Máriakéméndről eddig 45-ször írtam. Ennél többször jártam ott az elmúlt évek alatt - megunni tán sosem fogom...Ide köt egy régi emlék, egy "angyali siker" - az évek alatt adódott és részben megoldódott problémák ismerete, a templom gondnokának igyekezete, hogy életben tartsa a mai vad világban is ezt a helyszínt.
Szeretek itt lenni. Csend van és nyugalom. Annyira szüksége van egy városi embernek ilyesféle "kikapcsolásra". Nincsenek berregő és dudáló autók, fékcsikorgás, emberi ordibálás, csak a csend. Itt lehet lecsillapodni, megnyugodni, elgondolkodni. Nézheted a felhőket, ha akarsz gondolkodhatsz, ha akarsz, "csak úgy nézel ki a fejedből"...
Kellenének ilyen helyek, vagyis inkább kellene, hogy az emberek néha ellátogassanak ilyen helyszínekre. Biztos vannak is, akik ehhez hasonló élményekre vágynak és szorulnak, mert a rohanó és zajos világból ki kell néha kapcsolódni, hogy aztán felfrissülve és megerősödve lehessen "tovább húzni az igát".
Mindenkinek el kellene menni időnkét egy ilyen lélekmosó, csendes délutáni sétára. Ha nem Máriakéméndre, akkor hát valahová máshová, távol az emberekről, közel a természethez....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése