2009. augusztus 31., hétfő

Előző életem

Csak nyugodtan tessék mondani – hogy már megint miket ír itt ez a bolond öregasszony. 1. Úgyse hallom 2. Nem nagyon érdekel, hogy ezzel kapcsolatban ki, mit gondol. /Már bocsássátok meg nekem…./ Mert én valamilyen szinten – a magam módján /itt most nem részletezendő formában/ hiszek az „előző életekben”. Igenis hiszem, hogy valamikor, legalább egyszer jártam már itt. Tegnap láttam egy filmet, amiben egy férfi és egy nő transzban mesélt előző életéről, arról a helyről, ahol laktak/éltek. Visszavitték őket azokra a helyekre és meglepő módon, a transzban elmondott helyszíneket megtalálták, felismerték, holott ebben a mostani életükben annak a vidéknek a környékén se jártak soha. Én nem tudom, lehet, hogy valami vicces trükk volt az egész – valójában nem is arról a filmről akarok beszélni, hanem ennek kapcsán a saját gondolataimról. Én már annyit, de annyit gondolkodtam ezen… Az én dolgaim valamikor a gyerekkoromban kezdődtek. Miért pont a fúvós-harmonikás sváb-német zenét szerettem már akkor is annyira ? Miért lehet, hogy a világ elég sok táját bejárva, Egyiptomtól-Görögországon át Szibériáig vagy Angliáig, miért pont az Alpokban lágyul meg sírásig a szívem ? Miért vagyok oly mérhetetlen bolondja/imádója/tisztelője ezeknek a hegyeknek ? És nem a Tátrának, vagy a Kárpátoknak ? Miért PONT az Alpok ? Miért éreztem az első igazi „alm” /=hegyi legelő, ha nem tudná valaki/ megpillantásakor, hogy én ilyent már mintha láttam volna ? Miért imádom az istálló trágya-szagát ? Miért érzem, hogy tej nélkül nem tudnék élni ? Miért sírok, ha ott vagyok és miért sírok ha eljövök ? Amikor odaérek, azt érzem hazaértem, amikor eljövök, fáj a búcsú. Mi az, ami egem olyan mérhetetlenül erős szállal köt ehhez a vidékhez ? A zenéhez ? Miért szorul össze a torkom, ha jódlizni hallok valakit ? Miért érzem, hogy hozzám „beszél” ? Mi köt az ottani emberekhez, szokásaikhoz ? Miért vagyok a végtelenségig elfogult velük szemben ? Miért írtam 50 évesen pl. egy listára, /hogy mit szeretnék még az életemben elérni/ azt, hogy szeretnék még megtanulni tangóharmonikán játszani – jóllehet, ahogy kinéz, erre már nem futja az időből, ámbár ki tudja ? Miért az igen erős vonzódásom az erdőkhöz, füvekhez, fákhoz, madarakhoz ? Miért nem a mélytengeri búvárkodás a kedvenc sportom ? Miért nem repülni akarok ? Miért nem szeretem a halat ? …és sorolhatnám. Talán egyszer elárulom elméletemet az átmeneti állapotról is – megírtam én ezt kb. 18 éves koromban, csak egyszer egy nagy selejtezéskor minden írásomat, naplómat kidobálva, ezt is kidobtam. De azért nagyon is jól tudom, mit, hogy gondoltam/éreztem én már akkor. És ez azóta se változott bennem. És én örülök ennek. Jobban érzem magam, mintha azt kellene gondolnom, hogy a „semmiből” jöttem és oda fogok visszakerülni.
Kép: http://farm2.static.flickr.com/1389/1117511108_fb0bea5f2d.jpg

1 megjegyzés:

  1. Nekem a cáki pincesoron volt hasonló döbbenetes élményem. Ültem a pincesor előtt a gyepen és döbbenten észleltem az érzést: én már voltam itt. (Holott nem.) Nagyon meleg és jó érzés volt, és egyszer csak megszólalt bennem egy asszony meleg hangja: "Hát hazajöttél, kislyányom?!" És tudtam, hogy ültem már itt máskor így, és hogy "abból az irányból" egy legényt vártam. Teljesen zavarbajöttem az egésztől.

    VálaszTörlés