Végre, végre volt egy olyan szombat délután, amikor elmentünk sétálni. No nem messzire, csak a szokásos Árpád tetői útra, és ott se mehettünk el a tervezett célig, mert jött egy kiránduló, aki közölte velünk, hogy hamarosan (17 órakor) akcióba lépnek a vadászok...neki is most szóltak, hogy "iszkiri"....
Nos, elég furcsának tartom, hogy erről sehol, senki, nem tájékoztat, mert azért egy nyomorult papírdarabot csak ki lehetett volna tűzni az út elején egy fára...
De megfordultunk és visszaballagtunk az autóig. Így is jó volt kicsit kint lenni. Pár képet készítettem:
Érdekes, hogy a száraz nyár dacára sok helyen még zöldek a fák...
Olocsán csillaghúr
Itt nem csak sárga, de el is száradt már sok levél....
Nem tudom,
mi van velem…de tényleg… Már a neten való kóborlás is egyre idegesebbé, ingerültebbé,
elkeseredettebbé tesz. Véletlenül találok
egy cikket, ami első elolvasásra érdekel. De merő kíváncsiságból rákeresek a
témára és húsz másik cikket találok, egyik ezt javasolja, a másik azt ellenzi….
Ma pl. a felkelés utáni vízivásról próbáltam keresni olvasnivalót.
Hát nem fogom ide bemásolni miket találtam,
de elég rendes a szórás, és megosztottak a vélemények a dolog hasznossága,
fontossága tekintetében. Végülis tény, évtizedek óta a napot egy pohár vízzel kezdem, és már nem
emlékszem, mikor, miért jött ez dolog, s vált megszokássá. Megtartom. Biztos
nem ártok vele, de abbahagytam a témában a további keresgélést.
Csak azzal
nem tudok megbékülni, hogy miért ilyen káoszos minden ? Nincs, tényleg nincs
egy egyenes út, amin elérhetsz egy bizonyos célt ?
Nyugtalan éjszakám volt, majd éjfélig néztem a különféle csatornáimon az Erzsébet királynőre visszaemlékező filmeket. Természetesen felelevenedtek bennem angliai utam élményei, a helyszínek, és valahogy végig olyan szomorú voltam. Megint elment valaki - még ha nem is személyes ismerősöm...
Bizony nagyon sokféle emlék fűz engem Angliához. Nem kezdek bele a felsorolásba - de azért érdekes az emberi agy, hogy mik jutottak eszembe...
Pl. nem tudom, tudja-e valaki, hogy nagyon sok postaládán látható az E R betű, a királyi koronával. Néhol más betűk is felfedezhetők. És Édesapám volt, aki megmagyarázta, mit is jelentenek...
Sok szál fűzött és fűz Angliához. És tudom, hogy az emberi élet egyszer véget ér, de én tényleg sajnálom, hogy Erzsébet királynő meghalt. És nem vagyok elragadtatva az utódjától. ( de nem kérdezte senki a véleményemet...)
Szóval szomorú a szívem, sorra vesztem el azokat, akiket kedveltem....
Rendkívül különös és feledhetetlen volt látni az emberek viselkedését, megnyilvánulását....
Kisgyerekek mamával, öregek, ember kutyával,(!) nem is kevesen, apa kislányával, megállva a koporsó előtt, és mélyen fejet hajtva, férfiak jó része tisztelegve, Tollfejdíszes indián törzsfőnök, idősebb hölgy de több nő is tenyerén csókot "dobva", a hölgyek jó része pukedlizve (nem tudom ennek a szónak a pontos angol változatát, valami olyan, mint a klix? vagy mi ) közömbös arcúak és sok, sírós szemét törölgető, David Beckham, Theresa May volt miniszterelenök asszony, sárga kínai, fekete afrikai, száris indiai, arabok, háromszor mélyen meghajló japán, kislány fehér macit magához ölelve, anyja kezét szorosan fogva, kérdő tekintettel anyjára nézve, majd meghajolva... nemtudomkik, akik kezükkel megérintették a földet a koporsó mellett/előtt (tán buddhisták - bár európai ruhában voltak), nem kevés bottal sántikáló öreg férfi és nő, vak ember vezető kutyával, egyenruhások és civilek tisztelegve....És persze volt, aki "csak úgy elment" a koporsó előtt - semmiféle jelét nem adva sem tiszteletnek, sem hovatartozásának... Amit akarsz, mindenféle ember volt képviselve ebben a fantasztikus mélységesen csendes, tömegben. torokszorító volt, nem szégyellem meg kellett párszor törölnöm a szemem.......
Ha jól figyeltem fél óránként őrségváltás (nem csodálom, nehéz lehet 30 percig adott pózban mozdulatlanul állni).
Sosem fogom ezt elfelejteni...Az őr, aki tegnap este elájult, történelem lesz...Fantasztikus az őrségváltási ceremónia is...
Este aztán King Charles III, Anna hercegnő, Andrew és Edward is megjelent őrködni, 15 percig.
