2017. május 30., kedd

Öröm (?)



Ha valaki 20-30 évvel ezelőtt, bár tán még 10-zel ezelőtt is azt mondja, hogy három nap kell ahhoz, hogy alaposan kitakarítsam a lakásomat – hát minimum nem hiszek neki, bár talán ki nem nevetem.
Márpedig elértem ide…
Kétségtelen, ez az a bizonyos „tavaszi, nagy” – de hát akkor is rettenet, hogy 50m2-re nekem már ennyi idő kell.. Igaz, kamraszekrény kirámolva, a kétmillió üveggel és másfélmillió vacakkal együtt, amit ott  feltétlenül őrizni kell.  Igaz, a konyhakő zsíroldós szivaccsal a legkisebb sarokban is kisikálva… Igaz, a nagyszobában a könyvek teteje leporszívózva… a kövek lemosva, ablakok, függönyök…na de három nap ? Elkeserítő….

Ám ugyanakkor azzal vigasztaltam magam, hogy mégicsak a végére értem, mégiscsak meg tudtam csinálni. Sem fizikailag, sem lelkileg nem adtam fel. Leültem, pihegtem, néha káromkodtam, de megcsináltam.  Aztán tegnap este elgondolkodtam, hogy: hát ide jutottam ? Már annak is örülnöm kell, hogy a tavaszi nagytakarítást meg tudtam csinálni ?
És az volt a válaszom, hogy igen, ide jutottam.… és adjak hálát a Teremtőnek, hogy erre még képes vagyok.
Újabban gyakran elmondom figyelmeztetésképp önmagamnak, hogy: apád, anyád ezt, a  te korodat meg se érte, hát hallgass !!! És hallgatok. De meg kell valljam, nehezen viselem az öregségemet.
Lehet, más is így van vele, csak nem beszél róla.(?)  Én meg még le is írom. Hát tényleg nem vagyok én normális.
De legalább nem szégyellem. Ez van. Ezt kell szeretni.

14 megjegyzés:

  1. Ezen már én is elgondolkodtam, a múltkori tavaszi nagytakarításom alkalmával.
    Anno, kb. 114 éve, mikor még fiatal voltam :), két pici gyerekkel a nyakamon, egy nap alatt cakompakk volt a két szintes házunk. Szőnyeg kihordással, függönyleszedéssel/felrakással, ablakpucolással, terítő mosással, bútorápolózással stb. csilivili lett a ház estére. Közben még főztem is a kicsiknek meg a páromnak.
    Mai fejjel már nem értem, hogy tudtam megcsinálni :D
    Most, jobb esetben két nap kell a házra. Rosszabb esetben három.

    De!! kinek tartozok elszámolással? számon kéri valaki? Nem, ahogy téged sem, hogy mennyi idő alatt végzel a takarítással. És ahogy írod: örüljünk, hogy képesek vagyunk rá.
    Azt mondom, ha csak így is, ennyire, de azért még sokáig takarítsunk két nap alatt :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen én is elég sokat mérlegelek mostanában - és igyekszem, hogy a mérleg nyelve legalább egyensúlyban legyen - ha már a magam javára felfelé billenteni nem is tudom....

      Törlés
  2. Amig ero es akarat van hozza,nem szamit,hogy hany napig tart a takaritas! Kesz van,mindenhol rend es tisztasag korulotted, a lelkedben meg egy kis jo erzes. Nincs is mit szegyellni,inkabb legyel buszke ra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy így gondolom én is. Meg tudtam (még) csinálni - és ezt sikerként kell elkönyvelni. És nem kell folyton a múlton nyavalyogni....

