Ignoble

Vasárnap van, legyen jó napotok, kaptok mindjárt két olvasnivalót is :-)
Íme, ezt találtam:
Kiosztották idén is a Nobel díjakat és gazdára talált a mókás „Ig Nobel díj” is.  

Az Ig Nobel-díj (ignoble: angol; alantas, fölösleges, semmire sem való),a Nobel-díj paródiája. Nevével a valódi Nobel-díjra kívántak reflektálni. A nemzetközi tudományos élet azon szereplői részesülhetnek benne, akiknek tevékenysége értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezetett. /Wiki/ Az idei díjat ez az ötlet nyerte el: Valószínűleg a grönlandi Jakobshavn-gleccser a Titanicot 1912-ben elsüllyesztő jéghegy forrása. A szárazföldről származó jég 7 százaléka napjainkban is innen érkezik a Világtengerbe. 
Most kilencven gumikacsa bevetésével vizsgálják a belsejében zajló folyamatokat.

  "Senki sem tudja, hogy mitől lódulnak meg nyaranta a gleccserek" - mondta Alberto Behar, a NASA sugárhajtás laboratóriumának munkatársa. A sárga játékfigurák azonban választ adhatnak a kérdésre. Ez azért fontos, mert a globális felmelegedés miatt olvadó szárazföldi jég emeli a tengerek vízszintjét. Ha az Északi-sark térségében elolvadna az összes szárazföldi - vagyis főként grönlandi - jég, akkor 7,3 méterrel emelkedne a tengerszint - magyarázta a kutatás vezetője. Egy elmélet szerint a nyári nap megolvasztja a felszíni jeget, gleccsertavakat fakaszt, amelyek alatt függőleges kürtők, úgynevezett gleccsermalmok keletkeznek. Ezeken keresztül a víz egy része eljut egészen a gleccser alapzatába, ahol olyan hatást fejt ki, mint a gépolaj egy mechanikus szerkezetben, és ettől aztán felgyorsul a gleccsermozgás.

A gumikacsák, illetve egy GPS-rendszerrel és más mérőműszerekkel felszerelt, futball-labda nagyságú szerkezet sokat elárulhat a gleccseren belüli világról. Behar és munkatársai augusztusban eresztették a kacsaflottát és a szondát helikopterről a gleccserre egy olyan ponton, ahol az olvadékvíz a felszín alá bukik. A gumikacsákra három nyelven is felírták, hogy "tudományos kísérlet", és egy email-címmel is ellátták őket. Ha felbukkannak, és a megtaláló jelzi, hogy kifogott egy "tudományos gumikacsát", akkor meg lehet állapítani, hogy hol távozott a víz a gleccserből. A szonda még több információval szolgálhat. A GPS segítségével követni lehet az útját a jégtömegben. A hőmérséklet-, a nyomás- és a sebességmérő adatai alapján feltárható, hogy merre vannak zuhatagok, örvények és vízesések, amelyek felgyorsítják a vízáramlást. /origo.hu/

Arany október

Micsoda ajándék idő ! 26 fok, napsütés, harmatos fű reggel, melengető napsugár délben, ragyogó alkonyi ég este, aranyló és vöröslő fák és minden, minden olyan szépséges /=a természetben/.
Felbátorodva a tényen, hogy a tettyei buszmegállónál leaszfaltozták a havihegyi dűlőt, elindultam kocsival felfelé a kőbánya felé. No, a meglepetés a Bagolyvárnál várt, mert az út csak odáig kész – nyilván a vendéglő miatt, hiszen hosszú hónapokig így is visszaeshetett a forgalmuk, mert nem lehetett megközelíteni őket. Mindegy, ha elindultam, hát már felmegyek. Csábított a gombaszedés esetleges lehetősége, és a szépséges színes levelek. Amikor kiszálltam ez a kép fogadott:

 És persze, hogy volt gomba ! /Fenyőtinorú/

  Lilivel lassan bandukoltunk - olyan nehezen megy már néha, nem siettem és a megtett távolság se volt több 500m-nél. Ez idő alatt vagy másfél kilónyi tinorút szedtem. Szépeket, egészségeseket.
 

Kicsit nyúlós gombafajta ez, ezért határoztam úgy, hogy ízesítőnek fogom feldolgozni. Mert a „vad” íze azért megvan.

Miután megfőtt, leturmixoltam és bedobozoltam.

Így mehet a mélyhűtőbe, s akár egy töltelékhez, akár egy különleges gombás-fasírthoz majd felhasználható lesz. Pechemre a hagymaszeletelés közben két ujjamat is jól elvágtam a piszok éles késemmel, - most aztán kínlódhatok itt még a géppel is, a mosogatásról és egyéb munkákról nem is beszélve. Na, de túl szép is lett volna enélkül a tegnapi délután. /Viszont ebcsont beforr, a gomba meg megmarad télire…/


Végül még egy kép, így, ezzel is búcsúzott mára tőlünk az őszi erdő: 

Tunguzka

Már megint „szenzációs” filmélményem volt. /3SAT/ Fogalmam nincs, hogy a nyáron, a 100. évforduló tájékán mi a csudával foglalkoztam, s miért nem ezzel. Mert hát idén volt 100 éve, hogy Tuguzkában történt, ami történt. Persze, hogy mi történt, azt pontosan nem tudjuk. Álljon itt egy válogatás a feltételezésekről. /Mellesleg a lentebb ajánlott linkek is felsorolnak számtalan más lehetséges variációt is…/

 Variáció Nro.1. 1908. juniús 30-án hatalmas robbanás rázta meg a szibériai erdőket, ereje 10-15 millió tonna TNT felrobbanásával volt egyenértékű. A robbanás több mint 60000 fát döntött ki, a lökéshullám kétszer kerülte meg a földet. A robbanás okát évtizedekig csak találgatták, de már akkor is aszteroida-becsapódásra gondoltak. Két nappal utána finom por lepte el az atmoszférát, feljegyezték hogy London utcáin éjszaka újságot lehetett olvasni - 10000 kilométerrel arrébb! Emberi áldozata nem volt, mivel csak pár prémvadász él a területen, teljesen lakatlan. Mivel az orosz cárt nem érdekelte a mocsaras, fagyos Tunguzka nevű hely, az első expedíció – L. A. Kulik szovjet geológus vezetésével - csak 1930-ban vizsgálta meg alaposabban a körülményeket. Habár a fák koncentrikus körben dőltek ki, semmilyen becsapódási nyomot, krátert vagy visszamaradt nem földi anyagból származó anyagot nem találtak, ezért nem tudták eldönteni, hogy aszteroida vagy üstökös csapódott a földbe. Még zavaróbb volt, hogy a helyszínről hozott fa, víz és földminták sem vittek közelebb a megoldáshoz. Az utóbbi pár évben számos olasz kutató látogatott el a térségbe, komoly adatgyűjtést végeztek, eddig publikálatlan, orosz nyelvű szemtanú-beszámolókat vizsgáltak át. Elemezték a szibériai szeizmikus jelentéseket, kombinálva az becsapódó objektum pályájával, amit a fák kidőlésének irányából számoltak ki. Feltevésük szerint a Tunguzkára délkelet felől érkező "valami" 11 km/sec sebességgel haladt. A számításokból 886 lehetséges pálya adódott, több mint 80%-uk aszteroidagyanús, és igen kevés valószínűséget adtak üstökös voltának. De az aszteroida teljesen széttörhetett? A kutatások szerint igen, mivel a Near-Shoemaker szonda által 1997-ben lefényképezett Matilda aszteroida is a vízhez igen közeli sűrűségű volt, por és kőtörmelékből állt. Ez azt jelenti, hogy az aszteroida 1908-ban már az atmoszférában felrobbant és eloszlott, és csupán a lökéshullám érte el a Földet. /origo/

