...nem írom, hogy utoljára, mert ki tudja... Meglepetés-út volt, csak beültem barátnőm autójába, hogy megyünk valamerre sétálni - aztán Drávasztára lett belőle. Igazán nem voltam lélekben felkészülve, mert úgy gondoltam, hogy idén még egyszer (utoljára) lemegyek majd megnézni a Drávát, de hát ez most váratlan látogatás volt...
Kicsit magas a víz, de a kikötőig le lehetett menni autóval - és a fényképek nem is adják vissza a víz gyors sodrását, nem látszik igazán jól az elöntött sziget, habár a határ-menti, ugyancsak elöntött út az egyik képen azért látható (mármint annak, aki tudja, milyen útról beszélek, vagyis nekem....)
Azért este (éjjel) elgondolkodtam azon, hogy milyen csodás ajándéka volt az életemnek Drávasztára. Nem írok újra részleteket róla, 1972 óta minden évben lent voltam a víznél, meglátogattam annak a családnak a "maradékát," akiknél elszállásolva voltam a nagy víznél - és minden alkalommal valami olyan érzésem volt, hogy én ebbe a faluba "haza megyek"...(Gondoltam is, ki tudja volt-e előző életem, s ha igen nem éltem-e itt tényleg ?)
Nos ez néhány a tegnap út képeiből:
Nagyon szép felvételek, kellemes séta lehetett! Csodálatos a Duna, csendes, nyugodt....
VálaszTörlésTalán tényleg csendesnek látszik a Dráva, de a "normálisnál" sokkal több víz és sokkal gyorsabban jön és megy, mint általában szokott....De azért nekem így is, most is és azt hiszem mindörökre kedves marad ez a helyszín, függetlenül attól, hogy "megismerkedésünk" idején nem így nézett ki.....
Törlés