13

Nem, nem péntek 13 – nem erről van szó, hiszen ma még csak harmadika van !!! Hanem ma 13 éve született drága kicsi társam, aranyszőrű vizslakutyám, Lilikém ! Kutyás gyerekként nőttem fel. Amióta eszem tudom, rengeteget jelentettek nekem a kutyák. Neki is fogtam már, hogy megírjam életem kutyáinak történetét. /Majd szólok, ha kiadatom :-) / Összegyűjtöttem egy jó csomó kutyás verset is, azokkal fogom színesíteni a saját sztorimat. Ilyen volt, amikor összeköltöztünk: Lili az én utolsó kutyám. Ezért is olyan mérhetetlenül fontos számomra minden nap, amit együtt tölthetünk. Sokan mondják, ugyan már, hát van még időd, vehetsz egy új kutyát !… Ja. Lehet, hogy a Jóisten „megbüntet” még 20 évvel… bár nagyon nem szeretném. Csak mi van akkor, ha mégse ? Hogyan lehetnék olyan felelőtlen, hogy itt hagyjak ebbe a gonosz világba egy kiskutyát, akit én jobban szeretek mint sok ember a gyerekét ? Ki fogadná őt örökbe ? S ha mégiscsak akadna valaki, aki elvállalja, tartaná-e, tudná-e szeretni úgy, mint én ? Emberként, igazi nagy értékű társként ? Nem, nem lesz több kutya, Lili az utolsó. Álmodj királylány... Sokféle kutyával éltem, sokféle kalandom volt. De ilyen okos, kedves, egyik se volt. Mindegyiket imádtam, kényeztettem, de talán mégiscsak őt a legjobban. Ő az egyetlen és első lánykutyám, s be kell valljam, nagy kár lett volna, ha kimarad az életemből a kiskutyák születésének története. Egyébként meg nem is lehet egy napon említeni a lánykutyát a fiúkkal... Szegénykémen nagyon látszik az elmúlt sok sok év. Ez a kiskutya, aki csupa élet-erő-tűz-vidámság volt, aki sokszázszor beszáguldotta a gyükési rétet, aki sok sok sok mecseki sétámon hűséges kísérőm volt, most alig-alig tud/akar negyed órácskát gyalogolni. Kimegyünk valami térre, leülünk és nézzük az előttünk zajló „életet”. Ennyi maradt mára. Sokat alszik, vagy csak csendesen pihen az ágyán. Elnézem néha alvás, álmodás közben, fut-szalad, mozognak a lábai. Gondolom, remélem a szép emlékek idéződnek fel ilyenkor, az a 4000-nél is több alkalom, amikor együtt sétáltunk a harmatos-illatos-virágos réten. /Ó be furcsa is leírni egy ilyen számot! Gondolj bele, 365x13 = 4745 Döbbenet!!/ Sajnos tele van daganatokkal /kívül-belül/, sokan megállítanak az utcán, hogy miért nem altatom el ? Hát miért kellene meghalnia, csak azért, mert nem hibátlan ? Én a napjaimat, éjszakáimat szinte állandóan vele töltöm. Ha szenvedne, ha fájdalmai volnának, biztos észrevenném, s akkor átsegíteném a kutyamennyországba. De még nem tartunk ott ! Szerencsére. Egy biztos, akinek nem volt magyar vizslája, az nem tudja, milyen a világ legcsodálatosabb, legintelligensebb kutyája… Én hálás vagyok a sorsomnak, hogy őt megismerhettem. A kedvenc képem: