Előjelek ?

Kicsit, pontosan egy hetet, kivártam...úgy tűnt nem hiányoztam senkinek, de ma reggelre mégiscsak várt egy üzenet. Néha olyan kevés kell ahhoz, hogy nekiindulj. Csak egy lépés... Köszönöm annak, aki ehhez a lépéshez "induló-erőt" adott...

                                                ***

Nem nagyon fűznék a képekhez semmit, max. annyit, hogy nem saját képek - de a saját még ezeknél is rondább lett volna....

2022.dec.31. (Lencseleves)

                                                                         

Nem, ez nem ugyanaz a lábos...ez 2023.01.01...de szintén lencseleves szeretett volna lenni....
                                          

A jan. 4-i első tepsi elégetett kekszről sincs kép... Valahogy nem jutott eszembe a sikerélményemet megörökíteni...

Veszek egy poroltó készüléket.....

...és megpróbálom folytatni ...beléptem a blogírás 16.évébe.

Boldog új évet !

 Tűzijáték - kicsit másképp....

Ha tetszett és inkább ezt néznéd, mint a petárdás tűzijátékot, íme még egy:

Év vége

Írom ezt december 31-én este, visszapillantva az év kezdetére, amikor-is abba akartam hagyni a blogírást....

Na igen - a kukába nem került, de mégiscsak "parkolóban állt" egy ideig a blogom, - mert végül csak-csak visszatértem a jó öreg megszokott módihoz. Töröltem belőle megint ezt-azt és folytattam, majdnem ott, ahol abbahagytam. Nehezemre esik állandóan kontroll alatt tartani önmagamat - és nem "közreadni" mindent, amit én jónak, érdekesnek, fontosnak (netán szomorúnak, fájdalmasnak) tartok, hanem kicsit várni vele..... aztán mégiscsak törölni... Sokszor gondolom, hogy tán mégis inkább ezt kellene... De "így a vége felé" - már nem nagyon tudok megváltozni. És 2007 - a blogírás kezdete - meg olyan messze van... Már életem, napjaim fontos része lett ez az "írogatás".

Azért volt min elgondolkodnom az elmúlt 24 órában - és nem mondanám, hogy csak szívderítő gondolataim voltak. Sőt... A következő évre pedig, be kell valljam, gondolni sem merek - a már most előre látható események miatt....
Sajnos romlik a fizikai és szellemi állapotom is - és még ijesztőbb, hogy erről senkinek nem lehet/akarok/szokás/kell beszélni. Most kezdem megérteni, hogy az öregségben a legszörnyűbb mégiscsak a totális elmagányosodás. Nem akarod zavarni a "fiatalabbakat" az örökös nyavalygásoddal, pedig napjaid java már csak ebből áll. Még akkor is, ha keményen próbálsz megküzdeni ezzel az átokkal. Egyszerűen azt érzed, hogy egy robogó gyorsvonat mellett állsz, se felszállni nem tudsz már, aláfeküdni még nincs erőd, de a szele meg-megingat, s néha félelemmel tölt el...

Ezermilliószor jut eszembe ómamám(=dédanyám) és gyakran drága nagymamám is. Ómama hangját nem is ismertem - mintha sose beszélt volna - és lehet, hogy míg együtt éltünk, az én 1-7 évem alatt ő elérte a maximális hallgatás állapotát. Ez pedig az ő estében 75-82 év volt. Vagyis pont az az idő, amibe én most kezdek belesétálni....
Talán rám is efféle hallgatag idők várnak....Van egy ilyen, titkon bennem lapuló érzés....De ómamának nem volt számítógépe, tulajdonképpen ha belegondolok, semmije sem volt a rózsafüzérjén, imakönyvén, ágyán, kevés fekete ruháján kívül.
Úristen, hol vagyok én hozzá képest... 1952 és 2022 közti 70 év valami eszméletlen változást hozott. Nem hinném, hogy az ő életében 70 év alatt történt ennyi minden. Bár tény, azért az első-második világháború, vagy a spanyolnátha (?) - s amiatt két gyereke elvesztése - nos, hát az se semmi volt....

Ahelyett, hogy valami vidám kabarét néznék, gondtalanul pezsgőzgetve, sajnos most van min elmeditálni. Gondoltam, felsorolom a velem, ez évben történt "rossz" dolgokat (netán a jövő év várható "eseményeit"...) - aztán meg arra gondoltam, ki a csoda szeret ilyesmit olvasni, pláne az év első napján. Inkább a jó és szép történeteket kellett volna csokorba gyűjteni, de őszintén szólva ehhez se volt igazán kedvem. Így hát maradt ez a sefüle-sefarka bejegyzés mára - óév búcsúztatónak. És az önmagamnak nem először feltett és megválaszolatlan kérdés: akarom én ezt még folytatni ???