A BBC, a Royal Family, a Sky news, és a Daily Mail is ad élő közvetítést a youtube-on.
A királyi testőrség 10 katonája (4 nagy kucsmás) 4 beefeater (kalapos - testőr a Towerben) és 2 fehér tollboás (lovas testőrség tagja) áll a koporsó körül, fél óránként van váltás. Mintha gépek volnának és nem emberek, annyira egyszerre csinálnak minden mozdulatot. Félelmetesen csodálatos....
Ülök 2022. szeptember 16-án éjfél felé Pécsett, a D utcában, és már órák óta nézem, mi történik Londonban, tőlem 1800 km-re....
Azért ez valahogy kissé félelmetes, misztikus, vagy nem is tudom milyen érzés. Mintha ott lennék, én is...pedig hát... nem vagyok ott.....
Szeptember 18 - a temetés napja. Reggeltől estig tévé-nézés váltogatva angol és német csatornákat. Ez volt a programja a mai napnak:
6:30: A
Westminster Hall ajtajai bezárulnak, befejeződik Erzsébet nyilvános
ravatalozása.
8:00: A
Westminster-apátság megnyílik a 2000 fős gyülekezet előtt, amelybe a világ
vezetői és a külföldi királyi méltóságok is bekapcsolódnak majd.
10:35: A
királynő első zászlóaljának, a Grenadier Gárdának egy hordozócsapata leemeli a
koporsót a Westminster Hallban lévő ravatalról, és körmenetben a Királyi
Haditengerészet állami lövegkocsijához viszi, amely az északi kapu előtt áll
majd.
10:44: A 138
királyi tengerészgyalogos által vontatott ágyús kocsi a New Palace Yardról a
Parlament téren, a Broad Sanctuaryn és a Szentélyen keresztül a Westminster
apátságba indul.
Károly
király és a királyi család tagjai, köztük Edward herceg, András herceg, Anna hercegnő,
Vilmos herceg és Harry herceg gyalog követik majd.
10:52: A
menet megérkezik a Westminster-apátság nyugati kapujához, ahol a koporsót
leemelik a lövegkocsiról, és a gyászszertartásra készen behozzák.
11:00: A
Westminster káptalanjának feje által vezetett szertartás megkezdődik. Liz Truss
miniszterelnök és a Nemzetközösség főtitkára mond beszédet.
11:55: Az
utolsó tiszteletadás is elhangzik, majd kétperces csend következik az
apátságban és az egész Egyesült Királyságban.
12:00: Az
állami temetési szertartás a virrasztással, a nemzeti himnusszal és a királynő
fúvósai által játszott siratóénekkel ér véget. Ezután a koporsóvivő csoport
leemeli a koporsót a ravatalról, és a Nagy Nyugati Ajtón át a Nyugati Kapun
kívül felállított állami lövegkocsihoz vonul. Károly király és a királyné, a
walesi herceg és hercegnő, valamint más királyi személyek gyalog követik a
koporsót.
12:15: A
menet a Kanadai Királyi Lovasrendőrség és az NHS személyzetének tagjai
vezetésével elindul a Wellington Arch felé. A Hyde Parkban a Királyi
Lovastüzérség (The King's Troop) ágyúit lövik el, a Big Ben pedig a menet alatt
harangozni fog.
13:00: A
Wellington Arch-hoz érve a koporsót átemelik a halottaskocsiba, amely megkezdi
útját Windsorba. Amikor a halottaskocsi elindul, a menet királyi tisztelgésbe
kezd, és felcsendül a nemzeti himnusz.
15:06: Az
állami halottaskocsi megközelíti a Shaw Farm kapuját a windsori Albert Roadon,
és elfoglalja helyét a menet elején.
15:10: A
menet a windsori kastély Szent György kápolnája felé veszi az irányt.
15:20: A
főkormányzók és a birodalmi miniszterelnökök megérkeznek, és a templomban a
helyükre kísérik őket. Összesen 800 ember, köztük a királynő háztartásának
tagjai és a windsori birtok személyzete vesz részt a szertartáson.
15:25: A
körmeneten kívüli királyi családtagok megérkeznek a kápolnába, és a helyükre
kísérik őket.
Az útvonalon
a fegyveres erők vonulnak végig, és a Királyi Lövészcsapat (The King's Troop,
Royal Horse Artillery) a keleti oldelról percenként lövéseket ad le. A
Sebastopol harang megszólal.
15:53: A
menet megáll a Szent György kápolna nyugati lépcsőjének aljánál, a
Patkó-kerengőben, ahol a koporsóvivő csapat leemeli a koporsót a
halottaskocsiról, és felviszi a nyugati lépcsőn.
16:00: A
búcsúztató szertartás akkor kezdődik, amikor a koporsós menet belép a
kápolnába. A szertartást a windsori dékán vezeti. Imát mond a sandringhami
rektor, a Crathie Kirk lelkésze és a Windsor Great Park lelkésze.
Az utolsó
himnusz előtt a koronaékszerész leveszi a koporsóról a koronát, a gömböt és a jogart,
és a tárnokmester és a fegyverhordozó őrmesterek segítségével átadja a
dékánnak, aki az oltárra helyezi őket.
Az utolsó
himnusz végén a király a koporsóra helyezi a királynő tábori zászlaját, a
Grenadier Gárda tábori színét, amelynek ő volt a vezérezredese.
Ugyanekkor a
kamarás a hagyományoknak megfelelően megtöri a hivatali pálcáját, és a
koporsóra helyezi. A koporsót leeresztik a királyi sírhelyre, miközben a
canterburyi érsek áldást mond, és a királynő fúvósa siratót játszik.
A szertartás
végén a király és a királyi család tagjai a Galilei tornácról indulnak a
windsori kastélyba.
19:30: A
király és a királyi család tagjai részvételével zártkörű temetési szertartást
tart a windsori dékán.
Őfelségét
néhai férje, Edinburgh hercege mellé temetik a VI. György király
emlékkápolnában.
Soha nem fogom ezt a napot elfelejteni... Az utolsó perceket meg egészen biztos, hogy örökre megőrzöm.
Ilyen nap/esemény nem volt, és nem lesz több az életemben - de talán máséban sem...
Lapozok a netes újságokban, ezt találtam ma reggel:
„Az élelmiszerpazarlás világszerte óriási méreteket
ölt. Egy átlagos, 4 fős magyar háztartás például egy év alatt csaknem 130 ezer forintnyi élelmiszert dob a kukába.
Készételekből évente fejenként mintegy 14 kilogramm kerül a szemetesbe, míg a
zöldségekből és gyümölcsökből 5,9 kilót, pékárukból pedig 5,3 kilónyit dobunk
ki….” (https://www.hazipatika.com/eletmod/otthon/cikkek/etelek-amelyeket-tilos-megenni-a-lejarati-datum-utan)
És nem hiszek a szememnek… Elkezdtem gondolkodni, hogy
mit „dobtam ki” én utoljára…és egyszerűen nem jut eszembe semmi. Kétségtelen, hogy
elég ügyesen tudok „átalakítani” – (egyik ételből valami másfélét), a „normál”
hűtőmön felül 250 l-es fagyasztóm van, amiben sok mindnet és sokáig lehet
tárolni, de nem is a tárolás a lényeg, hanem a fantázia, ami kell ahhoz, hogy
egyféle ételből egy egészen másfélét készíts, s kedved legyen 2 nap múlva azt
megenni.
És bizony elgondolkodtam rajta, miért, hogyan is lettem
én ilyen „spórolós”. Hát kérem úgy, hogy volt az életemnek a jelenleginél (is)
nehezebb időszaka, amikor nagyon meg kellett néznem minden kiadott fillért. No,
akkor tanultam meg, nem, nem tanultam, okoskodtam ki, hogy miképp lehet
bizonyos ételféléket átalakítani és megmenteni aholnapután számára. Kétségtelen a háború
utáni gyerekkorom, a csodálatos nagymamám igen nagy segítségemre volt ebben…
Nos, én nem tudom, a mai fiatalok miképp élnek, de azt
hiszem nagyon másképp, mint én az ő korukban. Nem kívánom, hogy olyan helyzetbe
kerüljenek, amilyenben én éltem…de egy biztos, több okból is célszerű lenne
megtanulniuk (azoknak, akikre ez vonatkozik !) – a spórolást. Mert bizony senki
se tudja milyen idők jönnek…..
Pótlólag a címben nem tudok, de itt korrigálok. Az amiről azt hittem estike, kiderült, hogy csodatölcsér. Kedves olvasó, akkor ezt jegyezd meg, ne a hibás nevet...(Lásd: komment.)
A rézvirágok idén szépek lettek - már nem is tudom pontosan hol, de valami utcai séta közben szedtem tavaly a magjait - és lám milyen hálás a sok öntözésért....
Szóval ez csodatölcsér és nem estike...
Ez meg az estike, akinek valami baja van... Több tő nyílik a kertben - és szinte alig vannak magjaik - pedig ha valami, hát ez a virág nem az igényesebb, kényesebb fajtákhoz tartozik. Kis túlzással mondhatnám, kilószám szokott mag teremni - és most eddig mindösszesen jó, ha 10 db-ot tudtam begyűjteni. Mi lehet az oka ?
Miképp az se tudom, hogy a 2 virágládába elszórt maroknyi büdöske-magból (ami szintén az igénytelen virágok egyike) miért csak 2 picurka tő kelt ki...?
Azt már nem is nagyon mondom, hogy lepkét idén szinte nem láttam, méhek is alig jártak erre...
A madarak meg a macskák miatt maradtak el...
(Na, ez megint nem valami vidám bejegyzés - de hát ha "ez van" - akkor ezzel kell együtt élni. Nem muszáj szeretni, csak el kell viselni...De vajon miért /mitől vagyok/lettem ilyen pesszimista ? Nincs itt egy pszichológus aki segíteni tudna ?)
.jpg)
