Szombaton már kora-délelőtt kisütött a Nap, nem bírtam magammal elmentem egy kedves volt-szomszédasszonyomat meglátogatni, a szőlőjében... Mert ugye a szorgalmasak már bizony találnak munkát ott. Nem zavartam sokáig, csak körülnéztem a kertben és megállapítottam, hogy van itt munka elég... Kis fecsegés után próbáltam volna az erdőbe feljebb menni, de mindenféle nyesedék-halmok, faágak utamat állták és az azokon túli ösvény se nagyon látszott járt útnak, hacsak a vadak által nem... Így hát visszafordultam és lesétáltam az autóhoz, közben gyökereket, köveket fotózgatva. Ja, volt egy cica is:
Ilyen messze voltam a Tv toronytól meg a Kis-tubesi kilátótól
Egy öregecske présház...
A kanyargós és szűk út miatt nem rizikóztam az autózást...
Na végre tudom, ez paraléces faág....(köszönöm Tiffanylda! :-) )
Nem tudok betelni az "elfordult/elferdült" millió éves tengerfenék látványával. Mekkora erő kellett, hogy vízszintesből függőlegessé gyűrődjenek ??!!
Kövek a gyökerek szorításában...
Káosz...
Legalább én is megtudtam,hogy paraléces faágnak hívják a szilfa ágát.
VálaszTörlésAnci
:-) Sose hallottam még ezt a kifejezést, de én tudok örülni az ilyen "felfedezéseknek".
Törlés