1992 - 2008

Dugó búcsúja gazdáitól

Köszönöm, hogy befogadtál,

etettél és simogattál.

Köszönöm, hogy nem végeztem

kóborként az árokszélen.

Elszálltak a boldog évek.

Szemem a semmibe réved,

Ne gondold, hogy nem tudom,

mily szép volt ifjú korom.

Kicsi voltál, én is gyerek,

hancúroztunk épp eleget.

Sétáltál is velem néha,

volt nevetés és volt tréfa.

Vigyáztam a házatokra,

ugattam a cicusokra.

Bármikor, ha lehetett

megnyaltam a kezedet.

Ha autóban utaztam,

mindent összenyálaztam.

De nem rosszból tettem ezt,

nekem se volt kellemes.

Volt idő, hogy megengedted,

aludjak a lábad mellett.

Asztal alatt kuncsorogva

Lestem minden jó falatra.

Jó volt élni nálatok

míg vidám volt a házatok….

Fiúk-lányok jöttek-mentek

Ugathattam, ha csöngettek.

Mostanában sokszor csend van,

Némán fekszem egymagamban…

Sokszor arra gondolok,

mi lesz hogyha meghalok ?

Kérlek ne felejts el engem !

Kutya vagyok, de van lelkem.

És ha nem is látsz már engem,

ott leszek a közeledben.

A kutyahűség nem csak monda !

Ott leszek én a nyomodba

mindörökre: a futó, a szimatoló, 

a játékos, hű  kis Dugó.

 2008. szeptember 9. kedd + 14.30