Ne ebből a versből ítéljétek meg irodalmi szintemet - ezt "csak" a szívem közepébe került:
Vera Butko - Nincs kire hagyni a macskát
Arábiában soha nem járt
És nem látta még soha Rómát
Alighanem már sose fogja:
Nincs kire hagyni a macskát.
Álmában néha még látja
Szülőföldjét, a messzi Csitát
Visszamenni már soha nem fog:
Nincs kire hagyni a macskát.
A fájdalom karomként marja
Szaggatja sokszor a hátát
De kórházba, jaj, hogy is menne?
Nincs kire hagyni a macskát.
Kilencven lesz nemsokára
A százat is megéli, ha hagyják
A hosszú élet titka csak ennyi:
Hogy nincs kire hagyni a macskát.
(Fordította: Konok Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése