös vagyok. Még úgy is, hogy nálunk már van szelektív szemétgyűjtés. De az eszembe sem jutott, hogy pl. egy műszálas ruha mosásából is kerülhet szennyezőanyag az elfolyó használt vízbe.

Nincs ötletem, hogy ezt a folyamatot miképp lehetne megállítani, sőt, mondhatom, az a véleményem, hogy sehogy. Még ha a fejlettebb országok próbálkoznának is valamivel, mindig is lesznek olyan szegények, akik a drága "próbálkozásokat" nem fogják tudni megfizetni, mi több, nem is érdekli őket a téma. Van ennivaló : Van. Műanyagdobozban ? Na és ? Elviszi a víz...
Ez ugyan egy régebbi cikk, bizonyíték arra, hogy nem tegnap óta beszélünk a témáról, s mégse történik valójában semmi:
https://azuzlet.hu/a-halalozasok-es-betegsegek-negyedet-a-kornyezetszennyezes-okozza/
Totálisan reménytelennek látom (persze már nem először) a Föld jövőjét.

Add hozzá a klímaváltozást - ha a fentiek nem lennének elegendők....

Bocs, hogy mára sem/nem jutott valami, a bajokat elfedő vidám téma... A bajok ugyanis itt vannak, ha van vidámság, ha nincs. Majd holnapra próbálok valami vidámabbat keresni....

Kertem...

...idei utolsó virágai....Készülődöm az őszi "nagy kert-átrendezésre" - a virágládákban cserélni kell a földet, a cserepesek már beköltöztek az előszobába, néhány virágomat elajándékozom, olyan kicsi ezt a kert, nem fér el itt minden, amit szeretnék megtartani, csak egy zsúfolt káosz lesz - miképp idén nyár végére is az volt. Nem lesz jövőre paradicsom-kísérlet se, elegem van a büdösbencékből. Na, majd meglátjuk.... A tavaszt meg is kell élni/érni. Terveim azért vannak...

 

És akik már beköltöztek: 

Drávasztára...

 ...nem írom, hogy utoljára, mert ki tudja... Meglepetés-út volt, csak beültem barátnőm autójába, hogy megyünk valamerre sétálni - aztán Drávasztára lett belőle. Igazán nem voltam lélekben felkészülve, mert úgy gondoltam, hogy idén még egyszer (utoljára) lemegyek majd megnézni a Drávát, de hát ez most váratlan látogatás volt...

Kicsit magas a víz, de a kikötőig le lehetett menni autóval - és a fényképek nem is adják vissza a víz gyors sodrását, nem látszik igazán jól az elöntött sziget, habár a határ-menti, ugyancsak elöntött út az egyik képen azért látható (mármint annak, aki tudja, milyen útról beszélek, vagyis nekem....) 

Azért este (éjjel) elgondolkodtam azon, hogy milyen csodás ajándéka volt az életemnek Drávasztára. Nem írok újra részleteket róla, 1972 óta minden évben lent voltam a víznél, meglátogattam annak a családnak a "maradékát," akiknél elszállásolva voltam a nagy víznél - és minden alkalommal valami olyan érzésem volt, hogy én ebbe a faluba "haza megyek"...(Gondoltam is, ki tudja volt-e előző életem, s ha igen nem éltem-e itt tényleg ?)

Nos ez néhány  a tegnap út képeiből:

A képek a Mécses utcában készültek....

Össze-vissza kerestem a most már nemtudomhány száz fotóm között egy olyan képet, ahol ez a vidék még házak nélkül látható, hiszen nem is egyszer sétáltam erre...na de nem találtam. Gyakorlatilag csak azt szerettem volna bemutatni, hogy közel másfél, vagy max. két  év alatt  micsoda változások történet itt. Ez a terület valamikor a bánya része volt, amit már sok sok évvel ezelőtt rekultiváltak. És most itt nagyon szép családi házak épülnek. Tegnap is erre sétáltam, készült néhány fotó a még megmaradt pár szál kis vadvirágról, és az épülő házakról:

Ki nem találod, mi ez !! Esküszöm, ha nekem mutatják, én se tudnám...Pedig csak egy vicces kép: egy borostyán termése kinagyítva...na ugye, hogy nem jöttél volna rá ??? 

A méhecske épp landolni készült....

 Ha érdekel, mi a liapor: https://liaporoutlet.hu/  (én se tudtam...) 

Szeretnék ennek a nappalinak az ablakán nézegetni kifele....

A távolban a Misina-tetői tv torony....

És egy még megmaradt, nagyon régi bányász ikerház a melléképületeivel.  Jó lenne, ha nem bontanák el, emlékeztetőnek megmaradhatna....

Hová menekülhetnék ?

