Egyiptomi sörivók

A részegség és a mámor pozitív megítélést kapott Egyiptomban, még a Középbirodalom idején is, mert úgy tartották, az emberek ebben az állapotban kerülhetnek közelebb az Istenségekhez. Volt olyan időszak is, amikor a házigazda bóknak fogta fel, ha minél több vendége részegedett le - tudhatjuk meg Márfi Attila tanulmányából. Már az őskorban is ismerték azokat az erjesztett italokat, amiket gyümölcsökből, mézből és tejből nyertek. Viszont a különböző magvakból, erjesztett, vagy főzött ital a sör, a történészek jelenlegi ismeretei szerint, alig tízezer éves múltat tudhat magáénak. Pár évvel ezelőtt azonban még tartotta magát az a nézet, amely szerint a világ legelső sörét az úgynevezett Kék-Nílus völgyében (a mai Szudán területén) készítették. Egy spanyol régészeti expedíció ugyanis 1978-ban, Szudán két tartományában olyan kerámiatöredékeket ásott elő, amiben később, a Barcelonai Egyetem őstörténeti tanszékén megvizsgálva, kimutatták, a világ akkor legelsőnek tartott seres italát. Pár évvel ezelőtt azonban megdőlt ennek az elsőségnek joga, mivel az Észak-Kínai Jiahu (Csiahu) tartományban végzett ásatásokkor (2002) talált késő-kőkorszaki agyagedényekben is sörszerű ital nyomait fedezték fel. A Pennsylvania Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának archeo-kémikusai, a már ismert barcelonai módszert továbbfejlesztve, a jelenleg legrégebbinek ismert, 9000 ezer éves sör alapanyagait is megállapították. Talán nem meglepő, hogy ez a sör rizsből készült, méz, szőlő és galagonya adalékanyagokkal ízesítve. A régészeti szenzáción fellelkesülve egy amerikai, a delaware-i Dogfish Head cég rekonstruáltatta és "Chateau Jiahu" néven gyártani kezdte a világ legelső söritalát. De aligha ezt a fajta sört ihatták 9000 évvel ezelőtt, ugyanis ez az ital már a mai, modern technológia és alapanyagok felhasználásával készült. Ezek a szórványleletek is bizonyítják az Istenségeknek tetsző ital korai létét, viszont egyértelmű, hogy ismertségük és elterjedésük az ősi folyam-menti civilizációknak köszönhető. Nem lehet egyértelmű választ adni, hogy melyik birodalomban jelent meg először a sör, a Tigris és Eufrátesz határolta Mezopotámiában, vagy a szent folyam, a Nílus ajándékaként ismert Egyiptomban. Viszont a sumer városállamokban sokkal több fajtáját főzték, s minőségük a borral vetekedett; igaz, a Nílus mentén és a Deltavidéken is rendkívül kedvelt volt. Az i.e. 2. évezred közepén keletkezett az a kétnyelvű, sumer-akkád szójegyzék, amely a sörgyártás szakmai szókészletét rögzítette. Az Eufratesz és Tigris mentén a sör fogyasztását, s elkészítését is kultikus hagyományok szabályozták. Ekkor már több, mint 200 fajta seritalt főztek, de az Istenségeknek kijáró mézédes Naspú sört csak az arisztokrácia fogyaszthatta. Ha a két ókori civilizáció ide vonatkozó forrásait összegezzük, elmondható, hogy a Folyamközben az (ék)írásos dokumentumok, míg a Nílus völgyében főleg a technológiával kapcsolatos ábrázolások (freskók, reliefek, szobrok) maradtak ránk. A sör elengedhetetlen volt már az Óbirodalom idején is, készítésének, alapanyagainak és fogyasztásának egyedülálló és különleges forrásai elsősorban képzőművészeti alkotások, azaz templomok, sírhelyek és szarkofágok díszítését szolgáló reliefek, freskók, vagy egyszerű, profán életképek. Gyakran feliratok és magyarázatok is találhatók az ábrázolások mellett, a sörkészítés menetét és fortélyait magyarázva.

További részletek: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=18976&page=1

/Megjegyzés: ez egy régebbi anyag, ami az átmásolásnál elveszett. Aki olvasta már, attól bocs.../

Szétrobbanok

Nem füstölgés ez és nem tüzes kirohanás a gyűlöletes telefon-automaták miatt....ez a szétrobbanás... Ha valaki azt mondja közületek, hogy szereti őket, hát az mától többé nem a barátom. Tudjátok-e, hogy már a telefon hiba-bejelentés módja /is/ megváltozott ? Május elseje előtt pl. Józsi bácsit/barátnőmet/bárkit, ha hívtam és a telefont nem vették fel /pedig tudtam, hogy otthon vannak/ vagy bemondta a földöntúli hang, hogy „átmenetileg nem üzemel”, akkor csak felhívtam a 194-et, mondtam, hogy az öregek közel 100 évesek, biztos, hogy sehová se mentek, nézzék már meg, mi van a telefonjukkal. Ha mellé volt téve a kagyló, azt hiszem még valahogy rájuk is tudtak csörögni. Mindenesetre a hibabejelentést felvették. Most nem. Most hívd a a1412-őt, nyomjál meg 120 gombot, miközben hallgatod a sok hülye dumát, és már a második kísérletnél belegabalyodsz. Aztán vedd elő a számládat, mert csak akkor állnak veled szóba, ha bebillentyűzted a 9 jegyű nemtudommilyen kódodat. GYŰLÖLÖM ŐKET !!!!!!!!! És akkor ráadásul ma mi történik. Húgom hív, hogy valami baj van a telefonjukkal, jelentsem már be. Nem tud senkit hívni, és én is próbáltam, nekem se sikerült, tehát őket sem lehet hívni. Jó, mondjuk 10 perces nyomkodás után eljutottam a 1412-őn egy ügyintézőhöz, elővezettem, hogy a tesóm telefonhibáját akarom bejelenteni, s amikor bemondom a számot, nyakamba borult a jégeső: ez nem t-com, hanem upc telefon, ők nem foglalkoznak ezzel. Akkor megkerestem az upc hibabejelentő számát a neten, ez se egy perc volt. Aztán hívtam a 1221-et /vagy mit, már nem tudom pontosan, de most mellékes is./ Na mit gondoltok, mit kért a hatodik körben ? A húgomék kódját. Na, ugye, azt nem tudtam. Tehát ez azt jelenti, hogy a másnál jelentkező hibát a jövőben te képtelen leszel bejelenteni, hacsak előtte meg nem tudod valahogy a különféle titkos kódszámait. Persze ez csak egy példa. Mindenki tudna szerintem közületek is hasonlókat mondani. Hogy egy helyi utcai áramszünetet nekem valahová Sopronba, vagy frász tudja hová kelljen bejelentenem, mert az E-onnak NINCS Pécsett egy olyan szolgálata, akik felvennék a hibát ?????? /Megírtam a múltkor/ Könyörgöm, mondja már meg valaki, kinek és miért jó ez ? Csak és kizárólag arra jó, hogy elsikkadjanak az ügyek, elvesszen a sok bába közt a gyerekek. Még tán arra is, hogy 19 megyei ügyintéző helyet a „mocsok kapitalista” csak egy központi ügyintézőt foglalkoztasson. És amint hallottam, egyébként még örülnünk kell, hogy a gázműveknek van „képviselete” Magyarországon, mert megtehetnék, hogy csak Pozsonyban /vagy hol legyen/, s egy személy intézzen minden panaszt. Számtalanszor akadtam már össze ezzel a „RENDSZERREL” számtalanszor szenvedtem a túlbonyolított, értelmetlen adminisztráció és annak következményei miatt, úgy is mint hivatali alkalmazott, úgy is, mint ügyfél. És ha ez Eu-s rendszer, vagy a globalizáció következménye, akkor a világ legnagyobb büntetése, és inkább akarnék valami elmaradott délafrikai-ausztrál-kínai, vagy tudomisén milyen primitív őserdőbeli társadalom tagja lenni, mint ennek az átokverte úniónak. Ahol évekig csak egyenes uborkát akartak velünk etetni, mire rájöttek, hogy a görbe is ehető. De sorolhatnám…. Amúgy meg ha valaki véletlenül hirtelenjében rávágná, hogy ez az egész őrület és dolog-túlbonyolítás – többek között – a korrupció letörésére is jó, hát az hazudik. És agyalágyult is, mert nehogy már azt akarja nekem bebizonyítani, hogy ma nincs korrupciót. Ezerszer nagyobb és több, mint 25 évvel ezelőtt !! És aki ezt tagadja, az meg egy hülye. Na. Miért, miért, miért, MIÉRT kell ezt nekünk így csinálni ? Birkák voltunk – vagyunk – leszünk már mindörökre.

