Meglepetés Orfűn

Eredeti tervünk az volt, hogy Magyaregregyre megyünk, de kiderült, hogy épp hétfőn van a vár zárva, s barátnőm ezt is látni szerette volna – így aztán a választás Orfűre és hazafelé a Magyarhertelend-sikondai útra esett. Nem bántam meg, sőt már megint – egy véletlen szerencse folytán - sikerült felfedeznem valamit, aminek igencsak örültem.

Az Árpádtető - Tripammerfa – Kozári kőbánya – Lapis útun mentünk át, belátogattunk megint a kozári bányába, és „természetesen” ma is egy szatyor csodás színes kővel jöttem haza. Jót derültem, hogy barátnőm se tudott ellenállni, szorgalmasan forgatta, nézegette, szedegette a szépséges köveket…. Hétfő lévén az utak csendesek, abszolút forgalom-mentesek voltak. Senkit sem zavartam a lassú vezetésemmel. Nem szeretek száguldozni ilyen helyeken – de erről is írtam már múltkor…

 A természet színes játéka - kedvenc azuritos, malachitos köveim

Nem csak a köveim, az erdő is színes már...

A múlt heti, abaligeti körutamon is eset szó a barlangokról, meg az én barlangos múltamról. (bár az is lehet, hogy írtam valahol erről, akkor bocsi, ismétlem) Az orfűi rét szélén állt anno egy kicsike faház, mely a mi felfedező- és gyakran igen fáradságos munka-túráink kiinduló helye volt. 

 A sátram előtt 1968-ban

Ahol a sátor állt, most egy út vezet át a réten

A Vízfő forrásbarlang bejáratánál 1968-ban..

 ...és a barlangbejárat most

65-71 között minden nyáron augusztusban két hetet töltöttem itt a nyári barlangász táborban, elég jól ismerem a környéket. Vagyis inkább ismertem akkoriban – mert sajnos vagy se, de tény, a táj, a vidék azóta hihetetlen nagyot változott – és hogy őszinte legyek  nekem a régi, a vadabb formájában sokkal jobban tetszett. No de megértem én az „Idők szavát”…  

Elhagyatott, csendes minden a malomnál...

 

Mondjon ki, mit akar, nekem tetszik...

Barátnőm még a malomban sem volt, ott álltunk meg tehát – mivel október már nem számít szezonnak, a malom (is) zárva volt. Átsétáltunk a Vízfő forráshoz, és gondoltam, megmutatom, hol állt régen a mi kis barlangos házunk. Tudtam én persze (hiszen évente minimum egyszer megfordulok errefelé), szóval tudtam, hogy az a ház már régóta nem áll és helyére egy meglehetősen nagy épület került. Csak épp azt nem tudtam, mi  van ott bent. Valahogy nem néztem jó szemmel – mindig arra kellett gondolnom, hogy a régi szép, nekem kedves helyébe „tolakodott”.

 Ez a kép a http://vendegvaro.hu-oldalról került ide, én ebből a szögből nem fényképeztem...

A régi barlangász házikó helyén ez épült.

A "becsábító" cica-fiú...

Első nézetre elhagyatottnak tűnt a ház, de ott körözött egy soványka cica, aki farok-csóválgatva elindult a ház nyugati oldala, az ajtó felé. És ott állt egy autó. Szóval valószínű van itt valaki…  Mivel elég hangosan beszélgettünk – egyszer csak nyílt az ajtó és egy igen kedves fiatal hölgy invitált be minket. Bizony szemem szám tátva maradt, mert volt itt minden, kiállítás barlangokról, kövekről, óriási Mecsek térkép, hangulatos, hatalmas, párkányos cserépkályha, az emeleten szobák, sőt van egy 3 ágyas "lakosztály" is, melyhez külön konyha és fürdőszoba is tartozik. A házzal kapcsolatos tudnivalókról itt olvashattok további részleteket:  http://mecsekhaza.hu  

Komolyan mondom, ez itt a reklám helye !! Menjetek, vagy küldjétek el a gyerekeiteket, nagyon csábítóak a programok, el se akarom hinni, hogy manapság 2000.- Ft-ért lehet ilyen helyen aludni egy éjszakát.

Hát köszöntet a cicának, hogy felhívta a figyelmet erre a házra és köszönet a kis gazdaasszonynak, aki végtelen türelemmel, kedvességgel és manapság szokatlan udvariassággal vezetett végig bennünket az egész házon.

Innen aztán továbbá  mentünk, azzal a vággyal a szívünkben, hogy dél közeledvén, eszünk valahol egy lángost. Hát ez csak vágy maradt, mert már mindenhol minden zárva van. Hétágra süt a nap, de itt már bezárt a bazár. Kedves őszi vendég, nincs rád szükség !!

Így aztán a magyarhertelendi úton indultunk hazafelé. A kilátóhoz már lusták voltunk felcaplatni, ehelyett azonban benéztünk a magyarhertelendi  termál-fürdőbe – nézett nagyokat barátnőm, aki csak a régi strandot ismerte. …Békés, csendes volt már itt is minden – bár voltak, akik élvezték a csodaszép napsütést a langyos időben.

Magyarhertelendi stand-részletek

Bekanyarodtunk Sikondára is, de tényleg csak rövidke körbepillantás erejéig – aztán irány Pécs. Kellemes szép napunk volt.

És egy ráadás kép:

Kinek volt tegnap jobb ? Nekem, a fák alatt, vagy nekik ott fent az égen ?