Séta az Erdész úton

A bejárt útvonal:

Nehéz az élete egy fényképezés-mániásnak…Mert ugye, ha „kiszabadul” és viszi a masinát is magával – hát olyan nincs, hogy ne fényképezzen le minden kicsi virágot, elsősorban olyanokat, akik ezidén még a blogban nem szerepeltek, ill. a saját magán-gyűjteményből is hiányoznak.

Pedig nem is valami mesés tájra mentem, csak ide fel a hajdani tűdőszani környékére, az Erdész útra. Két és fél órát sétáltam, fotóztam, ha elhiszitek, ha nem 321 képet „lőttem”…

Már csak ezek „megdolgozása” kiválogatása is tetemes idő – ami persze örömteli munka, mert menet közben fedezek fel olyasmiket, amit a fényképezőm meglátott, de én akkor, abban a pillanatban, amikor elkattintottam, nem láttam.

Remélem, hogy nem unjátok meg a töménytelen virág-fotót !? Most azokat válogattam ki, melyeken van valami pici bogár. Nekem hihetetlen örömöt okoztak, remélem nektek is tetszeni fog!

Ja és azért azt hozzá kell tennem, hogy nem ismertem/tudtam ám minden virágnak a nevét! Ez okból viszont kénytelen voltam három növényhatározómat, végül pedig a guglikeresőt, sőt "lélekajtós" barátném tudását is  igénybe venni. 

A virágok előtt még 3 kép:

Innen indultam... no nem a kecsketej felé....

Ez az ösvény vezet a tűdőszani maradványaihoz, ill. a buszmegállóhoz

A Jakab hegyre már alig-alig van kilátási lehetőség, úgy beépült ez az út....

És igen, itt jegyzem meg, hogy óriási családi házakat, procc-villákat, parkosított magán-telkeket nem fényképeztem. Pedig vannak... Ácsorog ott pár milliárd Ft. és gyönyörködik a kilátásban.

Az akác-fürtön két bogár is van...

...ez az egyik közelről

Gólyaorr két pici valamivel (sajnos nem elég éles a kép)

Mezei zsálya egy szorgos méhecskével

Levéltetű invázió...még nézni is szörnyű.....

Egy véletlen kép, őt se láttam, nem is igazán sikerült kép, viszont az egyetlen hernyó a sorozatban....mintegy kis UFO-lény

Orlay murok bogarakkal....

...és az egyik kis fekete izé közelről

Vadrózsa másik méhecskével

Vékony-levelű bükköny harmadik, nagy bundájú méhecskével

Veresgyűrű som hangyákkal

Ugyancsak a veresgyűrű som, de itt már több a hangya...

Na, még egy utolsó !
 

Pipacs (tán) poszméhhel (?)

Azért egy fa-gyökeres kép is készült és amikor egy érdekes formájú követ emlékbe el akartam hozni, kitört a hangya-háború! A kő maradt....
 

A piros x-szel jelölt kövek elmozdításával próbálkoztam....

...de a hangyák észveszejtő rohangálásba kezdtek, így meghagytam a köveiket. Nem túl jó kép, de nem akartak a fotózás miatt megállni...

Nehezemre esik abbahagyni a képeim feltöltését....
Naaaaaaaa.. még négy....ezek még nem szerepeltek....

Pirítógyökér (mérgező!) virága

Kakukkfű

Mezei keserűgyökér

És tényleg utolsónak, egy most megismert kis virág képe (nevét "Lélekajtós" árulta el, én nem találtam semmiféle növényhatározóban, meg a nete se...pedig hát fent van... csak nyilván nem jól kerestem.)

Hasznos tisztesfű - életemben nem hallottam a nevét.....

Itt a vége - fuss el véle...
Vagyis ne !
Nézegesd meg még egyszer a képeket, szerintem olyan szépek !

Filléres emlékeim

Fogalmam nincs tudja-e valaki, mi ez, azon kívül, hogy egy kis kendőcske, mindenféle varrással.  Biztos vagyok, hogy manapság már ilyesmi nincs, én ha jól emlékszem, ötödikes koromban készítettem, akkor volt valami olyan óra, amin ilyent kellett mindenkinek „alkotni” – rajta a szegés, stoppolás, azsúrozás gomblyuk-varrás alapismeretei. Ez akkor valami olyan hatalmas nagy munkának számított, hogy érdemesnek tartottam hatvanakárhány évig őrizgetni.
(Csak zárójelben: ez egy érdekes iskolai év volt, pl. nagyhirtelen orosz helyett németet kezdtünk egy darabig tanulni, aztán persze visszajöttek az orosz órák, előtte nem volt ilyen kézimunkázgatás se, - szerintem utána se. Mi már akkor tanúi voltunk egy pár hetes "rendszerváltásnak"....)  
Na de a lényeg ez:

És mivel tudom, hogy ez IS a szemétbe fog kerülni – hisz semmiféle értéket nem képvisel – hát legalább itt, a virtuális világban megörökítem, megérdemli….  

