2007. október 10., szerda

Mókus

2007.10.11.szerda

Kedvenc lapomban, a National Geographic-ban olvasom: Hogyan ijeszti el a mókus a csörgőkígyót? A kaliforniai földimókusok sajátságos védekezési stratégiát dolgoztak ki a csörgőkígyók ellen. Farkukat „felmelegítve” közlik a ragadozóval, hogy készek felvenni a harcot. A csörgőkígyók hőérzékelő képességük segítségével vadásznak. Ezt a fejükön található úgynevezett gödörszervek teszik lehetővé. 

  
A földimókusok ezt a hőérzékelést használják ki, és ennek segítségéve „kommunikálnak” támadójukkal. Amint a mókus fenyegetően előre-hátra csapdosta a farkát, az egyre melegebb lesz. Ez úgy valósulhat meg, hogy a rágcsáló felborzolja a farkán a szőrt, így nagyobb bőrfelület válik szabaddá, másrészt valószínűleg kitágítja a farok bőr alatti ereit. /Infrakamerával filmezve figyelték meg mindezt./ Nagyon fontos megjegyezni, hogy a földimókus ezt a magatartást csak a csörgőkígyó jelenlétében mutatta, bikakígyó esetén nem. A bikakígyónak ugyanis nincs gödörszerve, így hőérzékelése se.  

MÁS: A sci-fi filmekből ismert kép, ahogyan a hosszú utazásra induló űrhajósok hibernálják magukat az útra. És ez talán nem is olyan távoli fikció. Közelebb lennénk a célhoz, ha valaki kiderítené, hogy néhány állat, pl. a földimókus pontosan hogyan altatja el magát a téli hónapokra és ébred fel az első tavaszi napsugárra. Jelenleg egy egész sor tudós tanulmányozza a mókusok téli álmát, ami a kulcs lehet a megoldáshoz. 
  Egyenlőre csak találgatják, hogy a kutatás milyen eredményre vezethet, de elképzelhető, hogy a tudósok rájönnek mi a kis mókus titka, és ennek segítségével képesek leszünk meghosszabbítani az emberi szervek élettartamát a transzplantációs folyamat során. De ez nem minden. Ha megértenénk, hogy ezek az állatok milyen módon mennek át szélsőséges változásokon évről évre óramű pontossággal, új terápiákat lehetne kidolgozni trauma helyzetekben lévő emberek és más állatok számára.  
A mókus „téli álma” az egyik legfantasztikusabb fiziológiai jelenség a természetben, hiszen a kis állat képes megóvni és fenntartani kritikus szerveinek működését szélsőséges biológiai hatások alatt, hónapokon keresztül. A kutatók azt gondolják, hogy titkának megfejtése segítség lehetne olyan módszerek kidolgozásában, mellyel tovább meg lehetne őrizni az emberi szerveket, és átültetni azokat a rászorulókba.  

Ezeket olvasva eszembe jutott, hogy nekünk is volt mókusunk. Édesapám a zsebében hozta haza Mókit, aki alig volt nagyobb egy gyufa-skatulyánál. Felneveltük – bár nem volt vele könnyű az élet, hiszen nem kalitkában, hanem szabadon tartottuk. Amikor megerősödött, felnőtt, visszavittük az erdőbe. Ma is sokszor eszembe jut az Állatkert-Dömörkapu közti szakaszon sétálva – ahol visszaadtuk a szabadságát…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése