Gesztenye /Csukás István/

Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,  

Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.  

Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre, leesett a földre.  

Hej, de fényes legényke lett belőle. /népköltés és óvodás vers/ …

és kicsit komolyabban:  

Csukás István: Vadgesztenye koppan a fejemen  

Vadgesztenye koppan a fejemen, itt az ősz, na,

ez aztán elcsépelt költői téma!  

A vadgesztenyét mindenesetre zsebre vágom,  

ajándék ez is, vagyis ingyen van, mint a levegő, 

vagy a fák aranya, vagy a bokor sün-szuszogása, 

mohón begyűjtök mindent, jó lesz még

– mikor is, mire is? Jó lesz bizony! 

Madár fürdik a kerti csapnál, 

kutyafej nyúlik ki a kerítésen, 

körte bimbamoz, dió pislog manószemként  

a ráncos szemhéj mögül, 

elteszem ezt is a többihez, 

                                                          hogy a végén ne üres kézzel menjek.