Vigasz

Nem először csinálom, és minden alkalommal valami szívet melengető vigaszt érzek, amikor a télen letört somág kinyitja kis sárga virágait. Nem tudom megmagyarázni ezt, jó érzés tudni, hogy (valószínű) lesz tavasz és akkor az összes somborkor sárgállni fog és eltűnik a ronda szürke köd és sütni fog a nap. Nagyon nagy szükségem lenne most valami kis vidámítóra - hát ennyi jutott.
Igaz, a búzám is szépen zöldül... Akkor ez már kettő.
Legyen elég.

Ilyen az öt napos Luca-búzám: 

Szemétbe vele ! (?)

Állandóan selejtezek, és mégis mindig újabb és újabb múltbéli, már nem használt  dolgok kerülnek elő. Próbálom ugyan továbbadni, netán elajándékozni és van is, aminek sikerül gazdát találni, de most megfeneklett az akcióm. Félve és már eleve szinte tudva a visszautasító választ, egy gyerekecskének ajánlottam fel az egyik karórámat, mert ugye az alábbi 3-ból én már csak egyet, azt a nagyot viselem. Elárulhatom, ezer éves, naponta fel kell húzni, viszont jól látom a számokat rajta szemüveg nélkül is  :-)  Semmi pénzért  nem adnám oda, és nem szeretnék másikat.

Na de a másik kettőnek semmi baja.
"Természetesen" a kislánytól mosolygós és kedves elutasítást kaptam, amin cseppet se csodálkoztam, azonban most itt állok két órával, amibe csak elemet kell venni (nem felhúzósak) - és máris működnek, pontosak, semmi bajuk.
Szerintetek mit lehet az ilyesmivel csinálni, ha az embernek nincs szíve szemétbe dobni ? (Mert egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok mázsaszám a szemétben végzik. Nagyi meghalt - kukába mindennel, ami régi, mindegy, hogy amúgy még használható lenne, nem kell senkinek...)

Karácsony előtti szemétség

Hogy Magyarország vöröskeresztes cje, vagy más okostóbiása volt-e kitalálója a szocotthonokba adható csomagok ügyének, nem tudom, nem is érdekel. Egyet kívánok jusson elsősorban ő, avagy anyja, gyereke, összes rokona otthonba és hasonlóképp járjanak el vele akkor is, ahogy ő most velünk, azokkal, akiknek valakijük otthonba kényszerülve vegetál.
Elismerem, bűnöztem: NEM olvastam el a szocotthon hirdetményét. Egy héttel karácsony előtt egy kis csomagot akartam beadni valakinek. Annyit tudtam, hogy nem lehet beküldeni a magam készíttette eperlekvárt – hiába azt szereti a bent-lakó, és nem süthetek neki mákos kalácsot sem. A szar bóti dolgok, azok bemehetnek. Jó, vettem csokoládét. Ráírtam a nevét, szobaszámát (mert ugye név alapján talán meg se találták volna ???) és vélhetően R-néből még 123 van az otthonban. Mindegy…
Szóval beültem az autómba itt a Mecseken, ahol lakom és leautóztam a város másik végében lévő szociális létesítményhez. Busszal ez több, mint egy óra lenne….Már nem először járok ott, ötödik éve látogatom sajnos ezt a helyszínt. És ismét csak nem először állapítom meg, hogy hej de jó lehet itt ápolónőnek lenni, mert legyen nyár, avagy tél, valakik valamelyik udvarban kényelmesen  (még a tegnapi hidegben is!) ülnek és cigiznek a teraszon, máskor meg a kertben. Jó, hát véletlenül MINDIG épp akkor volt 5 perc cigarettaszünet, amikor én mentem. Hagyjuk is ezt a témát…
A bejárati ajtón aztán láttam, hogy csak meghatározott napokon veszik át a csomagot. Igen, töredelmesen bevallom, nem néztem meg az öregotthon honlapját. (és ha nincs netem ?) nem is telefonáltam (mert ugye telefonja ma a koldusoknak is van). Szóval lementem és közölték velem, hogy azt az egy doboz csokoládét nem veszik át, majd hozzam a kijelölt időben.
Nos, ekkor fújt ki a fejem-kukáján a biztosító szelep. Még a szomszéd négyemeletesből is kinézetek az ablakon, olyan mocskos ordítást csináltam – és NEM BÁNOM!! Részben azért, mert ha nem jelenetezek, tán agyvérzést kapok. (s utána, mint béna öregasszony esetleg pont ide kerülök ha nem tudok gyorsan meghalni…) Részben azért, mert borzasztó szemétségnek tarom, hogy ez, ilyen barom előírások vannak ebben a mocskos, rendszertelen országban – persze épp ezért nem is csodálom.
Igen, nagyon fel vagyok háborodva. Egyrészt azért, mert a csomag átvételét (függetlenül az ünneptől) miért csak heti 2x2 órára korlátozzák ? Hát belehalnának, ha a portás átveszi a csomagot és egy nap egyszer valaki elviszi a fertőtlenítőbe ? Ha már ez a mániájuk…mert szerintem ez is totál felesleges…mert ugye a dolgozók se kerülnek napokra fertőtlenítőbe, mielőtt bemennek az öregekhez. Te nem érzel itt valami baromi ellentmondást ??? Mert én nagyonis !! Arra már nem is gondolok, miképp lehetne ellenőrizni, hogy amit beadtam, az ténylegesen elkerült-e a "címzetthez"...
De hagyjuk is az esetnek ezt a vonalát IS.
Én aludtam az eseményre egyet, hátha lecsillapodom, de még ma is úgy forr bennem a harag, hogy ölni tudnék. És nagyon kérem, aki azt érzi, hogy a szocotthonnak, vagy a bp-i izéke néninek és kartársainak van igazuk ebben a kérdésben, ne írjon. Mert akkor mi nem egy világban élünk. Ja és kívánom, kerüljön rokona egy mai magyar szocotthonba.
Pont.

Madaras

Egy picit régebbi hír az alábbi, eddig valahogy nem kerítettem sort rá, pedig itt lapult a blog közreadni tervezett írásai között...Néha bizonyos számoktól elámulok és nem értem, miképp "jöttek ki" ezek. Mondhatnám ezt persze C-os betegek számára is....(Már bocsánat, hogy az aranyos kis madarakat ezzel a mocsoksággal hasonlítom össze...) Az Európai Madármegfigyelő Napokat idén október 3-4-én bonyolították le az egyes országok madárvédelmi szervezetei - olvastam nemrég a madaras újságomban....

A programra a járványhelyzet ellenére is sok embert sikerült mozgósítani. A közel 24 ezer érdeklődő 1722 helyszínen számolta a madarakat, melynek eredményeként csaknem 6 millió példány előfordulását sikerült bizonyítani.

Magyarország a megfigyelők (3016 fő) és a helyszínek számát (194) tekintve is a második helyen, míg a megfigyelt madarak példányszámát (469 851) figyelembe véve a negyedik helyen végzett, tehát továbbra is ott vagyunk Európa legjobbjai között. (Ha jól számolom, ez 155 madár/fő/nap. Nem semmi.) 

Valójában ez - gondolom - csak azt jelenti, hogy a résztvevő személy látta a madarat.  Egy napi túra jó helyen, csendben, hát tényleg lehet, hogy lát valaki 155 madarat.....Bár én ha 2-3 madarat látok, esetleg 1-2-t hallok, a Mecsek elhagyott útján, az akkor már jó szám. Lehet, hogy én nem jó helyen mászkálok, vagy nem jó időben, mert azt azért tudom, hogy tavasszal sokkal hangosabb az erdő, mint ősszel. Bár a megfigyelés októberben történt. Tán vándormadarak is jártak erre. Rejtély marad ez már számomra...

Amúgy a madárfotózás is egy művészet, van egy ismerősöm, aki fantasztikus madárfotókat tud készíteni - én csak irigyelni tudom...

Nekem közeli még sose sikerült, igaz persze, hogy nem mindegy, milyen a fényképező, mert ugye olyannal, amin állítható a távolság (nem tudom a hivatalos nevét), meg ami akkora, mint egy fél koffer - azzal könnyű, vagy legalábbis nagyobb az esély. Az enyém az egy egyszerű kis gép és ilyenkor néha bosszankodom, hogy miért is nincs velem a jobbik, a többet tudó ajándék-masinám. Lehet, azzal én is tudnék másféle képeket készíteni. Bár... nem tudom, azért a madárfotózáshoz szerencse is kell, nem elég egy jó fényképezőgép.

                       Nem saját fotó, a gépemről kerestem ki most...de olyan aranyos.

Nagyon szeretem az Alpokat

Bocsánat, de mindkettő német nyelvű.. Én már kétszer megnéztem  és most ezen az úton/módon megpróbálom elmenteni... 

Ámbár szerintem csak nézni is gyönyörűség....

