2008. január 16., szerda

József Attila vers

2008.01.16.szerda
József Attila : Talán eltűnök hirtelen…  

Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom.  
Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.  
Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam.  
Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam.  
Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt.  
Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet.  
Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak.  
Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat.  
Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek  
és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. .





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése