Néha komolyan mondom, legszívesebben szememet, fülemet befogva, bebújnék valami jó sötét sarokba és a világvégéért imádkoznék. Legyen már vége !!! Ami a tévéből és egyéb helyekről rám ömlik, azt napról napra nehezebben viselem. Magam sem értem, hogy történik ez, nincs se rokonom, ismerősöm se a közel-keleti háborús országokban, sem a most szörnyű árvízzel elöntött Szerbiában - de a tévé behozza a rémségeket a szobámba, és nem tudok aludni és csak jár az agyam...Értelmetlen kérdéseket teszek fel, melyek közül a legértelmetlenebb: Jóistenem, miért ??? Miért ? Miért történik mindez, miért pont velük/velem ? És tudom, mert "hülye azért még nem vagyok" - hogy amióta élet van a Földön, azóta vannak természeti katasztrófák, kontinensek úszkálnak ide-oda, dinoszauruszok halnak ki és ezekhez képest egy árvizes felhőszakadás semmiség - mégis, mégis valahogy egyre jobban megviselnek ezek a hírek. Nem a rokonaim menekülnek a bombázások elől, nem az ő házukat földjüket, mindenüket mossa el az árvíz, vagy pusztítja el egy földrengés...
Meggyengültem...Sajnos, az az érzésem, hogy itt van a baj oka. Régen tele voltam feladatokkal, alig volt elég a 24 óra. Most a "vidám és szabad" nyugdíjas éveimben túl sok dolgom nincs és rendelkezésemre áll a két "mérges kígyó" a net és a tévé - és lövellik felém a mérgüket - én pedig ahelyett, hogy elugranák jobbra, vagy balra, ott ülök előttük és max. sírok, vagy nem alszom....
Borzalmas valóban a világ amiben élünk. Nekem este csak a híradó ami érdekel de gondolkodom én is hogy érdemes-e felbosszantani magunkat hiszen kicsi porszemek vagyunk ahhoz hogy változtathatnánk. Valóban még fiatal voltam csodálkoztam hogy Anyuék nézték a híradót és mondták a véleményüket. Most én teszem ugyanezt azzal a különbséggel hogy már nincs kivel mindezt megvitatnom közben bár magamban is sokszor morgok. Talán a gyerekeim teszik jól nem néztek híradót, fontosabb témát megtalálnak az okos kütyükön.
VálaszTörlés