Olvasom
itt: http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20140129-miert-csak-light-csalamade-van-a-piacokon.html
hogy a ’bóti’ csalamádé s/n/em olyan mint régen volt, s ennek az az oka, hogy
nem cukrot tesznek bele, hanem valami műsz@rt.
Én sosem
vettem bolti savanyúságot, és a saját-gyártmányúakban elenyészően kevés a
cukor, mert a sós-uborkához és a savanyú káposztához egyáltalán nem is kell, a
paprika, cékla és a vegyes savanyúság levében pedig meglehetősen kevés
van.
De hogy
őszinte legyek, nem akarnám elhinni, hogy ez a műizé egészséges - s minél
nagyobb hangon hirdetik, annál kétkedőbbé válok. (Minden ilyesféle reklámmal
így vagyok, nem hiszek én már senkinek sem….)
Egyre
népszerűbb téma: vissza kell(ene) térni nagymamánk változataihoz: s.k. kell
elkészíteni, amit csak lehet. Akkor tudja az ember (legalább nagyjából), mi
kerül bele.
Ám – mint mindennek – ennek is megvan az ára, hiszen a konyhában semmi sem készül el „magától” – vagyis ügyesen kell beosztani annak a nőnek az idejét, aki dolgozik, gyereket is nevel és azért valamennyi kis időt magára, férjére, netán kikapcsolódásra is szeretne áldozni.
Ám – mint mindennek – ennek is megvan az ára, hiszen a konyhában semmi sem készül el „magától” – vagyis ügyesen kell beosztani annak a nőnek az idejét, aki dolgozik, gyereket is nevel és azért valamennyi kis időt magára, férjére, netán kikapcsolódásra is szeretne áldozni.
Én
sajnálatosnak tartom, hogy szétszakadtak a családok – mert pontosan ennek a
helyzetnek a megkönnyítésére lenne jó egy közelben lakó, bármikor elérhető
nagymama… De olyant is tudok, ahol erre lenne lehetőség, ott sem igénylik, mert
eltérőek a gondolkodási/életviteli elvek és akkor inkább jobb a békesség
alapon, mindenki marad a maga kis bajával egyedül. Mert a dolog fordítva is
működhet szükség esetén, nevezetesen ha a nagyszülőnek kellene valami miatt
segítség….
Én olyan családban nőttem fel, ahol 4 generáció élt együtt. A felnőtteknek biztos sokszor nem volt könnyű az egymáshoz való alkalmazkodás, ez tény, még kisgyerekként is észrevettem. De nekem, mint gyereknek, ennél ideálisabb légkör sehol máshol nem lehetett volna. Nagy kár, hogy csak 10 éves koromig volt részem benne.
Sajnos
arrafelé megy (legalábbis a fehér) társadalom, hogy a generációk elszakadnak
egymástól. Hiányzik a tolerancia képessége, és valahogy mintha egyre inkább olyanokká
válnánk, mint a vadállatok. Azok is kiközösítik, többnyire magányba hajszolják
a kiöregedett példányokat, mert már semmire se jók.
Nem vagyunk
különbek ?
Nem vagyunk
különbek.
Az a jó, hogy a savanyú káposztába legalább nem kerül semmi más, mint só, csípős paprika, bors, babérlevél. Nagyon szeretem.
VálaszTörlésMű csalamádét nem veszek. Igaz eltenni sem szoktam, mert bármit elteszek, megcsinálok, de a savanyúság az sosem sikerült igazán. Nem találtam el az arányokat vagy mit tudom én, saját magamnak sem ízlett, amit csináltam :D így aztán otthonról hordtam, az Anyósom csalamádéja híresen finomra sikerült mindig.
Csalamádét én se tettem még el, viszont nagyon jó és nagyon szeretem az u.n. sós uborkát - azt hiszem az a legkedvesebb savanyúságom. Télen is olyan, mint a nyári kovászos.
VálaszTörlés