Égi dolgok

Valamikor régen azt hiszem láttam én már ezt a lélegzetelállító videót, ami persze fogalmam sincs, miképp készülhet, de eléggé hatásos. Úgy emlékszem, a blogba nem tettem be akkor, most megosztom Veletek, hátha van, aki nem ismeri még:

   

  Kosztolányi Dezső: Két vers Jó hír 

Ó repülő, ki járod az égbolt pusztáit e hős, marcona mezben, fényes szíjakkal, fölfedezőként s hajadban a csillagok illata érzik: mondj végre egy szót ennek a fáradt, kétségbe hullott emberiségnek, öngyilkosoknak és a hitetlen költőknek is, kik földre borulnak: nemcsak rekordról: adj te nagyobb hírt, nagy hírt, igaz hírt, add ama jó hírt, mit ősi népek vettek örülve. Láttál-e roppant fényt a magasban? Láttál-e jelt, hogy érdemes élni? Láttál-e ott fönn néha egy angyalt?

Kozármisleny: fafaragók szoborparkja

Tegnap Kozármislenyben jártam. Úgy néz ki, családilag leszek ott „érdekelve” hamarosan, most szorgoskodnak az új otthonuk kialakításán a fiatalok, őket látogattam meg. Egy kis kört téve a városban, meglepődve tapasztaltam, hogy a református templom előtti téren rengeteg fa szobor áll. „Természetesen” velem volt a fényképezőm, ott készültek az alábbi képek. Annyit tudtam meg, hogy ez egy állandó kiállítás, vagyis egy szoborpark lesz, de egyelőre még itt dolgoznak az alkotók, és semmi sem végleges.

Az alkotótáborban dolgozó nyolc művész KM-8-ak néven egy művészeti egyesülést alkotott, melynek résztvevői: Balázs Balázs Himesháza, Dechandt Antal Mecseknádasd, Mosonyi Tamás Pécs, Szabó János Bükkösd, Szabó László Pécsvárad, Vanyúr István Szigetvár, Várhelyi György Albertirsa, Velekei József Lajos Szentendre.

Sajna, azt sem tudtam meg, melyik szobor kinek az alkotása, /nincsenek felcímkézve/ de sebaj, a semminél ez a hír is több. A neten ugyanis nem találtam erről semmit, így hát most közhíré teszem, érdemes elmenni, megnézni ezeket a szobrokat, vagy legalább megállni, ha arra jársz !

Felállítottak egy carrarai márvány szobrot a Polgármesteri Hivatal előtt is, mely a két hajdani kis település, Kiskozár és Misleny 80 évvel ezelőtti összeolvadását jelképezi, a szobor címe: Forráskő, alkotója Balázs Balázs, és elkészült a csodaszép Ferences templom előtt is egy alkotás, Velekei József munkája, egy angyal szobor.

Víz-ügy

Keményen összevitatkoztam tegnap valakivel. Azt mondja, vízpazarló vagyok. … Az iskolában anno én még azt tanultam, hogy vízigény tervezésnél egy főre 200 liter/nappal kell számolni, azaz jelen esetben 200x30=6000, azaz 6 m3/hó azt én igényem. Nos, ennyit is fogyasztok. /És akkor a kutyát-macskát még be se számoltam .../ Elismerem, tele vagyok luxusokkal: pl. folyóvízben mosogatok, régi típusú /=sokat fogyasztó/ mosógépem van, naponta zuhanyozok, és hetente egyszer, mint egy víziló, elterülök egy nagy kád illatos vízben. Folyóvízben mosok kezet, és nem a kádban összegyűjtött zuhanyvízzel öntöm le a WC-t. Hát lehet, hogy ez luxus, fizetem is érte a luxusadót, mert itt nálunk 700.- Ft/m3 a víz ára / igen, igen @x, csatornahasználattal, meg egyebekkel együtt, de akkor is !/ 

Persze nem felejtem, „honnan jöttem” - bár saját kutunk volt, de hogy sokkal kevesebb vizet használtunk, az egészen biztos. Nem hiszem, hogy olyan rettentően kellene szégyellnem, de mi gyerekek pl. ugyanabban a kád vízben fürödtünk szombaton és hétköznap este csak mosdás volt a lavórban. A bojler fatüzeléses volt, hetente csak egyszer fűtötték be, minden egyéb vízhasználathoz gázon melegítette drága Nagyanyám a vizet. /Gázunk viszont mióta az eszem tudom, mindig volt, nem is nagyon tudnám nélküle elképzelni az életet… Épp emiatt de sokszor eszembe jut mostanság, hogy mi is lenne velem, ha valami miatt „elzárnák a csapot” ?/ Mosogatni már akkor is két vájdlingban kellett, mert a trisós vizet egy tiszta vizesben öblítettük le. Szóval másféle élet volt az anno 50-60 éve… 

Másrészről viszont „hivatalból” tudom, hogy a vízkészletek végesek, hogy gazdálkodni kell/ene vele. Azt se felejtem, hogy a világ sok sok táján ismeretlen fogalom a csapból folyó víz, és egyáltalán, a víz maga is ritka kincs. Feltehetem a kérdést, akkor mit kellene csinálni ? Mondjuk személy szerint nekem ? A környezet-tudatos életet nem elég, ha egy maroknyi ember hirdeti, bár elismerem, valakiknek el kell kezdeni, jó példát mutatva. Ám végül is mindig csak oda lukadok ki, hogy sokan vagyunk. Ez a drága-szép Föld kicsi már nekünk, feléljük, felfaljuk, ki- és felhasználjuk.. A vizét is… Bár… ha meggondolom, hogy mennyi víz van az óceánokban… No nem tudom. Attól még semmi sem változott és oldódott meg, hogy mi tegnap összevitatkoztunk….

Nyűgös vagyok

Vagy halódik a gépem, vagy az Internetettel /is/ van valami baj, vagy mittudomén. Ja persze az is lehet, hogy velem van valami. Olyan lassú. Minden. A gép is, én is. Ma egész délelőtt meg se álltam, aztán olyan nagy látszatja nincs is a dolgok elvégzésének. Nem kedvelem ezt. Mondhatni utálom. Kissé nyűgös vagyok, vagy már megint túl meleg van. Nincs kedvem na. Pont. Bocs. Ám azért legalább egy verset bemásolok ide, mert milyen dolog az, hogy csak a nyavalygásomat keljen olvasnotok… Váci Mihály: Valami nincs sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, – a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, – az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, – mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, – mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag, – a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, – a Világból hiányzik valami. Az égboltról hiányzik egy sugár, – felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, – talpunk alól hiányzik valami. Pedig így szólt az ígéret a múltból: – „Valahol! Valamikor! Valami!” Hitették a bölcsek, hitték a hívők, – mióta élünk, e hitetést hallani. De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! – s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani. Újra kell kezdeni mindent, – minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, – minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, – kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol… És még valami: Egy újságban találtam, s bár nem volt ismeretlen számomra, mégis kimásoltam, és felragasztottam ide a képernyőm szélére: Buddha tanítása, a 4 aranyszabály: Sose rágódj a múlton ! Fogadd el önmagad ! Valósítsd meg az álmaidat ! Cseréld pozitívra a negatív gondolatokat ! Ide vágyom, de nagyon !

13

Nem, nem péntek 13 – nem erről van szó, hiszen ma még csak harmadika van !!! Hanem ma 13 éve született drága kicsi társam, aranyszőrű vizslakutyám, Lilikém ! Kutyás gyerekként nőttem fel. Amióta eszem tudom, rengeteget jelentettek nekem a kutyák. Neki is fogtam már, hogy megírjam életem kutyáinak történetét. /Majd szólok, ha kiadatom :-) / Összegyűjtöttem egy jó csomó kutyás verset is, azokkal fogom színesíteni a saját sztorimat. Ilyen volt, amikor összeköltöztünk: Lili az én utolsó kutyám. Ezért is olyan mérhetetlenül fontos számomra minden nap, amit együtt tölthetünk. Sokan mondják, ugyan már, hát van még időd, vehetsz egy új kutyát !… Ja. Lehet, hogy a Jóisten „megbüntet” még 20 évvel… bár nagyon nem szeretném. Csak mi van akkor, ha mégse ? Hogyan lehetnék olyan felelőtlen, hogy itt hagyjak ebbe a gonosz világba egy kiskutyát, akit én jobban szeretek mint sok ember a gyerekét ? Ki fogadná őt örökbe ? S ha mégiscsak akadna valaki, aki elvállalja, tartaná-e, tudná-e szeretni úgy, mint én ? Emberként, igazi nagy értékű társként ? Nem, nem lesz több kutya, Lili az utolsó. Álmodj királylány... Sokféle kutyával éltem, sokféle kalandom volt. De ilyen okos, kedves, egyik se volt. Mindegyiket imádtam, kényeztettem, de talán mégiscsak őt a legjobban. Ő az egyetlen és első lánykutyám, s be kell valljam, nagy kár lett volna, ha kimarad az életemből a kiskutyák születésének története. Egyébként meg nem is lehet egy napon említeni a lánykutyát a fiúkkal... Szegénykémen nagyon látszik az elmúlt sok sok év. Ez a kiskutya, aki csupa élet-erő-tűz-vidámság volt, aki sokszázszor beszáguldotta a gyükési rétet, aki sok sok sok mecseki sétámon hűséges kísérőm volt, most alig-alig tud/akar negyed órácskát gyalogolni. Kimegyünk valami térre, leülünk és nézzük az előttünk zajló „életet”. Ennyi maradt mára. Sokat alszik, vagy csak csendesen pihen az ágyán. Elnézem néha alvás, álmodás közben, fut-szalad, mozognak a lábai. Gondolom, remélem a szép emlékek idéződnek fel ilyenkor, az a 4000-nél is több alkalom, amikor együtt sétáltunk a harmatos-illatos-virágos réten. /Ó be furcsa is leírni egy ilyen számot! Gondolj bele, 365x13 = 4745 Döbbenet!!/ Sajnos tele van daganatokkal /kívül-belül/, sokan megállítanak az utcán, hogy miért nem altatom el ? Hát miért kellene meghalnia, csak azért, mert nem hibátlan ? Én a napjaimat, éjszakáimat szinte állandóan vele töltöm. Ha szenvedne, ha fájdalmai volnának, biztos észrevenném, s akkor átsegíteném a kutyamennyországba. De még nem tartunk ott ! Szerencsére. Egy biztos, akinek nem volt magyar vizslája, az nem tudja, milyen a világ legcsodálatosabb, legintelligensebb kutyája… Én hálás vagyok a sorsomnak, hogy őt megismerhettem. A kedvenc képem:

Mára ennyi...

Nem értem én, már sosem fogom megérteni ezt a számítógépes/internetes dolgot. Hogy mi a fészkes csudától megy el néha az Internetem ??? És akkor ki kell húzgálni az összes dugót – ami olyan bonyolult, mert a gép mögé vannak bedugdosva, eszméletlen káoszban. Persze előtte le kell emelni a dögnehéz gépet…Próbáltam én rendet rakni, összecsavarni-átragasztani egyes drótokat kötegbe, de akkor nem ér oda, stb… Olyan ideges tudok lenni ilyenkor, hogy legszívesebben kidobnám az egészet az ablakon. Ebből állapítom meg, hogy azért valamilyen szinten „függő” vagyok, még akkor is, ha részben van lelki okom is a mindennapi bekapcsolásra… Most is szépen kiterveltem, hogy mielőtt elviszem az autót a szerelőhöz a kötelezően elvégzendő ilyen-olyan szerelések elvégzésére /olaj-, légszűrő, vezérműszíj, ablaktörlő-lapát-csere/, hát előtte kicsit kóborlok, hogy találjak valami érdekeset, majd megírom a blogba-valókat. Na nem, ez ma nem akar összejönni. Itt füstölgök most magamban már vagy fél órája, 8 elmúlt, lassan indulnom kellene. Nem láttam a mai leveleimet se…. Viszont délelőttre egynémely sétálós ügyintézésem van, úgy terveztem ebédre érek csak haza. Délutánra meg a barátnőmtől kaptam egy szíves meghívást: érik a kajszi. Ugye tudjátok ez mit jelent ? Naná. Este kajszilekvár főzés…Hacsak bele nem szól megint a dolgaimba az eső. Nagyon borul, viszem is az esernyőt. Hogy ez a mostani füstölgés mikor kerülhet a blogba, azt csak a Mennyei tudja… Na ja, így van ez, ember tervez…. Ezt a szépséges békát pedig azért tettem ide, mert rajta látszik, hogy épp úgy vár valamire, mint én az Internetem megjavulására. :-)Régen szedtem le a netről, amikor még nem jegyeztem fel, hogy egy-egy kép honnan való, tehát ennek sem tudom a helyét.

* * *

Most elmúlt dél - megjavult a net, mára ennyi....