  Variáció Nro. 2. Az akkori orosz birodalom történelmi körülményei miatt az első tudományos expedíció csak 1927-ben érte el a térséget. A Leonyid Alekszejevics Kulik professzor által vezetett csapat 16 napos kemény gyaloglás után vehette szemügyre a katasztrófa nyomait. 1938-ban visszatértek, hogy immár légi felvételekkel is megörökítsék a pusztulás nyomait. Azóta mintegy negyven tudományos expedíció nyomozott arrafelé, viszonylag kevés eredménnyel. Ami biztos: az akkori robbanás felért 1000 hirosimai atombomba pusztító erejével, és ez az epicentrum körüli 2150 négyzetkilométeren összesen 80 millió fát döntött ki. Az így támadt gigantikus, kör alakú űr ma is nagyjából olyan, mint egy évszázada volt. A Tunguz-robbanás lehetséges okához Wolfgang Kundt német asztrofizikus jutott legközelebb, aki az orosz tudományos akadémia megbízásából és együttműködésével dolgozott a tunguzkai régióban. Az ő forgatókönyve szerint egy földrengés nyomán az ősi vulkánkürtőkből hatalmas mennyiségű olaj- és gáztömegek törtek fel a hangsebességnél gyorsabban. Ez képezte a sztratoszférában a világos felhőket. Nyolc napon át süvített felfelé ez az irdatlan gáz- és olajtömeg, amíg nagy magasságban az elektromos kisülés felülről lefelé lángba borított mindent. Lent a pokoli tűzcsík az oxigénnel érintkezve hatalmas robbanások sorához vezetett. Kundt szerint legalább tízmillió tonna földgáz robbant be akkor. A német tudós elmélete azt is megmagyarázza, miért maradtak sértetlenek a fák a völgyekben és miért nem a hegyoldalakban és a lejtőkön, s választ ad egy másik furcsaságra is. Ha mint a magát makacsul tartó változat állítja, aszteroida csapódott volna be, amelynek egyébként a maradványait nem találták meg, akkor az erőnek felülről lefelé kellett volna hatnia a középponttól legyezőszerűen szétterítve a fákat. A gázrobbanásban hirtelen elégő oxigén szívóereje okozhatta, hogy befelé dőltek a fák. /blikk/  

Variáció Nro. 3. Az egyik népszerű teória, hogy ufó csapódott bolygónkba. 2004 nyarán egy bizonyos Jurij Lavbin által vezetett orosz expedíció azt jelentette, bizonyítani tudja, hogy földönkívüliek űrhajója ütközött egy aszteroidával. Az űrhajóban utazó megannyi derék E.T. észlelte, hogy az aszteroida a Föld felé tart, s a pusztítást megelőzendő, magukat feláldozva, nekivezették kozmikus járművüket az égi szörnynek. A gazdag hobbikutató azt ígérte, hogy krasznojarszki laboratóriumából hamarosan világraszóló bizonyítékokat röppent fel, de azóta is hallgat. /blikk/  

Még egy érdekes elmélet: http://szkeptikus.blog.hu/2008/06/30/tunguzka_ma_100_eve  

Mondhatnánk, ezek is teóriák. Mint ahogy az a számtalan másik variáció is az, amit az elmúlt években kitaláltak ki. A film ugyancsak ide lyukadt ki: meglehet sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi is történt azon a 100 évvel ezelőtti júniusi napon.

 Idegen nyelven beszélőknek ajánlom: http://www.3sat.de/3sat .php?http://www.3sat.de/specials/123220/index.html /német/ http://www-th.bo.infn.it/tunguska/link.htm és http://www-th.bo.infn.it/tunguska /angol/

Verdiről és a zenéről

Giuseppe Verdi
/Roncole, 1813. október 10. - Milánó, 1901. január 27./ Szülei szegény parasztemberek voltak. Első zongoraleckéit a helyi templom orgonistájától kapta. Tíz éves korában a család a közeli Busseto városba költözött és a kis Giuseppe-t az ottani gimnáziumba íratták be. 
A városban kapott először leckéket zeneszerzésből és komponál is néhány darabot a helyi zenekar számára. Antonio Barezzi személyében mecénást talált. Barezzi volt az, aki elindította a pályán, az ő házában adott először koncertet és az ő anyagi támogatásával jutott el Milánóba, hogy ott zenei tanulmányokat folytasson. A milánói zeneakadémiára azonban nem vették fel, mert idősebb volt a korhatárnál. A sors fintora, hogy később róla nevezték el az intézményt.  
A tanulás mellett megházasodott, mecénásának lányát, Margherita Barezzit vette feleségül, rövid időn belül pedig született két gyermekük is. Ebben a korszakában nagy hatással volt rá Donizetti, Bellini és Rossini. Első operája az Oberto, amely 1839-ben került bemutatásra, hatalmas sikert ért el. A milánói Scala felkérte újabb két mű megírására. Azonban a Pünkösdi királyság című opera komponálása közben felesége és két kisgyermeke pestisben meghalt. 
Ez a tragédia rányomta a bélyegét a műre is, ami megbukott, Verdi pedig azt fontolgatta, hogy felhagy a zeneszerzéssel. Végül 1842-re megírta a Nabucco-t, amely országos sikert hozott neki, hiszen a mű az elnyomott olasz népről szól. Következő operái a Lombardok (1843.) és az Ernani (1844.) is hasonló sikereket értek el. A első alkotói korszakát a „gályázás éveinek” nevezte, majdnem egy tucat operát írt tíz év alatt. 1847-ben készült el a Macbeth című, szintén jelentős műve, amely az ismert Shakespeare dráma operaváltozata volt. 
Szintén ebben a korszakban dolgozta fel Schiller három drámáját is. (Jeanne d'Arc, A haramiák, Luisa Miller) Sikerének titka az volt, hogy műveivel, azok tömegjeleneteivel és kórusaival kifejezte a Bourbon és Habsburg elnyomás alatt élő olasz nép szabadságvágyát. Második korszaka 1850-től kezdődött. 1851-ben mutatták be Velencében a szintén hatalmas sikert hozó Rigoletto-t, majd 1853-ban az A trubadúrt és a La Traviata-t.
 Az utóbbi azonban az első előadáson nem hozott sikert, ugyanis a tüdőbajban haldokló Violettát játszó színésznő túlságosan is egészségesnek látszott a színpadon. Erre a korszakára a társadalomkritikai hangvétel és a gazdag jellemábrázolás volt jellemző. 38 évesen ismerkedett meg Giuseppina Strepponi szopránénekesnővel, akivel 1859-ben házasodtak össze. Verdi harmadik alkotói korszaka 1855-től 1870-ig tartott. 
Ebben az időszakban került kapcsolatba a francia nagyoperával, amely akkora hatással volt rá, hogy több korábbi sikert hozó operáját is ennek megfelelően alakította át. A korszak művei többek között a Szicíliai vecsernye (1855) a Simone Boccanegra, az A végzet hatalma, a Don Carlos (1867), az Álarcosbál, és az Aida (1871). Ebben az időszakban aktívan részt vett a politikai életben is, 1859-ben Busseto város parlamenti képviselője lett, majd pedig 1874-ben szenátor lett a már egységes Olaszországban. 
Az ország egységesítését egész életében támogatta, Garibaldi híve volt. Az újraegyesítés híveinek jelszava pedig VERDI lett, ami a Vittorio Emanuele Re D'Italia (Viktor Emánuel, Olaszország királya) rövidítése. 1874-ben mutatták be Requiem című művét, majd több mint 10 évre eltűnt a közönség elől. 1887-ben tért csak vissza, a monumentális Shakespeare-feldolgozás Othello-val. Utolsó művét, a Falstaff-ot, ami szintén egy Shakespeare dráma feldolgozása, 1893-ban mutatták be.  
Művészete mellett önzetlenségéről is ismert volt. Birtokain nincsteleneknek adott munkát, mintagazdasággá fejlesztett földjein parasztokat oktatott, kórházakat alapított. 88 éves korában, 1901. január 27-én halt meg. Temetése órájában megállt az élet Olaszországban, a nemzet halottjának tekintették, mindenki gyászolta a kiváló művészt. / http://www.fszek.hu/ /  

Nabucco /Mint a sólyom/ - ezért is kedves nekem ez a dal, mert ezer éve, még karénekes koromban, /olaszul/ énekeltük mi is, s a mai napig emlékszem a szövegére…és most, ki tudja hányadszor meghallgatva is feléled bennem az az érzés, amit csak azok ismerhetnek, akik valaha is énekeltek kórusban. Valami felemelő érzés, nehéz írni róla annak, aki nem tudja elképzelni mit jelent a zenében „eggyé válni”…  





