 |
| http://kisdunaujsag.hu/wp-content/uploads/2015/02/Mag%C3%A1nyos-fa.jpg |
EDGAR ALLAN POE: KÜLÖN
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más.
Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom.
Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S
Ha szeretek: azt is külön.
Ott -- gyermekkoromban -- a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs -- a jó s hamis
Mélyekből -- mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Őszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
(fordította: Tellér Gyula)
(Zárójelben:Hányszor, de hányszor érzetem, hogy én "más" vagyok. Hogy nem értenek meg és nem értek meg mindenkit. Csodának érzem, hogy valaki ezeket az érzéseket szavakba, rímekbe tudta foglalni.)
Szép a vers. Én is másnak éreztem és szenvedtem magam sokszor. Aztán elkezdtem erre rájátszani, s jött a lesz...m. Persze néha fájt, kétségtelen, de ezt már nem osztottam meg a világgal.
VálaszTörlésÉn olyankor szoktam elmeditálni, amikor nagyon azt érzem, ezt a verset akár én is írhattam volna. Poe meg vagy 200 éve élt. Igaz, hozhattam volna példát görög, vagy római gondolkodóktól is. Az emberek gondolkodnak/éreznek és néha azonosan.Mindegy hogy hány év választja el őket.
TörlésMiért lenne az baj, hogy másnak érzed magad, mint a többiek? szerintem sok emberben benne van ez az érzés. Bennem is.
VálaszTörlésLehet, hogy igazad van - és tulajdonképpen nem is baj, csak tudni kell elfogadni. És az is lehet, hogy mindenki "más"-nak érzi magát - csak nem beszél róla.
Törlés