...tegnap este is... csak "kiszaladok" (pl. megnézni a szomszéd macskája megette-e már az utcára kirakott "kegyelem-kaját") - de közben fel KELL néznem az égre. És ott vigyorog, integet velem szemben az a hatalmas alak, az Orion, amibe én nem 7 csillagot, hanem egy valós alakot látok már, annyiszor néztem a "képét".
Kapok és keresek is csillagos videókat. Az alábbit tegnap kaptam, de bevallom, nem lettem se vidám se "feldobott" tőle. Valahogy az jutott eszembe, milyen kár, hogy egyszer (majd sokára) el kell hagyni ezt a szép bolygónkat és milyen jó, hogy azt nekem már nem kell megélnem. És akik akkor élni fognak azoknak ez természetes lesz (mint nekem most ez a monitor, ami előtt ülök) és az akkoriak már talán nem is fognak se félni, és nem fogják sajnálni, hogy a Földet itt kell hagyniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése