Bizony, már hetek óta tele ezzel a témával a TV-rádió-újság. Akkor pont én ne írjak róla ?
Hát persze, hogy a negyven évvel ezelőtti Holdra-szállás a téma…
Néha én is teljesen elbizonytalanodom. Ott voltak, nem voltak ott ? Ki tudja ezt biztosan ?
Ez az egész dilemmázás annyira tipikusan „mai”. Hiszen ma már az emberek többsége nem „hisz” semmiben, csak a kézzelfoghatóban, s ennek bizony mi magunk vagyunk az okai. Annyit de annyit hazudtunk/tak/nak… Sokszor tényleg már azt sem hiszed el, amit te magad látsz a saját szemeddel…
Az egészben nekem kizárólag egyetlen dolog a furcsa. Amikor ilyen/olyan magas technikai szinten állunk, ahol, akkor miért nem voltak ott fent újra az elmúlt 40 év alatt ?????
Erre adjon nekem valaki választ, de olyant ám, amit el is lehet hinni.
Ne tessenek az anyagiakra hivatkozni, mert ez a legnagyobb hazugság. Az eltelt időben „csak” háborúzásra szerintem sokkal többet költöttek…
No, mindegy. Emlékezzünk rájuk, akik így, vagy úgy hősök voltak ezen a napon….
Az Apollo–10 sikeres küldetése után már minden készen állt rá, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitűzött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo–11 hivatott elérni. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.
Armstrong, Collins és Aldrin 1969. július 16-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) űrközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére. A leszállás nem volt zökkenőmentes. Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle („Sas”) nevű holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle a leválás után 100 km-es magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része most következett. 12 percnyi üzemanyag állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez. Az üzemanyag kifogyása előtt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd július 20-án, 20:17-kor leszálltak a Hold felszínére a „Nyugalom-tengerében”. Ekkor 30 másodpercre elegendő üzemanyaguk maradt. „Houston, a Sas leszállt” – mondta Armstrong.
6 óra várakozás (július 21-én 02:39) után kinyitották a holdkomp ajtaját, és leléptek a Hold felszínére. Ekkor hangzott el Armstrong híressé vált mondata:
„Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.”
További részletek is olvashatók még itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9311
Az Apollo–10 sikeres küldetése után már minden készen állt rá, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitűzött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo–11 hivatott elérni. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.
Armstrong, Collins és Aldrin 1969. július 16-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) űrközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére. A leszállás nem volt zökkenőmentes. Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle („Sas”) nevű holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle a leválás után 100 km-es magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része most következett. 12 percnyi üzemanyag állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez. Az üzemanyag kifogyása előtt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd július 20-án, 20:17-kor leszálltak a Hold felszínére a „Nyugalom-tengerében”. Ekkor 30 másodpercre elegendő üzemanyaguk maradt. „Houston, a Sas leszállt” – mondta Armstrong.
6 óra várakozás (július 21-én 02:39) után kinyitották a holdkomp ajtaját, és leléptek a Hold felszínére. Ekkor hangzott el Armstrong híressé vált mondata:
„Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.”
További részletek is olvashatók még itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9311 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése