2021. február 19., péntek

Ha én gazdag lennék.....

Nem tartom magam irigy embernek. Meg vagyok elégedve az életemmel úgy zusammen.

Ám egy, egyetlen egy téma van, ami időnként, amikor valaminek kapcsán eszembe jut - újra felkelti bennem ezt az érzést…

Rettentően szeretnék olyan gazdag lenni, hogy legyen egy lakókocsim és legyen annyi pénzem, hogy azzal ide-oda utazgathassak.
Első találkozásom a témával és irigységem felkeltője egy holland asszonyról szóló film volt jó pár éve, mely bemutatta, hogy a hatvan körüli asszony miképp változtatta meg az életét. Bár egy kis lakása volt valahol, ahová – mint biztos kikötőbe, bármikor visszatérhetett – de ő úgy döntött, hátralévő életét lakókocsiban (kutyájával) fogja leélni. Bejárta a világot. A film  részleteket mutatott hétköznapjaiból. Már akkor is – emlékszem – napokig foglalkoztatott a dolog és nem tudok szebb szót írni, mert igenis irigyeltem. Ledolgozta az életét (mellesleg én is) van lakása (nekem is) van pénze egy igazi luxus lakókocsit vásárolni (na ez nekem már ugye nincs), van pénze az autóját és természetesen önmagát fenntartani, ( hát az én nyugdíjam magyarországi utazásokhoz szükséges benzinre se lenne elég…) Mi a fene a különbség kettőnk között, leszámítva azt, hogy engem sajnos  rossz helyen pottyantott le a gólya ?

Na jó, elmúlt, elfeledtem, volt ezer más dolog, ami kitöltötte a gondolataimat. Tegnap este aztán megint beletrafáltam… Teljesen más kerestem a youtube-on, és egyszer csak ott volt a szemem előtt ez a film. Ki küldte ? Miért ? Vagy miért pont most, ebben a lehetetlen karanténos világban és a lehetetlen vén koromban ? (habár, ... habár a film végülis egy korombéli hölgyről szól....)

Most ezt a filmet találtam:



Egy régebbi, másik műsorban egy "nagyi"-csapatot mutattak be: MIND hatvan felettiek, (németek) voltak férfiak is, de mind egyedül álló/élő ember volt, (ötnek volt kutyája.) Minden évben rendszeresen közös túrákat szerveznek, bejárják a fél világot és hát természetesen saját hazájukat is. Télen Spanyol-vagy Olaszország,  nyáron az Alpok… NEM, nem milliomosok, tök normál emberek, olyanok mint én, akik középkategóriás állásban ledolgozták az életüket és ez alatt tudtak annyit összespórolni, hogy vegyenek egy ilyen szuper autót, és most a nyugdíjuk elégséges ahhoz, hogy utazgassanak is vele. 
Szégyellem, de ha ilyesmit látok, bizony irigykedem.…
Miért vagyok én kevesebbet érő, mint ők ?  Miért ? Miért ????

Aztán este, már elalváshoz készülődve eszembe jutott egy másik gondolat. Ha pl. az én életemről/hétköznapjaimról  készülne egy film és azt egy eldugott afrikai faluban, vagy a dzsungel szélén  élő, vagy akár itt a városomban, a  padon alvó embereknek mutatnák be, ők nem valami hasonlót éreznének ? (Persze csak akkor „jogosan”,  ha  a becsülettel ledolgozott élet, mint alapfeltétel, meglenne mindannyiuknál.)

Ki a fene találta ki a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelmondatot ?
(A forrófejű franciák.)
Hazug disznók!
Ilyen NINCS is !





(Valami ilyesmi lenne az elképzelésem….Csak azért mutatom meg, hátha nekem akarna ajándékozni egyet valaki.   :-) )




2 megjegyzés:

  1. Nem vagy egyedül ezzel a vággyal, nagyon megértelek! Kár, hogy a nyugdíjból megélni sem lehet, nem ám sok országot bejárni lakóautóval! Mi is rendszeresen és irigykedve nézzük azt a nyugdíjas, német házaspárt, akik minden évben eljönnek - egy ennél nagyobb járgánnyal, kb 2 szoba összkomfort:D - Orfűre márciusban és októberben mennek haza. Esetleg lottózz!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamikor régen próbálkoztam, de rájöttem, jobb (lenne) a lottóra költött pénzt félretenni, mert nyerési esélyem nulla...Viszont ! A fantáziám működik és ha máshogy nem, hát gondolatban (vagy akár a média segítségével) ingyen is utazhatok.

      Törlés