A kő nő

Gyúrtam magamban a témát pár napig, s hogy miféle „tészta” sült ki belőle ? Hát döntsétek el ! Képtelen vagyok cukros kalácsot sütni, ha  pitypang szárának keserű levével kell megöntöznöm.

A mecseknádasdi képek közül készakarva hagytam ki egyet, ezt: 

Az úgy volt, hogy a Liszt szobortól (= püspöki palota) a Templom tér felé jövet, az Idősek otthona melletti ház udvarán egyszer csak felfedeztem egy hatalmas szobrot. Tényleg hatalmas, majd 3 méter. Óriási kő-nő, valami fantasztikusan szép, szívemnek kedves szürke mészkőből kifaragva. Modern, de nem annyira az, hogy idegen legyen, s az első pillanatban a szívembe zártam. Maga a mozdulat, ahogy áll, a majdnem-térdre-rogyása, az ég felé fordított arca, melyen épp-csak-hogy a könnyei nem látszanak …szóval nekem mond valamit ez a szobor.

Csak azt nem értettem, mit vétett, hogy egy rendezetlen, elhanyagolt hátsó-udvarba száműzték szerencsétlent ?

Az öregasszonyok már csak kíváncsiak, ma megpróbáltam kinyomozni a történetét.

Első nekifutásra felhívtam az Önkormányzatot. (Logikus, nem ? Hát ha valahol, ott aztán kell/ene tudni a szobor történetéről mindent.) Elmondtam, hogy ki vagyok, és hogy szeretnék tudni erről a szoborról kicsit többet, ki, mikor, miért csinálta, de legfőképp, azt, hogy miért szomorkodik ez ott eldugva egy udvaron, amikor akár Pécs is büszkélkedne egy ilyennel ?

Hát kérem legnagyobb megdöbbenésemre a PMH alkalmazottja (habár lakhelye felől nem érdeklődtem) azt se tudta, miről beszélek. Szobor ? Hol ? Milyen ? Hát bizony, majdnem eldobtam a telefonkagylót. A munkatársnőjével kicsit megbeszélték a témát, ám ő sem tudott róla semmit, viszont megadták egy másik, általuk ismert szobrász telefonszámát, hogy tudakozódjam nála, hátha ő tud segíteni.

Így is tettem. A másik szobrász legalább már tudott a dologról, azt is tudta, hogy azért áll ott, mert a művész ugyan nem felkérésre faragta, de az önkormányzat nem akarta (jelképes áron) megvásárolni és most ott várja (majd 10 éve), hogy történjen már vele valami. Ismerte az alkotót, de nem tudott róla többet, mint azt, hogy Szászváron lakik. Nosza: telefon Szászvárra, az Önkormányzathoz, hogy keresem ezt a szobrászt. Nem tudnak róla, de hívjam a Művelődési házat, vagy a Művészetek házát. Megtettem. Végre ez utóbbiban tudtak a művészről és meg is adták a telefonját.

Felhívtam és megtudakoltam tőle a szobor történetét.

A szobrász neve :Ruppert János. Nos valóban, 1993-ban nem felkérésre, csak úgy „érzelmi nekibuzdulásból” faragta,  a Nádasdon élt ill. onnan kitelepített németek emlékére. A szobor címe: Mutter-Schmerz (Anyai fájdalom) És igen, azért áll ott, mert az Önkormányzat nem adott 50.000 (jól értsd Ötvenezer) Ft-ot a szobor anyagáért – ugyanis ennyit kért volna az alkotó. A szobor további sorsa/jövője ismeretlen…

Hát kérem itt akár be is fejezhetem a történetet.

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk…..”

Múltmentőtől kaptam egy nagyszerű mecseknádasdi anyagot, egyrészt köszönet érte, másrészt elolvasásra ajánlom:

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=gmail&attid=0.1&thid=12ec24a007fc5f0b&mt=application/msword&url=https://mail.google.com/mail/?ui%3D2%26ik%3De987c51d08%26view%3Datt%26th%3D12ec24a007fc5f0b%26attid%3D0.1%26disp%3Dattd%26zw&sig=AHIEtbT9Hi3bph8WvcNXUp5BROKb9cnhhw&pli=1