Cin a cinke.....

Tudom, hogy felesleges és nem is kellene írnom erről…. De hát elmondani sincs kinek, megírni se – hát akkor ide kerül, a blogba, az én öröm- és lelkibánat-gyűjtőmbe…

Mert hát kit is érdekelne, egy kis cinke halála ? Ott feküdt a járdán, sértetlenül, mintha csak épp elaludt volna pár pillanatra. Természetesen felvettem. Hosszú percekig imádkoztam (magamban) és lehelgettem, melengettem a tenyeremben, hátha…hátha csak „elájult” valami ütéstől és mindjárt feléled….

Nem. Nem éledt fel.

Így hát hazahoztam és eltemettem… Lehet nevetni rajtam, lehet nem érteni engem…ilyen vagyok. Igenis sajnáltam ezt a kis madarat. Olyan fiatal volt, egészen biztos tavasszal született. Hát nem élt soká..…

 

U.i. és "persze" eszembe jutott a Csillagászbagoly történetéből egyetlen fél sor is - ("..Cin a cinke szalonnát kér...")és ettől csak még szomorúbb lettem...nincs kedvem most erről is mesélni.... Akármennyi pénzt hajlandó lennék megadni annak, aki megszerzi nekem azt a mesekönyvet, amiben ez a sor is olvasható.