Narancseper

Néha naponta érnek meglepetések - értve ezalatt, hogy rácsodálkozom valamire és "meglepődöm". 

Nagy valószínűséggel valaha ennek a fának a nevét is tudtam, de az öreg-kor zavaros tengerében egyre több  dolog tűnik el, oldódik fel, szűnik meg. (Majd meglátjátok, nem túlzok...)

Mert az úgy volt, hogy  a Gyükésben, egy régi kutyás ismerőssel sétálva, láttuk a földön szanaszét heverő zöld gombócokat és társam rákérdezett, tudom-e, mi ez ? Mondtam, hogy igen, azt hiszem valamikor tudtam, de most "véletlenül" épp nem jut eszembe. Aztán itthon rögtön rákerestem és persze meg is találtam. A zöld rücskös gombócok neve: narancseper. Nos, hogy jövő ősszel is emlékezni fogok-e erre, az nem biztos, de most legalább felködlött valami...Itt  van két leírás róla: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Narancseper

https://hobbikert.hu/magazin/9-erdekesseg-amit-nem-tudtal-a-narancseperrol.html

Azt mondjuk nem tudtam, hogy magyar elnevezései között szerepel a "lócitrom"... :-) 

Panko arany-áron

Idehaza jól ismerjük a zsemlemorzsát, nem kell bemutatni a vasárnapi rántott hús aranyló bundáját is alkotó, apróra darált, szárított kenyérőrleményt. Gyerekkoromban még egyféle zsemlemorzsa volt kapható, de most már nagyobbra, kisebbre darált és teljes kiőrlésű verzió is hozzáférhető. Egy azonban közös mindben: színük árulkodik arról, hogy a kenyér bizony héjastul került beléjük.

Japánban ezzel szemben sokkal trükkösebb módon készítik a zsemlemorzsát. Nem csupán nincs benne kenyérhéj, és ezért kifinomult, halovány színe van, de olyan alapanyagból csinálják, aminek egyáltalán nincs héja.Azt gondolnánk, a kenyér sülésének kétségtelen velejárója a héj képződése. Azt a kenyeret azonban, amiből a panko készül, nem hagyományos sütőben készítik, hanem egy speciális szerkezetben.

A megkelt kenyértésztát fémlapok közé helyezik, amelyek elektromos áramot vezetnek át a tésztán, így "hidegen" sütik meg azt. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy ne képződjön héj a kenyéren.A Los Angelesben működő, klasszikus pankót készítő Upper Crust Enterprises szerint ezt a módszert japán katonák dolgozták ki a második világháborúban, amikor a szovjetekkel harcolva nem tudtak hol kenyeret sütni, így elektromos áramot vettek igénybe a cél érdekében.

Miután elkészültek a héj nélküli veknik, jellemzően 18 órán keresztül levegőn szárítják őket, majd egy őrlőgépbe kerülnek, ami kicsi, hosszúkás morzsácskákra darabolják föl őket. Ezt követően nagy hőfokon szikkasztják kissé a morzsát - ennek köszönhető levegős, könnyű textúrája.A roppanósabb, könnyedebb panko, és a kissé nehezebb, ízesebb, az olajat könnyebben magába szívó hagyományos morzsa teljesen helyettesíthetőek egymással.

Ez ideáig rendben van. Másutt olvasom, hogy a zsemléből is igen jó „panko” készíthető… És akkor az ár-ra keresve találom ezt:

200 g  899 Ft   Egységár: 3995 Ft/Kg

500 g  1499 Ft  Egységár: 2998 Ft/Kg

Sorolhatnám, vannak még hasonló ár-szintek. Csak azt szeretném tudni, hogy fél kiló morzsolt száraz zsemle hogyan kerülhet majd 3 ezer Ft-ba ? És van olyan őrült, aki megveszi ?

  

Suszterbogár decemberben

Én tudom, hogy nem ez a hivatalos neve, de én egész életemben csakis suszterbogárnak hívtam. Ma - 2020.december 5 - a napsütéses délutánon még kibújtak egy kicsit melegedni....

Honnan kapta nevét a verőköltő bodobács? 

„A mi falunkban "suszterpepinek” becézett bogár hogy kaphatott olyan eszement magyar nevet, mint "verőköltő bodobács"?” A feltűnő, piros-fekete mintázatú verőköltő bodobácsok különleges nevüket onnan kapták, hogy a legelső tavaszi rovarok közé tartoznak, már a gyenge napfényben is tömegesen mutatkoznak, azaz a tavasz, a verőfény hírnökei. 

Általában kőfalakon, fatörzseken sütkéreznek, akár százas csoportokban. Ha megmelegedtek a hosszú tél után, rögtön nekiállnak az új bodobács-nemzedék életre hívásának: a potrohvégükön összetapadt párok erősebb tagja mulatságos módon hurcolja maga után a partnerét. 

Visszatérve a verőköltő bodobács elnevezéshez, a Magyar Szótörténeti Szótár szerint a bodobács ismeretlen eredetű szavunk, a verőfény pedig a ver igenévi alakjából és a fényből keletkezett összetétel. Vidéken olykor hallani még a ver a nap vagy napverte oldal kifejezéseket is. A főnévvé önállósult verő elemmel a költői nyelvben is találkozhatunk: Jöttem a Gangesz partjairól, / Hol álmodoztam déli verőn… (Ady Endre, A Tisza-parton) A verőköltő bodobács egyébként nevével ellentétben nem a bodobácsok rokona, hanem a verőköltő poloskák családjának tagja. Népnevei között szerepel még a katonabogár, a suszterbogár, és bizonyos helyeken fülbemászónak is nevezik. (Az elnevezések többek között azért is helytelenek, mivel nem a bogarak, hanem a poloskák közé tartozik.) Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagot, illetve nem is csíp." /Nat.Geogr./

Mai délutáni sétámról hoztam még ezeket a képeket:

                    Egy gyíkocska is kibújt még melegedni....

Csodás, meleg, sétálásra csábító idő volt. És holnap a Mikulás nem szánkón, hanem gyalog jön. Vagy szekéren, amit a rénszarvasok húznak...

Legyen egy macskád

 Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.

Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,

vagy egy tépázott fülű csatakandúr,

ki éppen hitvány zsákmányát eszi

egy belvárosi, sötét kapualjban,

vagy egy autó alól pislog ki rád,

vagy elnyúlik az őszi napsütésben –

csak az a fontos, hogy legyen cicád.

Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,

öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.

Akár ajándékba is kérhetsz egyet,

macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és

mi lesz veled, ha nincs cicád?

Ki bújik be, hogy melengessen,

melléd a takaró alá?

Ki dorombol füledbe éjjel?

(mancsát arcodra fekteti)

Ki kelt hajnalban nyávogással,

hogy rögtön enni adj neki?

Ki kaparja a bezárt ajtót,

mikor hazaérsz, ki örül?

Kunkorodó farkkal ki rajzol

nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,

öledbe mászik, éles karmai

behúzva, puha tappancsokon sétál

az életedben. Alig hallani.

Bundájából kipattognak a szikrák,

ágyadra gömbölyödik és dagaszt.

Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,

ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

                                 Már csak Samu van velem....

Készülődés

 Előre teszem a képet, pillants rá, és ha bűnnek érzed – rögtön kattints, és navigálj el innen !

Ez ugyanis tényleg az, mármint bűn, a legújabb étkezési elvek szerint. De már olyan régen akartam csinálni és most végre meg is tettem. 

Először az adott körülmények miatt, (=háború utáni évek) kisgyerek-koromban, aztán később, életemnek egy meglehetősen szegény (mégis legboldogabb) időszakában, annyi különös, „semmiből” készülő ételféleséget ehettem, ill. készítettem, hogy az csoda. Régebben többször  csináltam nyalánkságnak ilyen vajkaramellát is. Tudom, hogy a net tele van mindenféle recepttel, de én most nem nézegettem, csak hipp-hopp összedobtam egy adagot, mindenféle méricskélés nélkül.
A cukrot megpirítottam, bele vajat, bele kevéske tört diót,  majd a masszát vajjal egy kicsit megkent fém tálcára öntöttem és amikor már majdnem teljesen kihűlt, kockára vágtam és gombócokká göngyöltem. (Az utolsó tavalyi dió-maradékot használtam fel. Idén nem tudom veszek-e a hagyományos, grillázsos ostyához, mert az ára a csillagokban van ! A piacon 3500.- Ft/kg-ért láttam a napokban.)

És már készen is volt a legalább két hétre elegendő nyalánkságom.  (Ha elég erős leszek és előbb meg nem eszem....) Nem tudom kiszámolni pontosan az árát, de garantálom, olcsóbb, mintha boltban vettem volna ¼ kg. karamellát.

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy anno a Nagymamám a húsleves (értsd: csontleves) zöldségéből a hétfői főzelékre nagyon finom fasírtot készített. Villával összetörte a levesben kifőtt zöldségeket, morzsával sűrűbbé tette, kicsit fűszerezte ezzel-azzal, majd tojással összeragasztotta és ropogós kis pogácsákat sütött belőle. Jó volt. 

El is határoztam, a héten esedékes kelkáposzta főzelékemre ilyen lesz a feltét, tekintve, hogy a levesem zöldsége itt áll második napja a hűtőmben…

Rengetegszer gondolok arra mostanság, hogy még megérhetem, életem vége olyan lesz, mint volt az eleje, a háború utáni években. Szekrényem alján őrzöm a „Semmiből valamit” címet viselő szakácskönyvet is. 
Hát szép csendben felkészülök….