Néha komolyan mondom, legszívesebben szememet, fülemet befogva, bebújnék valami jó sötét sarokba és a világvégéért imádkoznék. Legyen már vége !!! Ami a tévéből és egyéb helyekről rám ömlik, azt napról napra nehezebben viselem. Magam sem értem, hogy történik ez, nincs se rokonom, ismerősöm se a közel-keleti háborús országokban, sem a most szörnyű árvízzel elöntött Szerbiában - de a tévé behozza a rémségeket a szobámba, és nem tudok aludni és csak jár az agyam...Értelmetlen kérdéseket teszek fel, melyek közül a legértelmetlenebb: Jóistenem, miért ??? Miért ? Miért történik mindez, miért pont velük/velem ?  És tudom, mert "hülye azért még nem vagyok" - hogy amióta élet van a Földön, azóta vannak természeti katasztrófák, kontinensek úszkálnak ide-oda, dinoszauruszok halnak ki és ezekhez képest egy árvizes felhőszakadás semmiség - mégis, mégis valahogy egyre jobban megviselnek ezek a hírek. Nem a rokonaim menekülnek a bombázások elől, nem az ő házukat földjüket, mindenüket mossa el az árvíz, vagy pusztítja el egy földrengés...

Meggyengültem...Sajnos, az az érzésem, hogy itt van a baj oka. Régen tele voltam feladatokkal, alig volt elég a 24 óra. Most a "vidám és szabad" nyugdíjas éveimben túl sok dolgom nincs és rendelkezésemre áll a két "mérges kígyó" a net és a tévé - és lövellik felém a mérgüket - én pedig ahelyett, hogy elugranák jobbra, vagy balra, ott ülök előttük és max. sírok, vagy nem alszom....

Csoda-zene

Nem tudom, lehet-e a FB-ről áthozni videókat. Megpróbálom. Ez egy olyan fantasztikus "előadás" - hogy akár még fizettem volna is érte.
A kislányt nem ismerem, nem tudok róla semmit, de a zongorista Julien Cohen, hajdani nagy kedvencem, Leonard Cohen fia...
https://www.facebook.com/reel/1212065173146104
Aztán megtaláltam azt a helyet, ahol még sok, sok szépség látható/hallható:
https://www.youtube.com/@juliencohen_piano
Egyébként Julien Cohen -ből kettő is van, én rá gondolok:

 

(A másik neve is Julien Cohen, ő francia üzletember és régiségkereskedő - nem tévesztendő vele össze !!!)

"Beszúrok" ide még egy gondolatot/megjegyzést, ami jó ideje bennem motoszkál. Szeretek, szoktam is zenét hallgatni, elég gyakran. Sokféle zenét szeretek, van sláger- van klasszikus kedvencem, s ennek megfelelő előadók. De...
És akkor ide kell leírnom, hogy a könnyűzenei tv-műsorokat már egyáltalán nem bírom nézni, max. csak hallgatni, mert elmondhatatlanul irritál az, ahogy a dalokat előadják. Hogy egy dal eléneklése alatt hússzor átöltöznek, már az is idegesít, de azok a vonaglások, melyeket "tánc"-nak lehet esetleg értelmezni, (vagy nem tudom minek) - hát azoktól teljesen odavagyok. Fetrengenek földön, vízen, fűben, repkednek hintán, szaladgálnak lépcsőn és nem sorolom. És közben énekelnek... Hát miért kell ez a sok ostoba gyakorlat és figura - akkor, amikor a zene lenne a lényeg ???
Biztos öreg vagyok az a baj - de attól még van véleményem. Hát utálom ezeket a videókat (nézni) - még jó, hogy nézés nélkül is lehet hallani....

Nem én írtam...

 ...de mindenképp szeretném valahogy megőrizni - bár nem is tudom minek/kinek...(talán csak magamnak, emlékül...)  A FB.n találtam. 

Igen, ez, ilyen volt az életem. 80 éve születtem...Nem érthetik ezt a maiak - talán sajnos, talán nem...Én mégis azt hiszem, boldog életem volt.

Ettél valaha zsíros kenyeret, cukros-vizeset, lekvárosat vaj nélkül? Aprítottál forralt tejbe kiflikarikákat reggelire, vacsorára?

Ebédeltél már paprikás krumplit, kemény tarhonyát, főzeléket feltét nélkül sima zöldséges vagy tojásleves után?

Tudod milyen héjában sült krumplit enni lilahagymával szalonnával, töpörtyűvel, ismered a foghagymás pirítós ízét?

Tudod milyen kályha mellett téli estéken vastag pulóverben mégis elégedetten kucorogni és azon vitatkozni, most ki hasogasson és hozzon be fát?

Reggel sietősen felöltözni, forró teát kortyolgatni, mert már a parázs is elhamvadt.

Derékig érő hóban begyalogolni a városba, mert a buszok sem közlekednek. Este ugyanúgy vissza. Haza az otthonba, ahol már ropog a tűz, vizes zoknidat, kesztyűdet a kályha felhajtott fedelén szárítod. Készül a vacsora és megbeszélitek kivel mi történt aznap. Mikor lesz a disznóvágás, hány tojás lett ma, mennyi még a takarmány.

Majd csendesen kötögetsz, horgolsz vagy hímzel, anyád bestoppolja a zoknikat, megvarrja ami felfeslett. Vagy nagy huszonegyezést vagy hatvanhatozást rendeztek. És röhög az egész család, a vesztes morgolódik.

