2011. március 19., szombat

Gondolatok a tehetségről

Nem túl rég Tiffanylda-nál  láttam egy videót, mely az alábbi helyen is megtekinthető:
Bár kissé bizonytalan voltam, hogy mennyi benne a valóság és mennyi az informatikai trükk, de nem erről akarnék most írni, hanem magáról a jelenségről, nevezetesen a tehetségről.

Nem először merül fel bennem a kérdés: kik lesznek  tehetségesek ? Kik lesznek festők, zeneszerzők, stb…?
Kicsit keresgélve a neten pl. ezt az oldalt (is) találtam: http://geniuszportal.hu/content/mi-tehetseg
Néhány sort idéznék innen:

„A tehetség összetevői:      
átlag feletti általános képességek,
átlagot meghaladó speciális képességek,
kreativitás,
feladat iránti elkötelezettség.

A… tehetség-összetevőket nem készen kapjuk születésünk által, ezek hosszas fejlesztő munka eredményeként formálódhatnak….soktényezős a tehetség fejlesztésének folyamata, s a képességeken kívül nem kevés elemnek kell megérnie, fejlődnie ahhoz, hogy a szunnyadó tehetségből teljesítményképes, kibontakozott tehetség alakuljon ki….
A fejlesztő munkának egyik kritikus pontja, hogy milyen életkorban kezdjük el a speciális tehetségfejlesztést. Az is gondot okozhat, ha túl korán kezdjük ezt a munkát, de az is, ha elszalasztjuk a szenzitív korszakot a speciális képességterületeken….”

Igen, valahogy így gondoltam én is: ha egy kisgyerek szerencsés körülmények közé születik, SOKKAL nagyobb esélye van arra, hogy tehetséges művész váljon belőle. Ha a szülők ennek tudatában vannak, s a tehetség kifejlesztésére elég erőt-energiát szánnak, akkor nagy valószínűséggel meg is lesz annak eredménye.
A szomorú csak az, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal, sokkal több tehetséges ember is élhetne közöttünk, ha másak lennének a feltételek. Az az apa/anya, akinek napi 10-14 órát kell keményen dolgozni azért, hogy legyen mit enni, legyen miből kifizetni a rezsit, legyen miből tankönyvet, ruhát venni,  hát annak a  szülőnek már se ereje, se ideje, hogy a gyermekében esetleg bujkáló tehetséget felfedezze, ápolgassa. A nagy többségnek pénze nincs arra, hogy extra különórákra, fejlesztő-programokra és egyéb jó kis helyekre járassa a gyerekét, örül, ha a tankönyvet, tornacuccot meg tudja venni neki….

A saját életemen is olyan sokszor elgondolkodtam már. Talán ha a kezdetekkor több odafigyelésben lett volna részem, ha biztatást kapok, ha lett volna ideje/türelme a szüleimnek kellőképp rám figyelni, igen, talán másképp alakult volna… (Egész életemben az volt az érzésem, hogy nekem újságíró iskolába kelet volna mennem. Mégse úgy lett. Ki a hibás ? Én ? Bizonyos %-ig valószínű én is az vagyok, de a 100 %-ot nem vállalom fel.…)
És vajon miért érzem azt ma, közel a 70-hez, hogy ha rajztanár nagyapám egy kicsivel többet foglalkozott volna velem, akkor esetleg festeni is tudnék ? Van bennem valamiféle késztetés, hiszen számtalanszor próbálkoztam  - de igazi tudás híján túl nagy sikereket nem értem el. „Műveim” a szemétben landoltak, mert sosem voltam képes a rajzlapon visszaadni azt, amit a fejemben „láttam”. Hiányzik a technikai tudás, a művészi kunsztok ismerete. De ezzel is – épp úgy, mint az írással is, állandóan próbálkozom. Aztán ha elkészült, eldobom, anélkül, hogy valakinek is megmutattam volna valaha…
Elnézem néha ezeket a modern festőket…Szörnyű kétség gyötör alkotásaik láttán, hogy ilyent aztán én is tudnék, ha  lenne elég nagy papírom meg festékem hozzá…. Na ja, és ha lennének megfelelő patrónusaim. Ha megfelelő körökben „mozognék”… Ahol a már elismert „nagy művész” egyszer csak azt mondja egy kis senkire, vagy egy abszolút kezdőre, hogy „Jé, hát ez jó” – és akkor attól a perctől az illető művésszé van avatva. Az elmúlt EKF-es nyáron annyi „alkotást” láttam, melytől a hajam is égnek állt, s amelyek (már bocsánat) de az én véleményem szerint a művészettől (vagy amit én annak tartok) – hát minimum csillagévnyi messzeségben állnak.
Egyébként is manapság a művészet már rég nem az, amit hajdanában annak tartottak. A versbe nem kell a rím, nem kellenek összefüggő értelmes mondatok, nem szükséges mondanivaló. Összegányolni sok szót elég, és kész a vers. Öt-hat csíkot húzni jó vastag ecsettel a papírra és kész a festmény. Így legalább mindenki azt magyarázhat bele, amit akar – és ez a jó. Nem kell kimondani, vállalni az igazságot, vagy azt, hogy nincs is igazság…
Mert ki mondja meg, hogy mi az igazi művészet, ki az igazi művész ?
Megmondja a pénz, a protektor, a média….
Szegény Goethe, szegény Michealangelo….a csoda tudja mi lett volna belőlük, ha a XX.szd-ban születnek.
                                                                               *****
Persze a korrektség kedvéért az is hozzáteszem, hogy igenis tudom, van olyan tehetség, ami mint a vulkán,  titokzatos okok miatt és elképesztő erővel, minden létező akadályt elsöpörve útjából,  tör fel/ki – de ez a kevesebb, ők az igazi kiválasztottak.
                                                                                 *****
Nekem nem nagyon vannak már kisgyerekes ismerőseim, hiszen többnyire az unokák is felnőttek már, de egyetlen egyet sem tudok, aki a saját gyerekéből művészt nevelt volna.
Kétségtelen, a művész-sors bizonytalanabb volt (egy időben legalábbis), mint a kétkezi munkás. De ma ? Ma melyik pálya a biztosabb? Egyáltalán, van „biztos” pálya ? Egyáltalán van ma valami, ami biztos ?
                                                                                     *****
Nem is tudom, mit is akarnék én most ezzel az egésszel mondani ? Talán csak fel akarom hívni a figyelmeteket, törődjetek a gyerekekben rejtekező, szunnyadó tehetséggel ?! Talán….
Mindennél fontosabb lenne, hogy a pénzbe nem kerülő, mégis legdrágább kincsetekből, az időtökből adjatok bőségesen nekik ! Hátha…. Hátha egy majdan híres zeneszerző/festő játszik ma veletek….. 
 
