Kevenc verseskötetemben lapozgatva, egy hajdandi kedves versemre bukkantam. Álljon itt, idézve a múltat.
 |
| (Gyükési vadrózsa) |
SHAKESPEARE: XXXV. SZONETT
Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van
A rózsán, ezüst tóban iszap;
Nap s hold elé felhő és árny suhan
S rút rák él a bimbó selyme alatt.
Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
S így oldozom önkényed tetteit,
S magam rontva vétkedet magyarázom
S túlzott mentéssel túlzom bűneid:
S így oldozom önkényed tetteit,
S magam rontva vétkedet magyarázom
S túlzott mentéssel túlzom bűneid:
Értelmezem érzékiségedet
(Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
Benne oly polgárháborúban áll,
(Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
Benne oly polgárháborúban áll,
Hogy kényszerére keserű bajomnak
Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.
Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.
Fordította: Szabó Lőrinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése