2011. október 11., kedd

Olvasom, hogy....



Nem, nem mintha nem tudnám/látnám, hogy „ilyen az élet”. Semmi újdonságot nem tudtam meg…De összeszorul a gyomrom és elönt a düh meg a keserűség, amikor egy  ismerős nevét kell olvasnom egy ilyen cikkben….

Egyre gyakrabban jut mostanában eszembe saját kisgyerekkorom,  - amit én így 60 év távolából visszanézve nem tartok csúnyának, vagy nehéznek, mert mindenféle, a környezetemben meglévő „rossz”-tól eltekintve, szerető családban nőttem fel.  Eleve  szegényes körülmények közé születtem, egy nagy háború után, amikor az emberek minden nehézség ellenére többnyire boldogok voltak, legalábbis olyan értelemben, hogy túlélték, hogy a családjukból nem halt meg senki, hogy nem bombázták le fejük fölül a házat.
A háború borzalmaihoz képest még a Rákosi rendszer sem volt szörnyű…igaz az én családomból senkit nem vittek el éjszaka érkező, sötét pobjedás alakok.

És ha lassan is, de valahogy elindult az élet „felfelé”.  Lett mosógép, majd orkánkabát  és farmer … és mindegy, hogy csak Bulgáriába, de lehetett utazni. Mintha egy lépcsőn lépdeltünk volna szépen felfelé és akkor jött 1998. Én azóta csak azt érzem, hogy lefelé haladunk és tudom, messze még a legalsó lépcsőfok, de el fogunk jutni oda is.

Kérem, senki se kezdje most nekem itt magyarázni, hogy ez miért is volt szükséges és miért is jobb ez így…Nem tud meggyőzni, hiába tudom valahol a lelkem mélyén, hogy nagy valószínűséggel azt a fajta „jólétet” az a rendszer sem tudta volna mindörökre megtartani.
Hogy ez valamilyen szinten világ-jelenség…Hogy igenis törvényszerű a politikai és gazdasági rendszerek szinusz-vonala, mert olyan nem volt és nem is lesz soha, míg ez a magunkfajta ember él a földön, hogy egyszerre és folyamatosan jó legyen mindenkinek.
Kedves Jóisten, valamit el tetszett rontani a teremtéskor alaposan…Kimaradt belőlünk valami alkatrész, vagy rossz helyre került valami – én nem tudom… (Nem hinném, hogy „forradalom-nem-csináláson” múlt a dolog.)

De egy biztos, tele vagyok rossz előérzettel és félelemmel. Ha pedig hasonszőrű gyerekkori pajtásról ilyesmit kell olvasnom, akkor kiver a hideg veríték, mert nem tudhatom, nem történik-e valami hasonló az én családomban, barátaim közt  előbb-utóbb….


8 megjegyzés:

  1. Nagyon szomorú, hogy a napokban egy kérdés kezdett megfogalmazódni bennem: nem lehet, hogy mégis a "Tücsöknek" volt igaza? Ő legalább jól érezte magát a "nyáron". Ma már a magamfajta hangyák kezdik magukat igen-igen rosszul érezni a becsületesen végigdolgozott évszakok ellenére is.

    VálaszTörlés
  2. (Számtalanszor megírtam, hogy egy eléggé nagy 0 vagyok matematikából)
    Én csak a váltóáram szinusz görbéjét ismerem.
    Viszont - olvasom - a szinusz vonal az y=sin x (!)
    Nem biztos,hogy az állapotaink kifejezésre alkalmas lenne.
    Viszont az a "lépcsőn lefelé"- (ahogy írod) - az talán még "rémisztőbb?" Nem egészen a témához, de talán itt vannak "kifejezőbb" jelölések
    Milyen betű alakú a válság
    (Tv-ben láttam,de nem emlékszem m már, legtöbbször exponenciális (?) görbéken ábrázolnak sok mindent.) :-)

    VálaszTörlés
  3. Javítom...
    Milyen betű alakú válság
    Ha már említődött a "tücsök"...
    Álom luxuskivitelben
    (A Csipak villához...)

    VálaszTörlés
  4. Én utálom a politikát és nem vagyok hajlandó felizgatni magam, mint 84 éves anyám, aki percre kész és időnként felhív, hogy mit szólok? Semmit nem szólok - helyre is rak, hogy milyen vagyok én...- csak szomorkodom, hogy a becsületes, hangyaszorgalmú, vállalkozó - épp ezért hülye - férjem x-edszer megy tönkre és öregkorunkra sem tudjuk azt biztosítani, ami házasságkötésünkkor megvolt!A bőrömön érzem a politikát, mindenben érintettek vagyunk... Leginkább a gyerekeimet, unokáimat sajnálom, mert ők jóban nőttek fel, ahonnan nagyot lehet zuhanni! Nekünk ismerős lesz a szegénység, ha kellemetlen is, de tudjuk kezelni - mi is abban nőttünk fel, de boldogan!!! -, ők viszont nagyot huppannak majd! Nem értem ezt a koncepció nélküli világot, nekem magas! Tudomásul veszem, sajnos, mint több millió polgártársam... Szégyellem is magam!

    VálaszTörlés
  5. Nincs már olyan messze az az alsó lépcső :-(((

    VálaszTörlés
  6. Sajnos elég aggasztó a helyzet. Az ember bármikor bekerülhet a spirálba. Állás elvesztés,munkanélküliség, hajléktalanság...innen az alkoholizmus meg nagyon közel van. Az emberektől a reményt elveszik...nem látnak kiutat....

    VálaszTörlés
  7. Én csak folyton azon töröm a fejem, hogy mégis miképp lehetne ebből a lefelé irányuló spirálból kijutni ? Olyan nincs, hogy "lehetetlen".....

    VálaszTörlés
  8. "Lehetetlen" lehet. Ki az erősebb a világ vagy én...A gravitáció vagy a hit. Hiszek magamban vagy nem. Van-e segítség vagy nincs. Egyedül maradtam vagy nem. A legnagyobb kincs mikor az ember érzi,hisz abban,hogy van segítség. Nem egyedül van az útszélén.

    A szeretet olyan, mint a tűzhely.
    Lángja lehet takarékon vagy teljesen felvéve, ilyenkor meleg vagy forró,
    ha kialszik a lángja jég hideg vagy fagyos.
    Dolly Nisa

    Remélem a világ szeretet lángja nem ég ki...:-(

    VálaszTörlés