Egyébként volt idő, amikor a Burda szabásmintája alapján egyszerűbb ruhákat meg tudtam varrni. Sose voltam "divatbolond" már csak anyagi okokból se, de a Burdából szabott ruha az "menő" volt a lányok között, és nagyon jó szabásmintái voltak. Volt hogy kis terítőket horgoltam, készítettem egy hatalmas faliszőnyeget azzal a bizonyos hurkolós technikával, aminek a neve eszembe se jut már...(suba?)  Pulcsit is kötöttem magamnak  és természetesen képes voltam egy elkopott férfiing-nyakat is megfordítva újjávarázsolni... Igen, sok mindent csináltam..... régen....

Aztán valahogy egyszerre már se kedvem, se időm, se türelmem nem volt ezekhez. Most ott vagyok, hogy „összevárom” a varrnivalót és „kötelező házifeladatként” megcsinálom ugyan, de a legkevesebb élvezet nélkül. Sőt…az utóbbi időben csak halogatom a dolgot, azt hiszem legalább fél éve már, hogy a varrógépemet elő se vettem….

Hja, változnak az idők….

A szomorkás gondolatokhoz mellékelek  egy kis ide illő zenét is. Szeretem Bródyt !

Rakott padlizsán

Hagyjuk kicsit a politika fertőjét, kellemesebb vizekre eveznék (amíg meg tudom állni, hogy ne írjak már megint valami szomorút/csúfat....)  

Akciós volt, hát vettem két szép selyemfényű padlizsánt. (Nem tudom, de egyre inkább odafigyelek a "mi mennyi"-re és szinte előre edzem magam a "várhatóra"...)  
(Na tessék ez a zárójeles mondat tán nem "politika"?)

Így hát tegnap muszakát készítettem. De ezt csak hiúságból írom így, mert különben parasztosan én csak rakott padlizsánnak hívom  :- )  

Ismered a receptjét ? Ha nem, akkor az én változatom röviden itt van:

Apróra vágott szalonnán megpirítani, 1 fej hagymát és 30 dk darált húst. A padlizsánt héjastól lekarikázni, besózni, 10 perc állás után egyenként (!) letörölgetni, lisztbe mártani és gyorsan kicsi olajban kisütni. Kivajazott edény aljára a sült padlizsán felét lerakni, erre 1 dl nyers rizs (Én ezt egy picit megfőztem, de nem teljesen.) Erre jön a darált hús egyik fele, majd karikára vágott paradicsom, hagyma, paprika, és olyan fűszerek, amit csak akarsz, bors, oregano, stb… Majd a hús másik fele, végül a padlizsán maradéka. Az egészet kicsit sós tejföllel kell meglocsolni, amiben 5-6 gerezd fokhagymát szétnyomtál.

Sütni.

Enni.  

Ennyi.

Előkészületek: 

Végeredmény:

Annyit még megjegyzek, hogy ez a mennyiség nekem 3 ebédre elég. Az egyik harmadot megeszem egyik nap, a másik kettőt lefagyasztom. (Semmi baja nem lesz – reggel kiveszem a fridzsiből, és délben a kis grillezőmben melegítem fel.)

Nem szeretek 3 napig egyformát ebédelni…. 

Baranyi Ferenc verse

Egy ideje állt ez a vers már a közreadásra várók között. Gondoltam, ma ezt is megmutatom.....Nekem nincs Baranyi verseskötetem - de a neten itt sok verse olvasható: http://mek.oszk.hu/02400/02477/02477.pdf
http://ezredveg.vasaros.com/z/html/zf_016.html

Életrajza itt: 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Baranyi_Ferenc


KÉRDÉSEK MINDNYÁJUNKHOZ

Ha itt mindenki jól tudta

és világosan látta

és előre megmondta

és időben figyelmeztetett

és bátran szembeszállt –

akkor ki a fene verte vörösre a tenyerét

a mámorosra hergelt nagygyűléseken?

És ki böfögött megelégedetten,

amikor a kiválasztottak asztaláról

veknik is potyogtak, nemcsak morzsák?