 

6 megjegyzés:

  1. Ma ( szombat) kissé "messzebbről indítok ? " - csak az olvassa,aki ráér...vagy nincs jobb dolga- stb.
    Előzmény: hogy ki ismeri, olvasta és egyebek Hegedüs Géza könyvet (1912-1999) nem érdekes. Emlékezetből : tán' a "előjáték egy önéletrajzhoz" és/vagy " Egy jólnevelt fiatalember" - és ilyesmik.
    Valamelyikben van egy történet,- röviden : a gyerek utazik apjával (?) vagy nagyapjával ?- de a jegyet nem kezelték,- majd leszállás után az "öreg" eltépte ?- vagy valami ilyesmi,-mert,hogy az úgy "becsületes?"- kb. ennyi.
    Tán' én is írtam régebben (?) - nekem különösebben (jelentősebben?) - Szüleim [Apám] - nem hívta fel figyelmemet "dolgokra!" - nem ismételném, amikor épp' cipőket pucolt... és előjött valami "ósdi történettel", hogy az ő Apja (nekem apai nagyapám) - mit és hogy' mondott arról, hogy pl. a cipők esetében : "nézzed meg a sarkát!"- ( hátulját!) - hogy ott is ki van-e pucolva, vagy csak "elölről fényesítve!" - és - valahogy - ez "bennem maradt!"
    Ebből kb. csak azt akarnám "érzékeltetni" - ( senki vélekedését nem minősítve!) - "szájtépésnél" - és ne soroljam... "tanmeséknél" tán' többet ér a személyes példamutatás! (?) - vagy magam sem tudom.
    **********************************
    (folyt.köv.) - (mert épp' "főzök"... bár nem hinném, hogy arról túl sok szót fogok "ejteni!"...)

    VálaszTörlés
  2. (2.) Persze, (plagizálás...meg ismétlés) [állítólag] nem mindegy, hogy gyermekkorodban (-játszás közben -) egy födő vagy egy lexikon esett-e a fejedre ? - ám' vitassátok ! [egyre kevésbé hiszem...] -
    Nekem, (pl.) könyvet nem adtak a kezembe !- (konkrétan úgy, hogy "már pedig ezt olvassad el!" ) - mind a mai napig (?) - megmaradt bennem ?- pl. Apá, ült (vagy szunyókált,-mikor már beteg lehetett...) -és olvasott !
    "Szentségtörés" lenne ?- soha NEM meséltem egyik gyermekemnek sem! - (értsd : este, lefektetés után ) - soha nem akartam, hogy "ez-vagy az legyen belőled!" szöveggel kényszerítsem bármire is - bár... bár... még kb. 6 éves kora előtt, az egyik... ha megkérdezték ! (sic!) - micsoda baromság! 8szerintem) Mi leszel kisfiam ? - válaszolta, hogy bányász !
    Régi történet!- és ne soroljam, hogy "éveim mentek el azzal", hogy "leállítsam" pl a "nagypapát" arról, hogy "sportoló" legyen a gyerek ! Lényegtelen, hogy "majd megszívtam!"- de szerencsére nem lett az ! - de ez megint egy más történet lehet(ne)
    Hogy nekem, - (anno) X.Y. [ nö! ]... [bizonyára "jó szándékból! (?) ]- miket "súgott" (duruzsolt a fülembe ?) - ma már lényegtelen! - ill. sajnálatos, hogy már "nem emlékszik rá" - Ő ! - én meg annál jobban! - de ez sem publikus itt !
    *****************************
    Na, megyek... megkeverem az "ételt"- mert egyre erősebbek a "szagok!" -

    VálaszTörlés
  3. (3.) Különben... én sem nagyon tudom / nem érzem, mit akartam volna én ezzel "mondani!" (?) - semmit !
    Nem okoskodnék... hogy "tehetséget nevelni" (?) - és ilyesmik! [Ezzel pl. nem minősíteném én pl. Csányi (!) elképzeléseit sem... de ez sem tartozik ide!
    Esetleg még annyit - ( jó annak aki már megtapasztalta ?-és túl van azon ?) - "eszméletlen", hogy egy "gyerek" - [ 30 év felett... ] - csak "úgy",- el kezd beszélni arról, hogy mi mindenre "emlékszik" ! - Mit mondjak ? - "nagy égés ?"- ... egyáltalán nem! - csak nagyon tanulságos !
    ...és szívből kívánom, hogy a saját gyerekükkel szemben, ne kövessék el ! (...vagy ellenkezőleg) - vagy tudom is én ! :-)

    VálaszTörlés
  4. Szokás szerint nem védem a "mundér becsületét!" Azt tudom, hogy igen sok (?) "kultúra" témájú tv. műsort megnézek,- bocs' ha címeket nem tudok felsorolni itt és most. A mai - kortárs (?)- festőkről is tudok ezt-azt, [természetesen mindenkinek jogában áll pl. "mázolmánynak" nevezni - stb.] - viszont nem egyszer meglepett, vannak kiket itthon (Magyarország) szinte nem is ismernek !- miközben pár igen sikeres kiállításuk volt más földrészeken és van pár munkájuk nagy múzeumokban. Bocs'- ha nem tudok neveket (sem) említeni.
    És pl. emlékezz Szabó Magdára... akit leginkább a kép sarkában ülő kutya "fogott meg"...nem maga az "agyondicsért" festmény maga.
    Bár biztos tudod, nem egy "csodált" festmény van, amit a "segédek" (tanítványok)festettek... max. a kontúrt rajzolta nekik elő a művész és ilyesmik.
    Épp' 2 napja látom/hallom : a mai fiatalokat (többségüket) valahogy senki nem tanította meg a "gyűjtésre" sem! - (festmény esetében) - de ez egy más történet.

    VálaszTörlés
  5. Utókornak : (szombat) kb. van +6 C°-és vagy 3 napja (?) esik az eső ! Valahogy a fejem is (tompán) fáj és minden egyéb bajom van.
    Nem tudom, ha nagy hirtelen meg kellene mondani, (saját szavaiddal) mi is a művészet ?- mit mondanál ? OK!- engem különösebben nem az foglalkoztat, hogy ki a művész ?- hanem inkább az, hogy : ki dönti el ?- ki mondhatja /állíthatja azt határozottan, hogy ez művészet,az meg nem az ! (Vajon művészet -e a "barlangrajzok" és ilyesmik ? - vagy csak egy kezdeti ember mázolmányai ?- nézőpont kérdése.)
    Olvasom (látom) @Múltmentőnél - "miért 2-es az a gyerekrajz ?" - szerintem azért, mert "valamihez" hasonlította valaki ! - és onnan kezdve (szerintem) már el is "romlott" sok minden ! - és nem egyszer (?) - ha valaki azt mondta rá anno, hogy 2-es...hát 10-emberből...mondjuk 6-7 szerint is 2-es! - nam de eltértem a tárgytól... :-)
    Ráérőbbek :
    Teszt
    (bár ez nem tehetség,hanem intelligencia) - főleg, ha jól írtam be M

    VálaszTörlés
  6. További "gondolatok"... bizonyára épp' eleget olvastatok a "pécsi kesztyűről" a napokban,- (+tv)- 2 érdekes cikk is van róla, de most a linket nem írnám ide.
    Csak jutott eszembe, Édesanyám is varrt kesztyűket (egy időben - otthon) máig nem tudom, hogyan/honnan/és mi módon lett/volt ehhez "készsége?"- és újabb példa arra, hogy a "varrás" is milyen távol áll tőlem. ( a legminimálisabb is - bár IV.ált iskolában tananyag volt...)
    Az "öröklődéssel" meg úgy vagyok, mint a betegséggel !- olyasmit olvastam, hogy az öröklődésében egy-egy "generáció" kimarad(hat) - így aztán (néha) arra gondolok, talán pár dologból kimaradok/kimaradtam.
    Persze, kicsit "necces" a téma... mert pl. sem zenélni,rajzolni,számolni... nem örököltem pl. anyai nagyapámtól ! - de ne bonyolítsam!
    Viszont (néha) elkedvetlenedve tapasztalom, hogy gyermekeim mi mindenben még rajtam is túltesznek!- már 30 egynéhány éves korukban... ( ne soroljam, hogy mikben! )

    VálaszTörlés