Talán nem túl vidám, de igaz verssorok... .
KÁROLYI AMY:
ODA KELL ADNI, AMI VAN
Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni,
ami van,
hogy megkaphassuk,
ami lesz.
Oda kell adni asztalunk,
oda kell adni ceruzánk,
és tudni, hogy asztaltalan
s ceruzátlan lét vár reánk.
Odaadni a takarónk,
és langyosra fűtött szobánk,
és tudni, hogy takaratlan
és párnátlan lét vár reánk.
Az is lehet, hogy az a mínusz,
a földöntuli, pluszt megér,
és minden láznál égetőbb
a csillagok termelte dér.
Papírkosárba vethetők
a szerzett tapasztalatok,
és átképzőssé változom,
ha itt hagyom, mi itt vagyok.
Mi vagyok itt egyáltalán?
és megérem-e a papírt,
amire egykor jobb kezem
még zsinórírás nélkül írt,
csak jobbra dőlve egyszerűn
mint a szélfútta fák,
ahogy diktált a tél, az ősz
vagy amit a május fújdogált,
lehet, hogy máris ott vagyok,
a határtalanban kerengő,
hol színtelenbe torkollik a szín,
és milliárd év egy esztendő.
Tudom, nagy közhely (?) amit írok ? ( Bár, a Bibliából való, eléggé régi "szöveg." ) "Mindennek rendelt ideje van..." ( stb.) Én úgy gondolom,az "odaadásnak" is "rendelt ideje van"... ( Sajnos a fiatalabbak - akik kapnak bármit is - nem biztos, hogy azt úgy is érzik,- ahogy azt, az "adakozó" érzi. )
VálaszTörlésNem baj. Én tudom, mit érzek, amikor adom. Ha nem talál visszhangra MOST, akkor talán később....
Törlés