Hadd fecsegjek kicsit még erről: 10 éves /4.osztályos/ koromtól voltam karénekes, ami akkoriban kegynek számított, mert a felvétel a kórusba csak a felsősök joga/lehetősége volt. Azonban a Belvárosi Lányiskolában, áldott emlékű Sólyom Lászlóné, Erzsébet néni énektanárnőm valami miatt beválogatott engem is. Aztán a következő 4 év a Janusban Ivasivka tanár úrral is gyönyörű és eseménydús volt. Sokat szerepeltünk hangversenyen, természetesen minden iskolai rendezvényen és rádiófelvételünk is volt. 
Aki ismeri a tanárurat, tudja, hogy milyen lelkes karvezető. / http://www.baranyanet.hu/kikicsoda/2001/i/ivasivka.htm / Nekem nagyon kedves emlékeim vannak akár a karéneklésről, akár egyes – máig megőrzött - dalról, amit akkoriban tanultam, pedig nem tegnap volt…

 

Dicsekedni szeretnék

Tehát, így néz ki az előszoba most:
Kamra-szekrény: tele és kész a függönye

Fogas és cipősszekrény:

Az új konyha-ajtó /a kutya-macska kijáró-lyukkal/ :

A kövek, és minden egyes darab lemosva:

Kétségtelen, a szigetelt fal nem nagyon látszik, de nekem azzal volt a kevesebb munkám. A többit kellett rendesen "megdolgozva" a helyére varázsolni :-)

Szegény kenguruk...

Az ausztrál kormány legfőbb környezetvédelmi tanácsadó szerve azt javasolja, hogy a lakosság térjen át a szarvasmarháról a kengurufogyasztásra. A szakemberek úgy vélik, ez részben megoldást nyújthat a kérődzőktől származó üvegházhatású gáz, vagyis a metánkibocsátás csökkenésére. Közismert tény, hogy a szarvasmarha-tenyésztés az egyik legfőbb üvegházgáz-forrás. 
A kérődző állatok bélrendszerében keletkező metán mintegy 23-szor erősebb üvegházhatású gáz mint a szén-dioxid. Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága szerint az üvegházhatás közel ötödéért a metán felelős. Az emberi tevékenység során keletkező metán fele a mezőgazdaságból származik - a két legfőbb metánforrás a szarvasmarha-tenyésztés és a rizstermesztés.
 A kérdés „csak” az, hogyan csökkenthető a metángáz-kibocsátás, ha figyelembe vesszük, hogy a húsfogyasztás világszerte nő, és nem valószínű, hogy a jövőben jelentős fordulat következne be ezen a téren. Az ausztrál kormány sajátos megoldást javasol: a húsfogyasztáson belül növelni kell a kenguru arányát, az erszényesek ugyanis kevesebb metánt termelnek. 
Ez nem csak a szarvasmarha-állomány csökkenését idézné elő, de azzal a pozitív mellékhatással is járna, hogy számos mezőgazdasági területen, ahol a gazdálkodók számára problémát jelent az erszényesek túlszaporodása, valamelyest vissza lehetne szorítani a kenguruk számát.
  

  Bár az ötletet nemrég még igencsak megmosolyogták, a napokban az ausztrál kormány legfelsőbb környezetvédelmi tanácsadó szerve is támogatásáról biztosította. Több üvegházgáz-csökkentési javaslat mellett, a mintegy 600 oldalas tanulmány egyik szerzője Ross Garnaut, az Ausztrál Nemzeti Egyetem professzora azt javasolja, hogy a gazdákat is be kellene vonni az emisszió-kereskedelembe. 
Mivel emiatt valószínűleg emelkedne a szarvasmarha ára, ez akár pozitívan is hathat az ausztrálok húsfogyasztási szokásaira. „Ez egyfajta visszatérés lenne a gyökerekhez, hiszen több ezer évvel ezelőtt a kenguru jelentette a legfőbb húsforrást a kontinens lakóinak. Ma viszont a szarvasmarha tölti be ezt a szerepet, amely pedig a mezőgazdaság metánkibocsátásának mintegy 67 százalékáért felelős” – hangsúlyozza a szakértő.  
Habár a kenguru az ország szimbóluma, és húsfogyasztási célra történő befogása állandó vita tárgyát képezi, ma is évente több ezer kengurut lőnek le azzal a céllal, hogy szabályozzák a vadon élő állomány méretét. Az így elejtettek állatok húsát eddig elsősorban állati eledelnek dolgozták fel. Az utóbbi időkben viszont egyre többen álltak át a kengurufogyasztásra. 
Szakemberek szerint ez utóbbi mellett szól, hogy zsírszegény, fehérjében gazdag húsról van szó, és mivel nem tenyésztésből származik, mentes mindenféle mesterséges tápanyagtól. A napokban tett kormányzati bejelentést egyelőre nagy lelkesedéssel fogadták az ausztrálok. /Nat. Geogr./
  Nagyon remélem, nem kell megérnem azt, amiről ebben a cikkben szó esik. Én valahogy maradnék a megszokott évi max. ½ kg-nyi marhahúsnál, /ennyi az én fogyasztásom, pörkölt formájában/ viszont tehéntej nélkül valószínűleg meghalnék. Ugyanis abból heti min. 6 litert iszom, a sajtról, túróról, tejfölről már nem is szólva. Szóval, nagyon szeretném, ha nálunk nem akarnák gyorsan követni az ausztrál példát.




  ☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼

 Ismered ezt ? http://csodasallatok.googlepages.com/ Ha nem, nézz bele !!

Ha ez nem kacsa…..akkor halszósz

A pár éve felmerült kételyek után most a különleges ókori gasztronómiai termék, a rohasztott halmaradványokból készített fűszerlé, az úgynevezett garum segítségével sikerült pontosan datálni Pompeji pusztulásának időpontját - számoltak be róla az olasz kutatók.

A közel 2000 évvel ezelőtti vulkánkitörés több méternyi forró hamuval és lávával borította be Pompeji és a közeli Herculaneum városát. A halszószt rejtő amforákat Aulus Umbricius Scaurus, a város leghíresebb garum-készítőjének egykori házában találták meg. Mint kiderült, az utolsó tétel garumot kizárólag aranysávos durbincsból készítették, amely a Földközi-tenger legközönségesebb halfajai közé tartozik, s amelyből nagy bőség van a térségben nyáron - különösen júliusban és augusztus elején.
A garum, a sós tengeri vízben fermentált halból készült mártás, az ókori rómaiak "ketchupja" volt, amelyet gyakorlatilag minden étellel fogyasztottak, feltehetően így takarékoskodva a drága sóval. Készítése viszonylag egyszerű volt. Az olyan garumkészítők, mint Aulus Umbricius Scaurus, feltehetően az edény aljára szárított fűszernövényeket - koriandert, ánizskaprot, zellert, mentát és oregánót helyeztek, majd ezt követték a halbelsőségek, amelyeket két ujjnyi sóréteg takart. Ismét fűszernövények, hal és só következett, s így rétegelték a hozzávalókat, míg az edény színültig meg nem telt. 
Az edényt a napra állították, s csaknem három héten keresztül minden nap összekeverték a tartalmát. Végeredményként pedig egy "illatos" mártást nyertek. A halszósz összetételének megállapítása mellett a kutatók arra is rájöttek, hogy az utolsó adag garumot nyár lévén viszonylag rövid ideig, alig egy hónapig érleltek. Erre az amforák mélyén talált maradványok is rávilágítottak, amelyek szerint a kitörés napján a halak közel egy hónapja lehetettek ott, így a város pusztulása augusztus végén, szeptember elején következhetett be.  
A maradványok vizsgálata ezáltal megerősítette, hogy az ifjabb Plinius igazat írt, amikor azt állította, hogy a város 79. augusztus 24-én pusztult el – állítja Annamaria Ciarallo, a Pompeji Alkalmazott Kutatási Laboratórium munkatársa. A kitörés napjának pontos dátumában pár évvel ezelőtt kezdtek gyanakodni a régészek, amikor a hamu mélyén felfedeztek egy olyan érmét, amelyet Titus császárságának 15. évfordulójára, 79. szeptember 7-re vertek. Ez azonban Teresa Giove, a Nápolyi Régészeti Múzeum munkatársa szerint nem sokat bizonyít, mert a pénzdarab felirata nehezen olvasható.  
Az augusztus 24-i dátum így megmarad, és ezt támasztják alá a pollenvizsgálatok: Ciarallo szerint az ókori Pompeji maradványain 350 késő nyári pollenfajtát tudtak megkülönböztetni, és ezek sokkal hitelesebbé teszik a kitörés időpontját, mint Plinius szövegkritikai vizsgálata, vagy akár a halszósz-elemzés. /mult-kor.hu/
 