És ki vigyorgott vásott diadallal,

amikor a védtelen üzemekből

hazamentette túlméretezett

hányadát az elprédált jövőnek?

És ki kérte számon a lecsapott

emberfőket, amíg saját feje

nem fájhatott az országos emésztés

ütemre horkoló időszakában,

mert alva is a „ne szólj szám” arannyal

befuttatott igazságát motyogta?

És ki fogadta el az ingyenes

gyógykezelést és oktatást, az olcsó

színházjegyet a kispénzű hazától,

miközben a háromszín lobogót

csak rongyot rázni vette a kezébe?

Ki játszik rá a tettestárs tömeg 

jócskán megkésett szégyenérzetére?

https://nepszava.hu/3042183_ha-duhos-a-kolto-remekmuvek-szuletnek

Gondold meg és (inkább) igyál....

Egy friss hír:

„A rendőrök folyamatosan monitorozzák a világhálót és elszámoltatják a rémhír-terjesztőket.

A rendőrség felhívja az közösségi oldalakat használók figyelmét, hogy a rendőrség folyamatosan monitorozza az internetet, és megteszi a szükséges intézkedéseket: eltávolíttatja a kifogásolható tartalmakat, illetve – súlyosabb esetben – büntetőeljárást indít. Hozzátették: mindenkinek egyéni felelőssége, hogy mit oszt meg a közösségi médiában, milyen tartalmakat küld tovább. A világhálón egy rosszindulatú vagy meggondolatlan megosztás akár bűncselekményt is megvalósíthat.”

https://www.bama.hu/orszag-vilag/remhirterjesztot-allitottak-elo-a-rendorok-szerencsen-video-2487202/

Elolvasásra ajánlom Vörösmarty Mihály: Keserű pohár c. versét. (Ha még nincs fekete-listán.)

Lámpásvölgyi séta 2.

A régi táróktól felfelé vezető úton egy darabig előre láttam – és észleltem, hogy ott egy fiatalos van a régi nagy fák helyett az út bal oldalán – de legalább a patak völgyében az öreg fák megmaradtak. Olcsó vigasz – de mégis valami…

Most ilyen.....(bal oldal) 

Mikorra lesz ilyen ? (jobb oldal) 

Nem akarok én itt most (újra) kitérni a nálunk divatos erőirtásokra – kár elkezdeni vitatkozni megint róla, én tudom, láttam, Németországban vannak más módszerek is. Mindegy, amit kivágtak és a pécsi erőműben eltüzeltek – annak már mindegy…

Szóval mentem felfelé – részben elmélkedve a múlton, részben a viszonylag kevés kis virágot fotózva:

Fekete nadálytő

Télizöld meténg 

Idén rengeteg szamóca virág van mindenhol

Ez itten egy ganajtúró bogár

Cseperedő bükk és tölgy gyerekek

Fogalmam nincs, milyen gomba, még ilyen lakkos fényű kalapot sose láttam

Hát nem csodás "alkotások" ?

…és miközben gyalogoltam, végig arra gondoltam, vajon megvan-e még „a hely” ahol meg szoktunk pihenni Lilivel. Nagyon, nagyon sokat ücsörögtem itt. Magam se értem, de valahogy hiszek abban, hogy bizonyos helyek bizonyos embereket mint vasreszeléket a mágnes – vonzanak. Van pár ilyen helyem, és kíváncsi voltam, sok év után mi van ott most ?

Nos, részben öröm volt a viszontlátás, részben maradt a szomorúság, mert ugye még megvolt a kidőlt fa (!!!) amin ülni szoktam – és most is oda ültem - Lili nélkül…

És hát sajnos az út másik oldalán még az előbb látottaknál is fiatalabb „erdő” volt. Nem mondanám, hogy felhőtlen öröm volt – viszont az agyamban én azt és akkor látok, amit és amikor akarok – tehát én most a régi erdőt és Lilit akartam…

Jó is volt, meg szomorú is….

Ott van ! Még megvan !

Hihetetlen, de tizenéve is ezen a fatörzsön ücsörögtem....

....vele....

Az út amin feljöttem...

....és sajnos az út nyugati oldala....

Aztán mentem még kicsit tovább, addig akartam eljutni, ahol meredekebbé válik az út – és emlékeztem, hogy ott annak idején köveket gyűjtöttem. És megvolt, az is, azt is megtaláltam! És hiába fogadtam meg százszor, hogy már többet nem szedek fel és hordok haza köveket – csak begyűjtöttem még 8 db-ot. Muszáj volt. Megszólítottak, hogy vigyem haza őket és én engedelmeskedtem…Semmi különlegesség nem volt köztük, vagy ki tudja ? Nekem olyan vad fantáziám van, hogy sok mindenbe „belelátok” olyasmit, ami nincs is ott. Mindegy…. én szeretem a köveket – jobb, mintha a sört szeretném….

 

Mondom, semmi "extra"..."csak" kövek....

És itt aztán végére is értem a mára tervezett útszakasznak. Indultam lefele...

Hazafelé még megálltam a Karolina külfejtésnél, amit most kezdenek feltölteni – hááááááááát….én nem tudom mikorra lesz ez kész?  Ill. találtam az úton egy csőtörést, még csak szivárgó állapotban – amit amikor hazaértem, azonnal bejelentettem a Vízműnek.

Hát ennyi. Lehet, hogy „olvasva” nem valami nagy élmény, de én tudom,  hogy x év múlva is milyen jó lesz nekem ezt visszanézni-olvasni.    

Lámpásvölgyi séta 1.

Az elmúlt 11 évben egyszer merészkedtem erre az útra, akkor is csak az elejére, olyannyira fájtak még az emlékeim, hogy nem mertem nekiindulni… Ugyanis ez az út a Lámpásvölgyből felvezet (többek között) Kantavárra és mi Lilivel rengetegszer jártunk erre. Lehet vagy 3-4 éve, amikor mégis nekiindultam, és már akkor is meglepődve láttam, hogy a Lámpásvölgyi  út vége – ami valójában bevezet az erdőbe - kapuval van lezárva, és ott a behajtani tilos tábla. (Vajon hogy lehet ezt elintézni ? Közutat magán úttá nyilváníttatni? Habár  EGY tippem van rá… és csak azért nem írom ide, mert….Esetleg akit érdekel, annak a mesét tovább mondom majd.)

Elöljáróban egy kis helyismereti segítség - bár ez valószínű csak a pécsieknek lehet  érdekes, de azért megmutatom a térképen is, hol jártam, miről van szó. A térképre kattintva nagyobb méretben látható. 

Gyanítom olvasóim közül senki se emlékszik azokra a régi „meséimre” – melyek egy négy gyerekes család évekig tartó segítésével foglalkoztak. (A bejegyzés aljára bemásolom azokat az anyagokat, melyeket megtaláltam ez ügyben…részben talán magamnak…)

No, hogy rövidre fogjam, már az út elején volt miről meditálnom. Részben a hajdanvolt események felidézése miatt, részben azért, mert még ma is annyira ingerel ez a jelenlegi helyzet (=közút „elrablása”).

De azért készültek képek és NEM a lovak tehetnek arról, hogy az van, ami…..

  

Csak úgy "mellesleg": én még ilyen szomorú lovakat életemben nem láttam....

És bizony áll még az a ház, ahol a fentebb említett 4 gyerekes család élt. Igaz, ma már istállónak se használja az új gazda, előbb utóbb összedől. De talán jobb is, temesse el azokat a régi emlékeket. ↓

Az út végére felérve, a híd fölötti kis pihenőnél – ahol anno a linkekben írt gyerekeket megismertem -  ácsorogtam kicsit, majd tovább indulva a hajdani bánya „emlékköveit” fényképeztem le:

A híd  "emlékkönyvének" felirata: "Csak az ember olvas - Márai"

Régen itt szoktam parkolni, itt ismertem meg a gyerekeket....

Utak a hajdani bányák felé

Ha belegondolok, hogy évtizedekkel ezelőtt itt szénbányászkodás folyt – és micsoda körülmények lehettek – talán jobb is, hogy most már csak az emlékköveket látom.

Itt az „Északi táró”–nál szokott Lili inni, én meg a kövön ücsörögve – bámulva a semmit, az erdőt, hallgattam akkor is, most is a madarakat. Most volt egy nagyon vidám kakukk, szinte egész úton az ő hangját hallottam – bár lehet, hogy beszélgettek ketten… de tény, kakukkolással volt tele a fejem, mire felértem az utam végére. 

A többi kép és még kis mese majd holnap….

A régi lámpásvölgyi anyagok itt olvashatók:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2008/08/segitseg-kellene.html

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2008/08/ahol-nagy-szukseg-kozel-segitseg.html

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2008/09/hany-ora-egy-nap.html

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2008/10/egyszer-lenn-egyszer-fenn.html

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/03/igenis-vannak-csodak.html

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/03/a-tortenet-folytatodik_11.html

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/12/egy-masik-tortenet-ez-se-rovid.html