2019. május 3., péntek

Enzo Scacchia az organetto (=harmonika) királya

Szédületes....








...és ez is nagyszerű:





Egyik "gyengém": nagyon szeretem a harmonika muzsikát. Volt idő, amikor kacérkodtam a gondolattal, hogy meg kellene tanulni játszani rajta.... De csak a távoli szerelem maradt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de néha készítek olyan "elszámolás-félét" magamban/magamnak - ami nem mindig jó és vidám, mert rájövök, hogy mennyi minden kimaradt - most már véglegesen... Persze - szerencsére azért van mivel vigasztalódni és van mire örömmel visszagondolni is. Csak azt sajnálom néha, hogy már olyan "nagy felfedezések" valószínű nem várnak rám...
Pedig szerettem "felfedezni"....






2 megjegyzés:

  1. Gyerekkoromban az egyik szomszéd bácsinak volt harmonikája. Nyári estéken, ha nagyon szépen kértük, kiültünk az árokpartra és játszott nekünk. Nagyon szerettem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem - sajnos - ilyen emlékeim nincsenek, de ahogy közelebb kerültem a "gyökereimhez" - és először (tán épp Szlovéniában ?) láttam/hallottam egy ilyen műsoros délutánt - azóta nagyon szívesen hallgatom. És hát ne feledkezzem meg a Hubertről (von Goisern) ... az is egy nagy szerelem volt. Ott aztán szól a harmonika is !

      Törlés