2018. október 11., csütörtök

Egyedül vagyunk-e, vagy se ?


Aki ezt a blogot olvassa, tudja, hogy engem érdekelnek a csillagászati témák. Rengeteg cikket olvasok, ha elkapom, mindenképp megnézem a TV csillagászattal, űrkutatással foglalkozó műsorait – és ilyenek vannak szép számmal.
Jó ideje  afféle „hétköznapi regény-témák” se nem érdekelnek, se nem  tudnak igazán lekötni. Legutóbb – szégyenszemre – egy régebben olvasott, s újra kézbe-vett könyvet felénél letettem. Egyszerűen nem volt hozzá türelmem.
Igaz, az is megfordult a fejemben, hogy nagyon is hozzászoktam a monitorról olvasáshoz, már nem szívesen tartogatok egy könyvet a kezemben, mert ha menet-közben eszembe jut valami (az olvasottakkal kapcsolatban) – nem tudok azonnal rákeresni mondjuk a gugliban…
Szóval áldás is, átok is ez az Internet, meg számítógép.
(Egyetlen kivétel van: ha orvoshoz megyek, ahol garantáltan várni kell. Na, oda  - tekintve, hogy a gépet vinni nem tudom, okostelefonom meg nincs – mindig viszek valami papíralapú olvasnivalót.)
De nem is a könyvolvasásról akarok itt most fecsegni....

Szóval a lényeg: Már megint találtam egy cikket, jól hangzó címmel:
Egy mondat ebből:
„Az Univerzum végtelen, így igen nagy a valószínűsége annak, hogy vannak intelligens idegen létformák. A probléma az, hogy túl nagy a „csend”: semmi sem utal arra, hogy valahol a távolban létezne valamilyen fejlett civilizáció. Dióhéjban ez a Fermi-paradoxon lényege.”

Aztán innen rögtön átlovagoltam ide:
Nagyon érthetően és érdekesen taglalja a témát. (Úgy értem, annak, akit az ilyesmi érdekel.) Belemerülhet az ember gondolatokba, s miközben olvassa a sok megválaszolatlan kérdést, a fantasztikus teóriákat, és azok cáfolatait – előbb utóbb eljut oda, hogy tán mégis egyszerűbb Ádám-Éva megteremtésében hinni….

Mennyi csodás téma van – a hétköznapi élet, neten keringő mocskán kívül… Nem hozok rá példákat.



8 megjegyzés:

  1. A Földön kívüli lényeket én a Isten, angyalok létezésére értem. Bár ez az egész felfoghatatlan, de vannak jelek, vannak történések, amik engem ebben erősítenek meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÉN folyamatosan azt érzem, hogy porszemnél kisebb, jelentéktelenebb vagyok. Miképp is tudnám megérteni, pláne megismerni a végtelen univerzumot ?

      Törlés
  2. Ilyenkor mindig eszembe jut a Nemere István előadása. Rátaposunk a játszótéren egy falevélnek tűnő valamire, s ki tudja lehet, hogy éppen egy idegen kultúra űrhajója volt. Legfeljebb nem ismertjük (fel).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó szöveg - nem ismertem. Csodálom ezt az embert - most "rákerestem", közeleg a szülinapja, majd írok róla....
      És igen. Akár igaza is lehet....

      Törlés
  3. Ha van egy csöpp eszük, messze elkerülnek minket.
    PZs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én úgy gondolom, ha vannak - akkor már rég köztünk vannak.
      Jaj, olyan szívesen beszélgetnék, vitatkoznék egy csésze tea, vagy kávé mellett olyanokkal,akiket érdekel a téma....De hát itt a közelemben sajnos csend van.

      Törlés
  4. Én pedig mint egy utolsó szalmaszál gondolok rájuk... talán ők tudnak rajtunk segíteni. Ebben dédelgetem a témát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legyen igazad ! Jöjjenek jó szándékkal - ha jönnek. Belőlünk maradjon még addigra pár normális ember....és maradjon még élhető a Föld.

      Törlés