Pontos vers

Azért ha az embernek egy hétig vendége van, ez-az elmarad… Ma a reggeli piacozás után ágyhúzás, két adag mosás, kisebb takarítás – még jó, hogy főzni nem kell pár napig, mert van bőven maradék. És akkor bedöglik a Tv. A szerelő csak jövő kedden tud jönni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy barátomtól kölcsön kaptam egy másik TV-t, így hát ki fogom húzni a mester megérkeztéig. Mivel a levelezésemmel is rendesen el vagyok maradva, ma inkább csak egy verset írok be ide, remélve, hogy holnapra majd kerítek valami jó kis témát. 
   

Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról 

Kilenc perccel nyolc óra múlt, 

kigyúlt a víz alatt a tűz 

és sűrűbb lett a parti fűz, 

hogy az árnyék közészorult. 

Az este jő s a Tisza csak 

locsog a nagy tutajjal itt, 

mert úszni véle rest 

s akit figyelget: a bujdosó nap 

búvik a magas füvek között, 

pihen a lejtős földeken, 

majd szerteszáll és hirtelen 

sötétebb lesz az út fölött. 

Híven tüntet két pipacs, 

nem bánja, hogy őket látni még, 

de büntet is rögtön az ég: 

szuronyos szellővel üzen; 

s mosolyog a szálldosó sötét, 

hogy nem törik, csak hajlik a virág 

s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. 

(Így öregszik az alkonyat, 

estének is mondhatni már, 

feketén pillant a Tiszán 

s beleheli a partokat.)  

Kép: http://www.fotocommunity.de

Lánybuli

Gimis osztálytársaimmal volt 5 éves, majd több év kihagyás után 17 éves találkozó, s onnan kezdve már „rendesen”, 5 évenként tartottuk a „hivatalos” összejöveteleket. Közülünk azonban egy Franciaországban él, s néhány éve „rászoktunk” arra, hogy amikor nyaranta ő hazajön, s lejön Pécsre, akkor a „tiszteletére” rendezünk kis-talikat is, „aki bújt bújt, aki nem, nem” alapon. Ha valaki nem ér rá, megértjük, aki meg eljön, annak nagyon örülünk. Jók funkcionáltak ezek a kis-talik, aztán tavaly hazajött egy Amerikába szakadt társunk is, akit 1980 óta nem láttunk. Családi okok miatt a tavalyi 45 évesre nem tudott eljönni, de amikor idén E-mail-oztam neki /vagyis a fiának, mert ő nem nagyon ért a gépezéshez/ azt a választ kaptam, hogy „Anyu elmegy a találkozóra.” Hát volt nagy örömöm, és „természetesen” titokban tartottam. A franciaországi barátnőm nálam lakott, neki elárultam a titkot, de a többiek nem tudták. Voltunk 10-en, ebből a többség bizony nem ismerte fel elsőre a közel 30 évvel ezelőtt utoljára látott „leányzót”. Meg kell mondjam, volt meglepetés…Mi, akik évi rendszerességgel találkozunk, nagyjából tudunk egymásról és azért én mindig beszámolok azokról is /már amennyit tudok/, akik épp nem tudtak eljönni. De most azért több mesélnivaló volt. Hiszen ezt az elveszett lányt elárasztottuk az évtizedek történeteivel... Egy cukrászdában találkoztunk, de miután beburkoltunk egy-egy nagy adag fagyit, egyikünk, aki a közelben lakik, meghívta az egész társaságot, hiszen ott náluk nyugodtabban lehetett sztorizni, vihorászni, mint a nyilvános helyen. Természetesen boldog örömmel mentünk. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt együtt lenni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de mi ilyenkor mindig visszavedlünk 18 évessé és ez olyan jó ! Századszor is elmondjuk a régi sztorikat, visszaidézzük a tanáraink mondásait. Talán már csak az osztink él közülük – ezt nem tudjuk pontosan, mert valahogy az a rendszer alakult ki nálunk, hogy a tanárokat sose hívtuk meg. Vendégem/barátnőm ma elutazott, így hát holnaptól visszaáll a régi világrend, rendes időben fekszem és kelek. Direkt sajnálom az éjszakába nyúló jó kis duma-partikat… Sebaj. Már megbeszéltük, ha minden rendben megy, tavasszal újra találkozunk. Kép: http://image.hotdog.hu/_data/members0/284/694284/images/fagyi.gif