Az ide tévedő kedves és hűséges, vagy véletlenül benéző olvasómnak békés, nyugalmas, boldog új esztendőt kívánok !
Indítsa mindenki ezzel a gondolattal, idézettel az új évet, amit lélekerősítőként én is gyakran elmondok magamnak:
"A vonuló felhők fölött örökké kék az ég".
(Az idézet Herczeg Ferencé: Az aranyhegedű-ből. Na ezt se tudtam, csak most keresetem rá...)

Ady Endre: Az élet

Az élet a zsibárusok világa

Egy hangos vásár, melynek vége nincs.

Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,

Megvehető akármi ritka kincs.

Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak

Kufár lélekkel hasznot, üzletet;

Itt alkusznak, amott már áll a vásár,

A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,

Eladó minden, hogyha van vevő:

Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,

Rajongás, hit, eszmény és szerető.

Aki bolond, holmiját olcsón adja,

Az okos mindig többet nyer vele,

A jelszó: egymást túl kell licitálni,

Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya

S eladják mégis minden szent hevét.

Akad vevő rá, egymást licitálja,

Hogy a holmit atomként szedje szét.

Folyik a vásár harsogó zsivajban,

Az egyik kínál, másik meg veszen,

Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,

Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,

Bolondok bizton, balgák szerfelett,

Eddig az ő példájukat követtem,

Ezután én is másképpen teszek,

Lelkem, szívem kitárom a piacra,

Túladok én is minden kincsemen...

...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,

Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...

Nem tervezett bejegyzés

Úgy gondoltam, az év utolsó napján írok még valamit, aztán kicsit csendben leszek - de nem tudom, képes leszek-e betartani ezt az elgondolást. Mert lám, mi történt ma/most is. Csütörtök este van, és tudtam, hogy ma többszörös bolygóegyüttállás lesz látható. De nem reméltem, hogy ebből valami nekem is "jut"... Idén nem volt szerencsém a csillagokkal, szinte minden néznivaló alkalommal felhős volt itt az ég....

De azért most valamit - ha nem is a teljes "parádét" mégiscsak láttam. Így nézett ki 4 órakor az égbolt (a térkép szerint): 

Balról: Mars - Jupiter közvetlenül a Hold mellett - Szaturnusz - Merkúr és Vénusz.

Igenám, de akkor még nincs elég sötét. Viszont 6-ra már teljesen fekete lett az égbolt és a  parádé egy részét mégiscsak sikerül látnom. Tehát fél 6 felé  így  álltak egy sorban, sajnos már csak négyen "maradtak" (legalábbis az én látószögemben): 

(Csak zárójelben mondom, hogy a pirosló Marstól jobbra ott világított  Szekeres csillagkép legfényesebb csillaga a Capella....majdnem szebb volt, mint a Mars, de csak majdnem...)

Nekem ez a néhány csodálkozással, ámulattal töltött perc is nagy öröm volt, még akkor is, ha egyedül élveztem a látványt...

Vagyis hát nem voltam egyedül, fölöttem ragyogtak a csillagok....

Kövek

Szeretem a köveket.... Ez az elmúlt évtizedek alatt azt hiszem többször kiderült itteni firkálmányaimból...

Most 'csak úgy' - részben talán azért is, mert nincs semmi vidám megírni-valóm - inkább néhány kis kedvencemet megmutatom. Nem tehetek róla, ha meglátok egy követ/kavicsot, akkor sok esetben azonnal "belelátok" valamit. Nos, ezekkel is valami ilyesmi történt...

Kutya-kövek:

Egyebek:

Dínó-fej

Egész(duci)Dínó

 

Vitorlás

Jóvanna...mindenkinek lehetnek képzelgései...Nem kerül az pénzbe.

Newcastle Gateshead Millennium Bridge

 A világ tele van csodákkal. Tegnap egy több, mint 10 éve épült hidat láttam, nagyon tetszett, a formája, a működése, egyáltalán minden. Nem találok rá magyarázatot, hogy miért maradt ez ki az életemből, de eddig kimaradt – most viszont örültem, hogy „felfedeztem”…Beteszem ide, hátha mégis akad egy ember, aki még nem látta, hadd legyen neki is 3 kellemes perce…

 

A japánbirs meséje

Egyszer volt, hol nem volt(am) - hazafelé autózva és a kereszteződésben pirosat kapva, még a nyáron észrevettem egy japánbirs bokrot, amit benőtt a vadszőlő és a borostyán. Amikor elhúztam mellette, a bokor, aki nekem gyerekkorom kedvenc bokrát juttatta eszembe, utánam kiáltott : "Szabadítsd meg a gonosztól !" s ezt  én azonnal megértettem, mi több, rögtön tudtam is, mit kell(ene) tennem...

A kis kócos...

Azt kéri az én gyerekkori kedvencem rokona, hogy a galád és őt fojtogató borostyántól, de főképp a vadszőlőindáktól szabadítsam meg... Be kell valljam, többször is gondoltam rá, hogy teljesítem a kérését, de valahogy mindig akadt valami fontosabb, nem esett útba, közbejött ez meg az...stb.

És akkor tegnapelőtt megint pirosat kaptam abban a bizonyos kereszteződésben, s a bokor ismét rám kiáltott: "Mindjárt lejár az év és te semmit nem tettél értem..."

Szörnyű lelkifurdalásom lett, elaludni is csak altatóval tudtam.

És akkor ma (ez még dec.21 volt...) kézbe-kaptam a metszőollót és elmentem az én bokromhoz. És megpucoltam. Megszabadítottam a borostyán 95 %-ától és a vadszőlőtől szinte teljesen. Csak az a kár/baj, hogy ezek az invazív, erőszakosan terjedő, de amúgy igénytelen növények erősebbek, mint az én szerencsétlen japánbirsem, mi több, nálam is erősebbek, hiszen nem voltam képes tövestől kiszakítani, elpusztítani őket. Gyökerük bent maradt, a borostyánnak kisebb ágai is - így hát jövőre újra befutja a bokrot ez a két gyilkos...

Mert azok ám... Ha én most nem kaszabolom le őket, 1-2 éven belül megfojtják, megölik az én szerencsétlen, védekezni nem tudó japánbirsemet. Sajnos már csak ilyen az élet. Az erőszakosak legyőzik a gyengét - többnyire. Legalábbis akkor biztosan, ha a gyengének nem akad pártfogója....

Így hát ma, valószínű az életem hátralévő idejére is feladatot kaptam: nevezetesen évente legalább egyszer meg kell szabadítanom a japánbirs bokromat a gyilkosaitól...Mert hát a közmunkásoktól ilyen szintű tevékenységet sajnos nem lehet elvárni...Ennél durvább dolgok se érdeklik őket, de hát minek is....

Nos, ha ad hozzá erőt a kedves Jóisten, én meg is fogom tenni.

Amen....

Nyiratkozás után

És a bokrom tudta, hogy jövök...
Ugyanis nevelt nekem meglepetésképp és hálája jeléül december 21-re egy pici virágot.
Köszönöm !

Ha nem tudod pontosan, mi a japánbirs, itt olvashatsz róla: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1nbirs

Remélem, nyárra lesz ilyen virága...

Karácsonyra, szeretettel

Nem emlékszem és nem fogom visszakeresni, hogy ez a dal hányszor szerepelt már a blogomban. Az az érzésem, hogy én soha nem fogom megunni - és ahányszor hallom, elmosolyodom. Erre pedig most különösképp nagy szükségem van...

Ha nagyon unjátok, nem kell meghallgatni - elég csak elolvasni, hogy

Békés karácsonyt kívánok szeretettel minden ide tévedő olvasónak ! 

Álom-világom.....

 Azért írok, mert MUSZÁJ. Azért írok mindenfélét, mert mindenféle jut eszembe. Azért írok, mert ettől valamiképp megkönnyebbül a lelkem. 

Elgondolkodtam már nem egyszer, hogy a mindenféle rossz, nehéz, keserű gondolat néha milyen furcsa változáson tud átmenni, hiszen az ujjaim alól nem csak szomorú történetek bukkannak elő, hanem butaságok, furcsaságok, érdekességek...szóval az életem apró dolgai.

Már máskor is írtam, hogy újjászületésem esetére vannak jó kis „hivatás-tippjeim”: vagy alpesi tehenészlány, vagy mohológus/briológus, csillagász (netán űrhajós?) vagy álomfejtő szeretnék lenni. Arról is írtam már, hogy gyakran álmodom és igen sok álomra vissza tudok emlékezni. Teljesen egyértelmű, hogy az esetek egy jelentős részében az álmok témája hétköznapjaim gondjaival/nehézségeivel függ össze – bár sok mindenre nem találok semmiféle okot.

Nos, pár nappal ezelőtt ez "történt":

Egy ötvenes évek-beli /komlói/meszesi ?/ emeletes ház második emeleti szobájában vagyok öcsémmel és húgommal, aki egyben anyám is /?/ vagyis néha anyámnak, máskor húgomnak látom. Tudom, hogy mi úgy közlekedünk, (?) hogy az ablakon kívülről elhelyezkedő, réz, virágláda-tartókba kapaszkodunk, aztán mint a majmok, ellendülünk a másik ablakrácsig, le és fel … :-)  Nekem indulnom kell valahová, ott guggolok az ablakpárkányon, fogom a korlátot.

(Kísértetiesen, még felébredésem után is éreztem tenyeremben ennek a függönytartó rúdnak a simaságát. A végein egy-egy rézgömb volt.…Ilyen volt gyermekkoromban a karnis - nálunk.

Az is különös, hogy sokszor álmodom színeset, vagy színesen, mert visszaemlékezve "látom" az álombeli színeket is, nem csak a történetre emlékezem...)

Szóval ott ülök, indulnom kellene, lenézek az ablakokra, melyek alattam vannak, és egyszer csak azt érzem, elfelejtettem, hogyan, hová kell ugranom... A döbbenet kínos érzésével visszamászom, és azt mondom húgom/anyámnak: képzeld, elfelejtettem, hogyan kell lemenni….

Ebben a percben felébredtem.

Hát mit mondjak, fura egy érzés volt. Egyébként máskor is, amikor hirtelen ébredek az álomból, van néhány pillanat, amikor nem tudom, hogy én vagyok-e én, vagy az álombeli lényem vagyok-e ? Szóval érdekes dolog ez… Annyira szeretném tudni, van-e valami jelentősége/jelentése az álmoknak ?

Régebben volt egy füzetem, abba beleírtam egy bizonyos témával kapcsolatban álmodott álmaimat – aztán abbahagytam. Pedig nagyon sok álmomra emlékezem felébredés után is,  sőt sokszor egész hosszú ideig.

Ám ezek a dolgok is  is átkerülnek  a „múlt/volt” dossziéba. Senkinek se fontos. Lassan tán már nekem se....

Pitypang

Tisztában vagyok vele, hogy tél van és hogy a pitypangra még hónapokat kell várnom. De most találtam ezt a cikket, gondoltam kicsit megvidámítom vele (legalább) magamat.....A World of Creatures  FB oldalán találtam. 

Íme néhány érdekesség a pitypangvirágról:

- A pitypang az egyetlen virág, amely a napot, a holdat és a csillagokat jelképezi.  A sárga virág a naphoz, a sok beérett mag együtt a teliholdhoz, a szóródó magok pedig a csillagokhoz hasonlítanak.

- A pitypang virága kinyílva a reggelt köszönti, este bezárul aludni.

- A pitypang minden része hasznos: gyökér, levelek, virág. Élelmiszerre, gyógyszerre és színezésre is használható.

- Egészen az 1800-as évekig az emberek kihúzták a füvet a gyepükből, hogy helyet csináljanak a pitypangoknak és egyéb hasznos "gyomoknak", mint a tyúkhúr, mályva és a kamilla.

- A pitypang elnevezés a francia „dent de lion” szóból származik, amely oroszlánfogat jelent, a durva fogú levelekre utal.

- A pitypangoknak van az egyik leghosszabb virágzási időszaka minden növény közül.

- A pitypang magokat gyakran elszállítja egy széllökés, és úgy közlekednek, mint az apró ejtőernyők. A magokat gyakran akár 5 mérföldre is hordja a szél az anyanövénytől !

- A madarak, rovarok és pillangók nektárt vagy pitypang magját fogyasztják.

- A pitypang virágokat nem kell beporozni ahhoz, hogy magot képezzenek.

- A pitypang bor és gyömbérsör előállításához használható. A pitypang gyökér kávé helyettesítőként is használható.

- A pitypangok mélyen gyökereztek a történelembe. Jól ismerték őket az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak, és több mint ezer éve használják a kínai hagyományos orvoslásban.

- A pitypangot a népgyógyászatban fertőzések és májbetegségek kezelésére használják. A pitypangból készült tea vízhajtóként működik.

- Ha a pitypangot lenyírod, rövidebb szárakat növesztenek, hogy bosszantson.

- A pitypangok valószínűleg a létező legsikeresebb növények, a túlélés mesterei világszerte.

- Egy nem túl szórakoztató tény: Az országok évente milliókat költenek gyomirtó szerekre, hogy egységes gyepük legyen a nem őshonos fűből, és az ország vízkészletének 30%-át használjuk fel zölden tartására.

Itt a wikipediás leírása, érdemes ezt is elolvasni:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyermekl%C3%A1ncf%C5%B1