„Dobozolni a legjobb a világon”

(Ha valakinek hirtelenjében nem ugrik be, miért az idézőjel, hát akkor a címet  Örkény István Tóték c. regényéből kölcsönöztem és a mai témához „csak” annyi köze van, hogy a dobozaimat szeretném végre bemutatni.)

http://multmento.blog.hu- nak köszönhetitek, hogy alaposan körülnézve felkutattam régiségeimet. Bár azt hiszem, ezekkel a dobozokkal kincseim végére is értem – amit ugyan sajnálok, de hát ami van, azzal kell/lehet gazdálkodni…

S hogy miféle történetek kapcsolódnak hozzájuk ? Igazán sokat, különösen érdekeset egyikről sem tudok.

Ez a legnagyobb egy időben anyu varródoboza volt.  Mindig is különösen vonzódtam a varródobozokhoz. Vajh miért ? Nem tudnám megmondani… Pl. nagy élvezettel göngyölgettem fel a spulnikra a lefutott szálat, vagy szívesen tűzködtem nagyság szerint sorrendbe a tűket a tűpárnában…De a varródobozokban mindig  a gombok voltak a kedvenceim. (Ma is sok van, igazán nem is tudom, miért őrizgetem ?)

Egészen pici gyerekkoromban is imádtam rakogatni őket. Amelyeket most itt külön lefotóztam, még anyu dobozából valók. Az igazi csoda azonban az, hogy némelyikről még azt is tudom, hogy 60 évvel ezelőtt milyen ruhákon voltak ! A sárga virágos anyunak egy vékony, vászon, sárga, virágmintás elöl gombos nyári ruhájának, a fonott zöld pedig egy kosztümkabátjának a gombja. A kékek a nagymamának egy világos- és sötétkék-mintás zsorzsett blúzát díszítették, a kis (jelentéktelen) kerek  pedig életem egyetlen tiroli szoknyácskájának pántját tartotta. A két pici fémgomb,  a  négyszögletes fehér  és a magányos sötétebb sárga ugyancsak arra a cérnára volt felfűzve, mire a többi, de ezekről nem jut eszembe semmi különös. Mint gyerekkorom tanúit, mint kincset érő emlékeket őrzöm őket.

(Amikor ilyen sorokat leírok, néha úgy összeszorul a szívem: látom, amint az összes „vackommal együtt” a kukában fogják végezni….)  

A kisebb fadoboz abban a bizonyos, már emlegetett lakókonyhában, a  szebbik  tálalószekrényen volt, és ez volt a fontos papírok, számlák, (néha pénz) helye. Nekünk tilos volt belenyúlkálni. Nagyon sokáig én is ebben őriztem később mindenféle igazolványokat, aztán a papírok más helyre kerültek, s most festékeket, ecseteket, színes ceruzákat, filctollakat tartok benne.

A harmadik valamilyen fémből készült és a varrógépem fiókjában áll 60-70-80 nemtudomhány éve. A varrógép eredetileg a nagynénimé volt, de amikor anyué elromlott, akkor neki ajándékozta, anyutól meg én örököltem. A varrógépről itt olvashatsz, illetve láthatod: http://aranyosfodorka.blogspot.com/2009/03/varro-nap.html

No ennek a fiókjában lapult ez az eredeti, a géppel egyidős doboz, kissé „megviselt” állapotban, de becs szó nem én tettem tönkre. Mindenféle varrógép alkatrészek vannak benne, és mivel annyira megszokta a helyét, nem hinném, hogy valami újat keresek neki.

Öreg dolgokat nem jó mozgatni már…nem szeretik…Nekem elhihetitek.