A cékla kapcsán is ...csak az jut eszembe

Kaptam egy cikk-olvasási ajánlatot, máris továbbajánlom, mert jónak tartom:

https://derjuice.hu/hu/blog/a-ceklale-9-meglepo-hatasa-az-egeszsegre

Én szeretem - mármint a céklát, bár, hogy őszinte legyek, csak savanyúság formájában fogyasztom, pedig tudom, van rengeteg recept az egyéb módon való felhasználásra is. Többek között itt is:

https://www.mindmegette.hu/valogatas/cekla-a-vitaminbomba-ime-a-legjobb-receptek-870/

Ahogy nézegettem ezt a kínálatot, az az érzésem, egyiket másikat legalább kipróbálom és ha nem ízlik, hát felejtős... De hátha mégis "bejön"... Csak egy gondom van, több cikket is találtam ami a cékla előnyös tulajdonságai elemzi, és rögtön az jutott eszembe, nehogy emiatt azután elkezdjék ennek a "csak répának" az árát is a csillagokba emelni. Tegnap láttam a T-o-ban 65 Ft-os tojást... Megáll a zész... Hová megyünk ? Tudja valaki ? Mert én sejtem....

(Ó dehogy csak "megyünk"...Már benne vagyunk nyakig. Koronástól...)

                        Kép:  https://femina.hu/egeszseg/a_cekla_3_aldasos_egeszsegugyi_hatasa/

Tablet

Példa arra, hogy én már mennyire nem ebben a világban élek. Egész véletlenül bukkantam erre a cikkre, mert megfordult már a fejemben, hogy jó lenne, ha lenne  "biztonság okából”  egy tabletem is. (Most nem részletezném, milyen alkalomkor kívánnám használni – de mondjuk, a fantáziátokra bízom….75 évesen) Szóval megfordult a fejemben, hogy esetleg… És találtam ezt a cikket:

https://divany.hu/lajfhekk/2020/12/01/tablet-teszt/?utm_source=index_belfold&utm_medium=ajanlodoboz

Nos,  az első kategóriásból éppen 3 db-ra lenne elég a nyugdíjam  és akkor nem fizettem semmi számlát, nem ettem se én, se a macska, az autó étvágyáról meg szó se essen, hiszen nap mint nap érzem, hogy a kis Szuzi is csúszik a luxus kategóriába.                                                      Így aztán a mai nap a megvilágosodás napja volt, tehát a tablet felejtős. Tán lassan az autó is. Majd csak eljutok oda, hogy én is beállhassak a sor végére. El lehet engem is felejteni - bár már ezt meg is tették néhányan…

U.I. Kérem, nehogy elkezdjetek most "vigasztalni", mert semmi bajom nincs, csak egyszerűen leírtam amit gondolok.  (A tapasztalatom ugyanis azt mutatja, hogy az őszinteségemre mindig ráfizetek, nem szeretném, ha most is így lenne. Ez egy "futó gondolat" volt - ami kiröppent  a fejemből, amikor épp a  monitor előtt ültem. Fél óra múlva már eszembe se fog jutni. Írhattam volna az autók áráról, vagy a zöldpaprika, netán a tojás jelenlegi 65 Ft/db-os áráról is....)  

Jó kis zenék a múltból

 

Takarítani kezdesz, vagy hosszabb konyhai munkád van ? Netán vasalni kell ? Ha korosztályom-beli vagy, katt erre a videóra és jöhet a nosztalgia... a nemszeretem feladat is könnyebb lesz. :-)

Utolsó novemberi séta

Több szürke, hideg, borús nap után ma végre kisütött a nap. Rögtön beöltöztem (mert azért túl meleg nem lett) és irány a hegy. Délelőtt a Mecsek (Állatkert-Flóra pihenő), délután a Gyükés volt a cél.

"Természetesen" nem egyedül mentem, hanem a fényképezőmmel. Neki köszönhetitek az alábbi doku-fotókat: 

Változnak a színek.....(október 19 és november 29)

A vadszőlős ház is elvesztette pompás ruháját (október 19 és november 29)

A TV torony alatti erdőrész most deres, a torony is "elbújt"

(október 19 és november 29)

Ezek  a képek sajnos semmit nem adnak vissza abból a csodából, amit láttam: az éjszakai dér épp most olvadt le és mint gyémántcsepp megült az ágakon. Mesés volt !

       Nem bent az erdőben, az út szélén fotóztam - itt vaddisznó járt...

                   Kilátás a Flóra pihenőtől (október 19 és november 29)

Ez egy ijesztő képsorozat, a Flóra pihenő repedései és lukjai. Holnap jelentem a BIOKOM-nak. Életveszélyes....

          Búcsúzóul még egy kis virág...Nem sokáig lehet már ilyeneket fotózni.

                                     (valószínű sziki pozdor...)

Monológ a harisnyáról

Nemrégiben vettem két  nylonharisnyát, mert a tavalyiak valahogy felmondták a nyári pihenő után a szolgálatot. Nem is értem, mi történik a szekrényemben májustól novemberig – amíg a harisnyák ott kucorognak, várva, hogy újra használjam őket. Elöregszenek ? Vagy egyszerűen csak  ócska (kínai) ? Ma már a harisnya is ócska.

Ám ahogy nézegettem ezt a lefutott szemű harisnyát, eszembe jutott a szemfelszedés, no meg az átkötött harisnya.

Gyanítom, ezt a két fogalmat csak az idősebb korosztály ismeri. Pedig mekkora nagy szenzáció volt a hatvanas évek elején, ha volt az embernek egy ilyesféle átkötött harisnyája ! Ez tul.képp azt  jelentette, hogy voltak emberek, akik ilyennel (is) foglalkoztak. Egy normális harisnyát elfejtve, a hajszálnál is vékonyabb szálakból képesek voltak „új” – harisnyát készíteni. Ez azonban már nem volt olyan finom, selymes tapintású, mint a gyári, de mint „átkötött” még jó ideig szolgálta a gazdáját. (Szinte az ujjaimon érzem most is a kicsit „morzsás” tapintását.)

A „rendes” harisnyákat  ha pár szem le/fel szaladt rajta, már vitte az ember a szemfelszedőhöz. Akkoriban voltak nők, akik ezzel keresték a kenyerüket. Még ha soványka kenyér volt is… És gyanítom, legtöbbünknek volt otthon szemfelszedő tűje, amivel az egészen rövidke kis szem-lefutásokat lehetett jól-rosszul korrigálni.

Ó, és azok a „varrásos” harisnyák – mennyire kellett vigyázni, hogy a harisnyatartóra ügyesen csatolja/kapcsolja fel az ember a harisnyát és az a bizonyos csík a formás vádlin hátul nyílegyenesen fusson felfelé…(Hogy vigyorogna egy tini, ha ezt most olvasná….pedig hát „halálosan” komoly dolog volt ez akkoriban egy magára valamit is adó nőnek!)

A harisnya kapcsán az is eszembe jutott, hogy  már történelmi időkben,  a 16. születésnapomra kaptam életem első törpe-tűsarkú cipőjét ! Te jóságos Isten, mekkora szenzáció volt az, akkor ! Az osztálytársaim közül a többségnek még nem is volt ilyen. Az enyém – kristály tisztán emlékszem rá még ma is - egy egészen halvány drapp, vagy inkább vajszínű, egyszerű  kis cipő volt, kb. 4-5 cm-es tűsarokkal, elöl egy masnival. Nagyon sokáig megvolt, hiszen csak ritka alkalmakra volt szabad felhúzni, s ez nem jelentett évi 8-10 alkalomnál többet.

Nem is értem, akkoriban egészen jól elvoltunk 2-3 pár lábbelivel, mondjuk egy bakancs, egy félcipő meg egy szandál – ez volt a „készlet”. Hát igen, az egy egészen más világ volt…

        Kép: https://mucsarnok.blog.hu/2018/06/16/szakmak_a_multbol

Ma ebben a szépséges eldobós társadalmunkban minden silányabb minőségű, mint anno. Veszed, kicsit használod, eldobod, és veszel egy újat…

Nem látom  át ennek a rendszernek az előnyös oldalát, én egy egészen más világban nőttem fel, a hátralévő idő kevés ahhoz, hogy megváltozzon a gondolkodásom. Ha volna szemfelszedő,  gyanítom, én ma is járnék hozzá. Kifejezett fizikai fájdalom nekem, ha egy kis hibás dolgot szemétbe kell dobjak, mert már nincs, aki megjavítsa. Megszoktam, hogy  azt, amiért megdolgoztam, megbecsüljem, óvjam, karbantartsam. A háztartási gépeimet se cserélgetem csak azért, mert kapható már egy újabb típus. Elfogadom, hogy a régi talán kicsivel több energiát fogyaszt, de hát ezen kívül semmi hibája !

Egyszóval nem az én világom ez már… 

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ép a napokban láttam a legdivatosabb most a "mesterségesen" felfutott szemű, hogy ne mondjam, majdnem rongyos harisnya viselet. Hát a világ már jobban nem fog megbolondulni....) 

  Nem vicceltem: https://marieclaire.hu/divat/2020/11/04/gucci-lyukas-harisnya/