És ha nagyon nincs kedved megnézni ezeket, akkor hallgass egy kis muzsikát - az én drága, szépséges, imádott Szlovéniámból, az Alpok-alji Avsenik zenekarral. 

Grillázskrémes ostya

Tiffanylda kérésére itt a grillázsos ostya receptje:

/Az alábbi massza 1 cs. nagy méretű, 6 db-os nápolyi-laphoz elég úgy, hogy 2x3 lapot kenünk meg./

25 dk vaj /vagy magas zsírtartalmú margarin/ 

25 dk cukor /egy része lehet vaníliás cukor is/ 

8 tojás sárgája 

Fentieket (hidegen) jól kikeverni 

Beleönteni 30 dk apróra darabolt /mixerben durvára vágott/ diót 

25 dk cukrot egy lábosban karamellizálni óvatosan, hogy le ne égjen, majd beletenni a fenti kikevert masszát. Simára keverni. 

Ha csomós, (általában az !) gyenge tűzre visszatenni, állandóan kevergetve a csomók felolvadnak. 

Ha hűlni kezd, és már kenhető, megkenjük a masszával a lapokat. Ha kész, letakarjuk egy sütőpapírral és valamiféle nehezéket teszünk rá. Hideg helyre tesszük. Ha kihűlt, szeletelhető. 

Ha fel nem falják a vendégek, hideg, száraz helyen (NEM hűtőben) eláll egy darabig ! :-) 

A maradék 8 tojásfehérjéből és egy cs. vanília pudingból madártejet lehet készíteni, vagy habcsókként felhasználni. 

A maradék néhány szelet....

 

Habcsók zenével

Jelentem a grillázsos ostya (16 tojás-sárgájával) elkészült. Ma a 16 fehérjéből készítendő habcsókok következnek. Közben zene szól:  

Nem tehetek róla - ezerszer inkább ezt hallgatom, mint a tévét....

Holnap dec.13: Luca napja

Holnap már megint itt az ünnep-előjelző Luca nap. Lassan felhozom  a fát a pincéből, előkeresem a díszeket. El kell készítenem az egyetlen (tőlem még elvárt) ünnepi sütit, a grillázsos ostyát. Bevallom, nem túl vidám érzésekkel gondolok az idei év végi ünnepekre. Legjobb lenne elhagyni, elhalasztani, elfelejteni….Gondolkodtam is, hogy idén kihagyom… aztán mégis meggondoltam magamat.

Kóborolva a neten egy igen jó összefoglalót találtam, voltak benne olyasmik, amit még sosem hallottam/olvastam.

https://netfolk.blog.hu/2012/12/12/luca_luca_szemunk_fenye

A búza megvan, cserép és föld is akad – már „csak’” akarat kell, hogy elvessem, már „csak” remény, hogy kibújását várjam a jövő év ígéretének.

Pár éve ilyen volt a Luca-búzám, nagyon remélem, az idei sem lesz csúnyább:

Ötletek...Nekem tetszett....

 

Két jó kis idézetet találtam a témához:

A kreativitás sem más, mint új összefüggések létesítése a külvilágból érkező információk alapján. Ezek az új gondolatok képezik a művészet, a tudomány és a technika új vívmányainak alapját.  (Dick Swaab)

Igaz, hogy a kényszer az újítás anyja, de a kreativitás az apja és a tudás a bábaasszonya. (Jonathan Schattke)

Borbála-telepi képek 2020 decemberben

Tegnap délután, ragyogó napsütésben sétáltam egy jót Borbála-telepen, természetesen a fényképezőmmel a kezemben. Igazán különleges virágra már nem bukkantam, de azért hoztam pár képet:

Felhőbe bújt a TV torony

Széchenyi akna már árnyékban

A Káposztásvölgyi út napsütötte házsora

Ez egy teljesen új felfedezésem: ősrégi bányászházak (lepusztult állapotban), és az egyik "tároló épület".

Itt így kell megóvni a lámpákat a tolvajoktól....

A meszesi víztorony is idelátszik

A borostyán mindenhol képes megtapadni

Madárbirs csodaszép bokra...

Itt dolgozott a harkály

A valóságban sokkal szebb volt, az ezüstnyár valóban ezüstös fényben ragyogott

...egy levele a földre hullva szinte világít....

A pockok szorgalmasan és nyíl-egyenesen túrták a földet

Ez a nap "csúcsfotója"  (szerintem)

És este, itthon ezt a hírt olvastam: 

https://www.idokep.hu/hirek/2-meteres-ho-temette-be-del-tirolt

Brrrrrrrrrrr.........