      Törlés
  3. Amikor gyerek voltam anyu évente egyszer, általában tavasszal, felsúrolta a padlót, (3 nagy szoba) majd beeresztette és felvikszeltük. Ez fizikailag se fért bele 1 napba. Voltak még az ablakok, ajtók, bútorok, és könyvek. A kamráról nem is beszélve.
    Az ágyneműt kihordtuk az udvarra és este csodás napszaga volt. A szőnyegeket kiporoltuk. A függönyöket mosás után ki kellett feszíteni egy rámára. A napon pillanatok alatt megszáradtak, lehetett felrakni őket. Szerintem az egész akció napokig eltartott.
    Én korábban mindig siettem a nagytakarítással, így utólag visszagondolva, nem is tudom miért.
    Az idén festéssel, ki és bepakolással 2 hét volt. Az utóbbi volt a hosszabb, mert a könyvekbe bele-, beleolvastam, a kedvenc tárgyaimat mosogatás közben el- elnézegettem. Szóval csak úgy ráérősen.
    PZs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, azok a régi nagytakarítások ! Én is emlékszem gyerekkorom-béliekre, pl. a padlóvikszelős sztorira is :-) Őrület volt....nagymamám mégis csinálta...
      Az ágynemű: nekem szerencsém van, itt az udvar, én rendszeresen kihordom, hetente van, hogy 2-3-szor is, és néha még télen is, annyira imádom a friss ágynemű-illatot este, amikor belefekszem.
      Függöny: na, ez az egy nem nagy munka, ezekkel a műanyag függönyökkel meg a függönyfehérítőkkel - azt pikk-pakk egyszerűen és gyorsan meg lehet csinálni. Én még nedvesen akasztom fel, s fél óra múlva tiszta is, száraz is.
      A könyvek: minden nagyobb takarításkor gondolok arra, hogy ezt a töménytelen (már szinte semmire se használt könyvtárat meg kéne szüntetnem. De egyszerűen NINCS hozzá szívem. Majd az utódok gondolkodás nélkül kidobják, de én képtelen vagyok erre, akármilyen komplikált is a töménytelen kötet rendben/tisztán tartása.....

      Törlés
  4. Akkor most karosszékbe ülve megérdemled a kis pihizést ! Senki nem kéri számon tőlünk hogy mennyi idő alatt készülünk el, és azt szoktam mondani hogy senki nem csinálja meg helyettem. Energiámat én osztom be olyan tempóban ami nekem jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No, nekem is ez a szerencsém (gondolom néha), hogy senkinek sem tartozom elszámolással - igaz viszont, hogy ennek van hátránya: nincs is senki, aki segít(het)ne....

      Törlés
  5. Örülj, hogy meg tudod csinálni... hogy hány nap megy rá, nem érdekes...hisz ráérsz, nyugdíjas vagy...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz - és hidd el, kellőképp értékelem, hogy még meg tudom csinálni.

      Törlés
  6. Nem tudok ( vagy nem akarok ?) én ehhez semmit sem hozzátenni. Plagizálás : Kurt Vonnegut "kedvelt mondása" (volt) meg az enyém is... Így megy ez !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony..Így (nem) megy...és nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük.

      Törlés
  7. Drága Aranyosfodorka! Ahogy olvastam a leveledet az jutott eszembe, hogy milyen szerencsés vagy, hogy meg tudod csinálni és azért is, hogy van otthonod, amit rendbe tehetsz. Munka mellett (szerencsére) a hétvégékre korlátozódik a takarítás, így nincs is egyszerre az egész házban olyan igazi nagy tavaszi takarítás. Egyik hétvégén a függönyök, ablakok, máskor a könyvek, varrókuckó! :) De szeretem az illatot, ha csak felmosok is, amit pedig elég gyakran kell mostanában, amióta lakik nálunk egy fehérbundájú, doromboló négylábú is. Én is mindig arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy van otthonom, van mit takarítani! Jó egészséget neked, puszillak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Nocsak dorombolótok is lett ?
      Azt nem is említettem kis "elbeszélésemben", hogy bizony az én nyávogóim nem könnyítik ám meg a takarítást...No de valamit valamiért - milyen jó, hogy vannak.
      És tudom, minden dolgot lehet sötét meg rózsaszín szemüvegen át is nézni - hát igyekszem nem használni a sötétet - ha a rózsaszínt nem is mindig tudom elővarázsolni.
      Örülök, és köszönöm, hogy jelentkeztél ! :-)

      Törlés