"...rövid távú minden remény..." /Serfőző Simon/

Ritkán idézek napjaink költőitől, most találtam egy verset, ami tetszik. Íme:

Serfőző Simon: A mának él

 2008.08.31. 10:21

Mintha nem sok időnk
lenne már, kapkodás
minden munkánk.
Elsietettek tetteink,
hevenyészettek.
Megvetemednek sorra,
púpot vetnek.
Elnagyolt dolgaink
csak ideig-óráig
megtegyék: rövid távú
minden remény!
Pocsékolhat a hanyagság:
mit számít!
Az érdektelenség úgyis
csak vállat rándít.
Kárognak tévelyegve
a célok. Önzések
kaparnak maguknak,
mint a tyúkok.
Bizodalma nincs,
a mának él a jövő is.
Ideiglenes létre
tértünk át. Berendezkedett
átmeneti, ideiglenes
sorsra az ország:
távlattalan időkre.
fölszámolja holnapját,
mintha lemondott
volna magáról:

nem nyit kilátást.

                                                                  SERFŐZŐ SIMON (1942)

Serfőző Simon (1942) a tanyák, falvak világában nőtt fel, s ez a gyerek- és kamaszkori élményanyag ihletének állandó forrása. Első két kötetéből (Hozzátok jöttem, 1966; Nincsen nyugalom, 1970) kisgyermek- és kamaszéveinek meghatározó színhelyei, történései, eseményei rajzolódnak elénk. Múltba süllyedő tanyavilág, odafűző emlékek sora, a városba kerüléssel együtt járó nyugtalanság, különféle életkörök vonzásának és taszításának feszültségei: ezek a valóságmozzanatok és motívumok alkotják e két kötet verseinek legfontosabb rétegeit. 

Töprengő, többnyire elégikus hangvételben kapunk hiteles képet egy, a lírai személyiség által már maga mögött hagyott történelmileg is letűnő életformáról. Az egykor tapasztalatilag megismert tárgyi világ leltárszerű versbefoglalását gyermeki áhítat és rácsodálkozás ösztönzi. Ez a jól körülhatárolható, nem ritkán az önismétlés veszélyét is magában hordozó élményvilág tágabb határok között mutatkozik meg harmadik verseskönyvében, a Ma és mindennapban (1975). 
Természetesen a költői magatartást most is mindenekelőtt a származtató világ iránti hűség jellemzi, de jóval erősebb közéleti hangsúlyokkal. S ami fontosabb: ez a kötet a nyelvi megformálást tekintve igényesebben megmunkált az előző kettőnél. 
Serfőző Simon a hagyományosan kötött versformákat nem műveli, de könnyedén követi az élmény megkívánta természetes beszéd folyását. Eszközeit a természeti világból kölcsönzi, hangja sohasem harsogó, a változtatás igényét is olyankor érezzük igazán hitelesnek, ha visszafogott hangnemben, kirívó díszek nélkül, a vers szövetébe rejtve adja elő.

Reggeli gyorshír

Megvan az első egerünk... Azt ne kérdezd, hogy miért landolt a dobálós játék záróakkordjaként a kutya itató-táljában. Véletlenek is vannak...

 

 

 

 

"Isten teremtményei közül csak egy van, amelyet nem lehet igába hajtani. Ez a macska. Ha a macskát keresztezni lehetne az emberrel, az az ember előnyére válna, viszont a macskát lerontaná."
(Mark Twain)

Vadszőlő /Baka István/

Mindenfelé piroslik a vadszőlő levél, ezért került ide a vers:

 

Baka István: Vadszőlő /Arszenyij Tarkovszkij emlékének/ 

Mint házfalat a vadszőlő, befut
És összetart az emlékezetem;
Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég -
Akkor nyitom, ha becsukom szemem.

Ha kifelé bezárul minden út,
Itt legbelül lesz tágasabb a tér:
Puszták, hegyek, melyekre úgy borul
A menny, mint kozmikus lapulevél.

Felkél a Nap s lenyugszik, városok
Sötét utcáin árnyak kóborolnak:
Mind ismerős, és náluk, aki él,
Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.

Ki megszólított egykor, már örök
Megszólitás és ifjuság marad,
Míg össze nem roppannak falaim
Vadszőlő-terhű életem alatt.