Leonárdó+Kálvária+Égervölgy

Egy jó + egy rossz + a ráadás

Olvasom reggel, hogy mostantól Pécsett több rendőr lesz az utcákon (főleg persze a belvárosban) és a városban cirkáló rendőröket ”Leonárdók”-nak fogják nevezni. Nekem tetszik az ötlet (Végre valami – mondhatnátok…) Ehhez a nem-pécsieknek tudni kell, hogy volt egyszer hajdanában-danában egy Leonárd Lajos nevezetű rendőr Pécsett, akit szinte minden pécsi ismert, a bűnözők is…
Hogy a különféle netes fórumokon mit irkálnak egyesek össze, s abból mi az igaz, mi a szemét, azt én nem tudom megállapítani. Személy szerint nekem igenis tetszik az ötlet: elsődlegesen, hogy több rendőr lesz az utcákon és miért ne hívhatnák őket Leonardóknak egy régi rendőrre emlékezve ???? Kossuth Lajos cselekedetei sem voltak egytől egyik jók/helyesek, stb. aztán mégis tele az ország a szobraival.

A rossz kategóriába sorolom, hogy ugyanebben az újságban olvasom: felújítják a Kálvária dombot. Amennyiben ez – ha jól értelmeztem – egy mindig és mindenki számára nyitott tér lesz, akkor megjósolhatom, nem sokáig lesznek meg a fém dombormű stációk, és az idén még látott fürtös gyöngyikék helyett hamarosan sörösüvegek széttört szilánkjai, és levizelt hálózsákdarabok fogják borítani az eddig elzárt kertet. Ennek a hírnek egyáltalán nem örülök. Aki „kilátást” akar – keresse azt másutt ! Nagyon féltem a hegyet a totális tönkretételtől és nagy hibának tartom kinyitását…

Délután megint az Égervölgyben sétáltunk néhányan, régi osztálytársak. Jó volt kitudja-hányadszorra felidézni a régi dolgainkat és megbeszélni az elmúlt egy év alatt történeteket. Most kevesen jártak erre és az idő nagyon kellemes volt. Mivel az ég felhős volt, a tóban a faágak egész különös módon tükröződtek vissza - mintha a víz alatt egy másik, titokzatos világ lapult volna.... Itt készültek az alábbi képek:

Gyükés, botveret kiállítás

 Mi a botveret? Ha valaki nem tudná, itt olvashat róla: http://kapolnapok.gyukes.hu/download/miabotveret.pdf  

Nem értem igazán, némely kiállítás – véleményem szerint – sokkal nagyobb reklámot kaphatna, írtam erről pár napja, egy másik kiállítás kapcsán is és csak megismételni tudom. Hogy fent a hegyen, egy pici kápolna ajtaján van egy A4-es papír, hát nem túl nagy reklám – habár kétségtelen, ma reggel a Kossuth Rádió egy rövid hírben beszámolt róla, épp csak a pontos címet, a nyitva tartás idejét, a bejutás lehetőségét nem mondták el.

A gyükési Szt.Bertalan kápolna

Nem baj... mi ma azért mégiscsak megnéztük, és érdemes volt.
Titokban abban reménykedtem, hogy Nagyapám sok évvel ezelőtt ki-tudja-hová-eltűnt fokosát is viszontlátom, mert nagyon jól emlékszem arra a rézfejű botra, melynek a szárán sok ilyen botveret volt. Hát ebben csalódnom kellett, mert egyetlen túrabot nem volt ott. (Az ember, ahogy öregszik, elkezdi hiányolni, a „menetközben” mellőle kikopott régi tárgyakat…)
A kiállítási tablókon 36 botveret, és az azon ábrázolt templom illetve a templom története látható, olvasható. Több mint 40 további veret részletes ismertetőjét két lapozható katalógusban tekinthetik meg az érdeklődők.

Állítólag a megnyitón kézről kézre járt az a díszfokos, mely az 1933-as gödöllői cserkész jamboree emlékére készült, s több mint 30 db botverettel dicsekedhet, ez azonban nem része a kiállításnak (Őszintén szólva, nem merik a templomban hagyni…)

Összegezve: Érdemes volt ide felmenni, ajánlom más Pécsieknek is. A látogatást telefonon be lehet jelenteni a 225-416-os számon, vagy a templom kinyitását kérni lehet a Szent Bertalan út 5-ben (majdnem a templommal szemben, Daloséknál).

Ilyen ég volt fölöttünk, és ilyen virágok utunk mellett:

Csütörtök2.