Mosakodtál lavórban babaszappannal? és levendulással?

Egymás után a tesóiddal. Először felül, derékig mindenki, aztán alul. A bugyidat, zoknidat pedig ki kell mosni, a kályhánál reggelre megszárad.

Áram nélkül gyertyafényben játszottál már árnyjátékot? Hallgattál a titokzatos félhomályban rémtörténeteket, családi kalendáriumot?

Olvastál zseblámpával paplan alatt könyvet?

Tudod milyen fát metszeni, szőlőt nyitni, kötözni, puttonyt teleönteni, böngét váltani?

Érezted már forró nyáron a kukoricalevél csípős vágását az izzadt poros testeden?

Túrtad már a földet krumpliért? Cipeltél már tele zsákot? Szedtél már hullásbarackot? Segítettél paradicsomot eltenni, meggyet magozni, csirkét pucolni, belet vakarni, vizet hordani?

Kértél segítséget a szomszédodtól, egy kanál sót, egy tojást, egy bögre cukrot adtál már kölcsön? Nem kapod vissza, nem ügy.

Érkezett vendéged, aki nem jelezte előre? Nem telefonált, nem írt üzenetet, csak úgy ott áll a kapuban és a szíved boldog izgalommal kalapál: mit is adok neki? Kerül az asztalra bor meg szörp, kenyér meg sonka, félig száradt süteménymaradék. És beszélgettek. Mindenről. Az időről, a rokonokról, a tervekről.

Örültök a vén autónak, a fürdőszobának, nem kell már kimenni a klotyóra, és folyik a víz a falból. Melegvíz is van, ha begyújtasz a bojlerba, alul, a hengerben a forró víz felmelegíti az egész fürdőszobát.

Jó bizonyítványért bicikli jár vagy társasjáték, könyv, mikroszkóp, földgömb. Ezért egész évben dolgozol, tanulsz és határtalan a sikerélmény, mikor megérdemelten meg is kapod. Ha nem, akkor meg bőgsz.

Van jó ruhád. Amit megörököltél a nagyobbaktól. Nem számít, hogy milyen márka, mennyibe került. Mikor hazaérsz rögtön átöltözöl, mert kímélni kell az elmenőset.

Van szép cipőd. Ha kinövöd, az orrát anyád kivágja: ,,jó lesz az még, ősszel kapsz másikat”

Van télikabátod, amit lehet frankón bővíteni, az ujját, az alját megtoldani másik, hozzápásszintott darabokkal. A horgolt, kötött bili sapka tudod milyen jól csúszkál a fejeden? Megbecsülöd, mert bármennyire is szúr, anyád, mamád, nagynénéd neked dolgozott.

Mi így nőttünk fel. 

A Mecsek titkai

A film (és a fotók) alkotójáról itt olvashatsz: https://pte3d.hu/rolunk/munkatarsak.php?s=mnfai-bence
https://www.manfaibence.com/fooldal

Ezt a filmet pedig szeretettel ajánlom mindenkinek, aki 8 szép, kedves percet szeretne szerezni magának, vagy másnak:

A youtube-on több filmje is látható ! Érdemes nézelődni !

Ár-víz-ügy

Ezt a videót csak most találtam meg - az idei árvízről. Emlékeztetőnek én is elmentem.

https://www.facebook.com/watch/?v=936500178536409

Volt egy kutyám - tíz percig

Vajon hányszor járhattam életemben a Havihegyen ? Bizonyára több-százszor. És mégis, minden alkalommal olyan jó meleg-ismerős-szeretet van bennem, ha kiszállok a parkolónál az autóból, és nekiindulok a "körsétának", mert valójában a templomot járom körül a sétaúton. És x-edszer lefényképezem a tévétornyot, a városi képet, az erőművet, a mandulafát...és nem unom.  Nem is tudom, hogy van ez az érzelmek vonatkozásában, akit szeretünk, azt nem tudjuk megunni ? Valószínű ...

Ma ráadásul egy fiatal kis feketerigóról is sikerült pár (szerintem) jó fotót készíteni...

...Azt viszont nem tudom megmagyarázni, miért, hogyan, de a nagy "szerelmeskedés" közepette arról a német-juhász kutyáról, aki a gazdája "döbbenetére" első hívó szavamra hozzám jött, látható élvezettel tűrte  simogatásomat, majd leheveredett a pad mellé, amin ültem - mintha mindig együtt sétáltunk, ücsörögtünk volna...no, arról a kutyáról én egyszerűen elfelejtettem egy fényképet készíteni.Varázslatos volt ez a találkozás, talán épp azért, mert a múltamba repített.  A fényképezés eszembe sem jutott....Az emlékezetemben valószínű a mi Harrynk ült ott és én talán 14 éves voltam...Nos, akkor most kedves olvasó vagy elhiszed, vagy se:  ma vagy 10 percig "volt egy kutyám"... De jó volt, Istenem, de jó volt megsimogatni...