Az Ábrahám karaván 2010. május 3-án indult - a három 2010-es kulturális fővárost összekötve - Essenből Pécsen át Isztambulba, hogy a különböző vallások és kultúrák közötti toleranciát és egyetértést hirdesse.
Tegnap 12:00 és 15:00 óra között a szimbólum egy-egy homok-lenyomata készült el a városban, ezzel is jelképezve a különböző vallások békés egymás mellett élését, a Székesegyház előtt, a Kórház téren a  minaretnél és a zsinagógánál.
Ma 12:00 órakor az Ágoston téren a városvezetés és a három egyház képviselőinek részvételével helyezték el a szimbólum fémöntvény változatát is a térkövezetbe és a szervezők átnyújtottak a városnak egy oklevelet. (Részben http://www.baranyanet.hu/cikkek/11601 )
Tekintve, hogy itt a szövegek kissé hosszúra nyúltak, a végleges elhelyezést nem vártam meg, legyen elég ennyi:

(Ezt az ötletet is @x-től kaptam. Köszönöm. A gesztenyevirág pedig ott található az Ágoston téren és nem bírtam megállni, hogy ne mutassam meg... )

Csütörtök1.

Nem vita, de külön-vélemény. @x szerint a vulkán hamuja érkezett fölénk, s találkozva egy jó csendes kis eső-felhővel, „rendesen” kidekorált mindent, autót, kerti széket, kukásedényt.
Ezek a képek reggel nálam készültek:

Igaz az éjszakai eső már összemosta a tegnap este még egyenletesen szétszórt sivatagi homokot, de épp így dokumentálódik pontosan, hogy ez nem szürke hamu, hanem sárga sivatagi homok.
Már a blogban is tudósítottam régebben ilyesmiről, s én, aki eléggé figyelem az időjárási anomáliákat, számtalanszor voltam tanúja hasonló esetnek. Meg lehet nézni az Időképen pl. a szélirányt, NEM É-ról, hanem D-ről fúj.
A másik indokom elég különlegesnek tűnhet, pedig ez is igaz: este, ha nem tudok azonnal elaludni, bekapcsolom a kisrádiómat, s azzal „hallgatom álomba” magam (NEM magyar adóval!) Tegnap este megint olyan pompásan lehetett hallgatni az arab adókat, mintha a Pécsi Rádió szólt volna. Ez csak akkor lehetséges, ha ilyen déli, erős széláramlat van, ilyenkor szokott sivatagi homok is érkezni a felhőkkel.

Igazán boldog lennék, ha most kommentelne egy meteorológus, és igazságot tenne… :-)

Szerda: vegyes, képes.

Mondhatom, itt a befőzési szezon kezdete ! Megvettem ugyanis ma két hatalmas szatyor spenótot, amit előfőzve, turmixolva lemélyhűtöttem. Egy darabig elég lesz…
A délután meg avval telt, hogy barátnőmnek, - aki már egy éve nem látta a várost - megmutattam minden szörnyűséget. Nagyon jó volt, mert végre azonos húron pendültem beszélgetőtársammal, ő is (épp úgy mint én) elveszni látja ifjúságunk Pécsét.
Mutatok két képet az útvonalról, amerre jártunk, egy szépet, meg egy rondát.
A várfal mögött most valóban szép a tulipánokkal teliültetett park:

A Sétatéren található a két lámpa ugyan nagyon modern, tán még napelemes is (nem értek hozzá). Nem túl régen kerültek oda, hogy este megvilágítsák az arra sétálók útját. Nos, ez a kettő már biztosan nem fog világítani, az egyiknek kitörték az üvegét, és tele van szeméttel, a másikat ki tudja mi okból, élve eltemették:

A mai este a hosszú beszélgetések kezdete volt, így most az én szövegeim meglehet, rövidebbek lesznek egy ideig...Mára tehát ennyi jutott.

Kul-túra

Estére megérkezik a vendégem. A délelőtt a készülődés jegyében telt, emiatt aztán úgy gondoltam, délután lemegyek a városba, néhány „előjegyzett feladatot” teljesítek.

Majdnem mind sikerült is.
Túl sok szöveg nem tartozik egyikhez sem, gondoltam, beszéljenek a képek.
(Na, persze nem én lennék, ha nem találtam volna valami negatívumot is… A múltkorjában az egekbe dicsértem a Király utcában a Belsőkert galériát, azt, ahol az agyagálarcok voltak kiállítva. Ott jöttem el előtte, láttam, a folyósón új dolgok vannak, bementem. Szokás szerint megkérdeztem, szabad-e fényképezni ? A „kapuőr” azt mondta, igen. Mindösszesen négy képet csináltam, amikor megjelent a tulajdonos, aki múltkor olyan bűbáj volt, és most közölte, hogy nem lehet fényképezni. Hát hogy a Munkácsyt valószínű nem lehet, azt még meg is értem. No de ezeket….Azonnal töröltem a gépemből a 4 képet és máris indultam kifelé. „Viszontlátás”sal köszöntek, s nem én lettem volna, ha nem azt válaszolom, hogy „Na arra nem hinném, hogy még egyszer sor kerül.”
Nos, a rossz ezzel lezárva.)

Ezután mentem a Művészetek és Irodalom Házába, ott Molnár Jacqueline meseillusztrációiból volt kiállítás. Azt hittem, csak képek lesznek, de voltak nagyon aranyos bábok is. Íme:

A neten olvastam, hogy a Pécs2010 InfoPontban Kiss Andor Emil munkáiból nyílik kiállítás. ( a Széchenyi tér 8-at elég nehezen találtam meg, de akit érdekelne, pontosan a Virág cuki bejáratával szemben van az InfoiPont iroda, s ott a kiállítás) A fiatal képzőművész 1981-ben született Pécsett. 1999-ben végzett a Pécsi Művészeti Szakközépiskola ötvös szakán. Tanulmányait 2000-2003 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának szobrász szakán folytatta, ahol Bencsik István és Colin Foster voltak a mesterei. Számos csoportos kiállításon vett részt Pécsett és más városokban is, több művésztelepen tevékenykedett. Jelenleg Pécsett, a Bázis Szobrász Egyesület tagjaként alkot.

Az alábbi képeket szeretettel küldöm @x-nek, annyiszor írt ezekről a székekről, és teljesen véletlenül rájuk bukkantam, ott állnak a belvárosi templom előtt. Íme:

Ez pedig két új alkotás, szintén a „megmodernült” Széchenyi téren:

A hársleveles márvány ivókút a Boldogság háza előtt van, az abszolút jelentéktelen és (bocs) számomra semmit nem mondó „Fűszál” pedig a Városháza főbejárata előtt. Pontosan az alkotókat nem tudom megállapítani, „gyanúba” kerültek: Gálhidi Péter, Kotormán László és Balázs Péter szobrászművészek. (Majd később pontosítom, ha tudok adatot szerezni a művekhez.)

Mucha Pécsett

Elmentem és nagy öröm volt, "a Mucha".

Kétségtelen, meglepett, hogy színei kicsit „fakóbbak” mint gondoltam – de ez csakis a számítógép adta lehetőségek miatt van, mert akik felrakták a képeit ide-oda, vélhetőleg kicsit „igazítottak” rajta, hogy jobban mutassanak. Alaposan szemügyre vettem egyik-másikat, nagyon finom, pepecselő munka látszik közelről is, végtelen türelmes ember lehetett. Különösen érződik ez, ha a pár napja látott akármelyik modernebbel hasonlítom össze.
Mindegyik kép üveg alatt volt, már eleve csak ezért is képtelenség volt a rendes fotózás. A lámpák minden igyekezetem ellenére itt-ott visszacsillannak, de hát valójában azt szerettem volna, ha nem kell a netről leszednem ezeket a képeket, hanem a valóságban látottakat tudom csatolni.
Ami számomra még érdekes volt: a sok fotó, melyeken a modellek és maga az alkotó, illetve családtagjai láthatók.
Egyszóval minden nagyon szép, minden nagyon jó…(Nyugdíjas belépő:500.- Ft) Csak az a fertelmes, undorító, fülledt csatornaszag ne lengné körül ezeket a pompás képeket !!!
NEM tudom megbocsátani, hogy ennyire igénytelenek „vagyunk”…
Lásd itt is: http://www.metropol.hu/kultura/cikk/563015

Kedvencnek talán ezt a négy leányzót mondanám:

:-)  Ez itt a reklám helye: 

Az első műszaki doktor: Zielinski Szilárd

Igaz, tegnap lett volna „évfordulós” – de ma bukkantam csak erre a cikkre, s mivel érdekesnek tartottam, bemásolom a lényeget – én ugyanis nem tudtam róla/nem ismertem. Hátha más is így van vele…
A teljes anyag itt: http://hg.hu/cikk/epiteszet/9349-150-eve-szuletett-zielinski-szilard  

1860 május 1-én született Zielinski Szilárd. A lengyel származású, de ízig-vérig magyar mérnököt a hazai vasbeton építészet atyjaként szokás emlegetni: bravúros hídjai, tornyai máig díszítik a magyar köztereket. Kevésbé köztudott, hogy 1902-es doktori értekezésében ő vetette fel a pályaudvarokat összekötő mélyvasúti rendszer gondolatát, a kettes és a hármas metró előzményeként.
Zielinski apja politikai okokból menekült Magyarországra Lengyelországból. Fia itt nevelkedett, felsőfokú tanulmányait a Műegyetemen végezte. Ezt követően Európa több országát is bejárta, többek között Eiffel párizsi irodájában is megfordult. 1889-ben nyitotta meg saját irodáját Budapesten Vasvázas Betonépítmények Tervező Irodája néven, amely főleg hídtervezéssel és vasúti nyomjelzéssel foglalkozott. Egyik első jelentős, ma is számon tartott munkája a Városligeti tó feletti híd, amelyet legutóbb 2005-ben újítottak fel.
1897-től lett Zielinski tanár egykori alma materében, a Műegyetemen. Már 1900-tól szorgalmazta a Mérnöki Kamara létrejöttét, ám 23 évet kellett várnia, míg az létrejött. 1906-ban a világ első vasbeton duzzasztógátját tervezi meg - a bökényit. 1907-ben irodája készíti el a Zeneakadémia vasbeton szerkezeteit. 1921-től a Közmunkatanács elnöke, egy évvel később a Szabadkikötő építésének kormánybiztosa lett. Élete során több mint 180 vasbeton híd tervezésében vett részt. 1923. március 8-tól ő lehetett a kamara első elnöke, ám ez nem tarthatott sokáig: 1924. április 24-én elhunyt. 2004-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.
Zielinski hazánkban elsőként kapott műszaki doktori címet 1902-ben. Doktori értekezésének címe: "Budapest forgalmi viszonyainak rendezése és a központi fővasút terve".
1903-ban készült el a kőbányai víztorony. Ez volt az első vasbeton szerkezetű víztorony magyar viszonylatban, de még európai szinten is az elsők között volt.350 köbméteres tárolási kapacitása volt. 1968-ban a környék városrendezési munkálatainak részeként felrobbantották. 1903-04-ben készült el a szegedi víztorony, 1000 köbméteres tárolókapacitással. A Szent István téren álló tornyot a helyiek Öreg Hölgyként is emlegetik, és ma is üzemel.

A szerkezet annyira újnak számított, hogy a víztartály első feltöltésekor az egész teret kiürítették. Zielinksi a medence alatt várakozva várta meg a feltöltést - teljesen biztos volt munkája helyességében. A víztorony ma is jó állapotban van, időnként látogatható is. A hatvanas években, majd 2005-2006-ban is felújították….
A vasbeton hazai bevezetésében Zielinskinek döntő szerepe volt, így joggal tekinthetjük őt a vasbetonépítés atyjának.

Selejtes széria

Lehet rajta vitatkozni. Igaz – nem igaz ? Mókázik, vagy halálosan komoly ? Hajlok afelé, hogy igazsága vagyon… - Ami persze azért nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal, ahogy élünk. Hogy nem zavar a legújabb tragédia, az óceánba ömlő napi sok ezer m3 olaj, hogy nem „kerget a sírba” a rengeteg szétdobált szemét – s tán nem is elsősorban Európában – de itt is….Bizonyára mindenki látott már lakatlan sivatagot, ahol nylonzacskókat kerget a szél, vagy 6000m-es hóval fedett hegyet, ahol virág ugyan nem nő, de kólás-doboz igen… És sorolhatnám, a legnagyobb titokban elásott, elsüllyesztett halálos mérgektől az utcán szétköpködött és eltaposott (számomra szörnyen undorító) rágógumiig.
Amivel viszont egyetértek: a mi kis 24 órás gondolkodásmódunk, és ritka csodának számító 110 éves életünk bizony sehol sincs csodabolygónk időszámításához viszonyítva. Atombombáink összesen nem érnek fel egy becsapódó meteorittal, stb.stb…
Gyakran jut eszembe az a többrészes film, amit nem túl régen ajánlottam, s a Földünket mutatta be, eltűnésünk után. Szóval van remény…Ha nekünk nem is annyira, a Földnek szinte biztos.
Csak egyetlen kérdés nem hagy nyugodni: MIÉRT ? MIÉRT ? MIÉRT vagyunk ilyenek ?
Selejtes a széria….

Egyébként délelőtt elolvastam a frissen kihozott 10-ből egy könyvet, Cyril Massarotto: „Isten a haverom” címűt.
Érdekes, hogy néha milyen véletlenszerű párhuzamok/összecsengések, nemtudommik vannak az életben. Nem akarom az egész sztorit elmesélni, csak a végét (persze, részben ez a csattanója is). A főszereplő halála után tudja meg azt az utolsó kérdést, melyre válaszolnia kell, amit mindenki megkap a végleges megsemmisülése előtt. Ez pedig az, hogy:  „Folytassuk ?” (mármint, hogy az emberek élete, léte folytatódjon-e a Földön ?)
Eddig a többség még „Igen”-nel válaszolt.
Akármit is beszélek itt néhanapján, nagy a valószínűsége, hogy én is így felelnék…(ha megkérdeznének)